Panasonic E5 (TX-L42E5E) LCD-tévé teszt

Menü, távirányító

A menü felépítésén és elrendezésén 2011-hez képest nem változtatott a Panasonic, azonban a japán gyártó végre bővítette a funkcionalitást, és már nem csak a felső- és csúcskategória számára tartogatja a gamma illetve a fehéregyensúly beállításának lehetőségét.

Az E5-ös tévé sajnos még így sem tartalmaz annyi opciót, mint komolyabb társai, amelyek az IFSccc palettát kapták. Még ennél is bosszantóbb azonban az, hogy van néhány olyan dolog, amit a Panasonic egyszerűen ráerőltet a felhasználókra: a dinamikus kontrasztarányt és a scanning backlight opciókat nem lehet célirányosan kikapcsolni, csak úgy, ha bizonyos színprofilokat választunk.

A távvezérlő régi ismerős, a Panasonic egyszerűbb modellje, amelynek legnagyobb hibája az, hogy a a színprofilokat nem lehet vele közvetlenül állítani – az alapbeállításokat behívó gomb helyett ez a funkció bizonyosan jobb szolgálatot tett volna.

Médialejátszó

Külsőre ugyan a médialejátszó sem sokat változott, azonban a képességei javultak a 2011-es modellekhez képest, a TX-L42E5E tévé ugyanis az összes tesztvideónkat megnyitotta, amire eddig még nem volt példa – legalábbis a tévék között. Sem az 5.1-es profillal tömörített MKV videók, sem a DTS hangsáv nem okoztak neki problémát, legalábbis elsőre úgy tűnt. Az 5.1-es profillal tömörített videók esetében az öröm sajnos korai volt, ugyanis a videók akadoztak.

A lejátszó ezt az apróságnak nem mondható dolgot leszámítva jól tette a dolgát, az MKV illetve AVI fájlokban a hangsáv váltása és a külső és belső feliratok kezelése egyaránt jól működött, az ékezetes karakterekkel sem volt gond – viszont a feliratoknál érdekesség, hogy az alapbeállítás szerint ezek inaktívak, a menüben nekünk kell őket bekapcsolni, valamint a karaktertáblát is mindig át kell állítani.

Az AVCHD, TS, WMV és MOV fájlok lejátszása szintén működött, ahogyan elindíthatók a VOB-ok is, de a rippelt DVD-k esetében a menüről le kell mondanunk.

A kép- és zenekezelés már az alapfunkciókra korlátozódik. A képkezelés gyors, de a mappakezeléssel (a mappák kisimításával) nem vagyunk kibékülve, még jó, hogy lehet mappa, dátum és hónap szerinti rendezést is kérni. A szoftver csak a JPEG fájlokat olvassa be.

A zenekezelésben sok extrák szintén nem kapunk, viszont a formátumtámogatás jó; a TX-L42E5E az MP3 fájlok mellett az AAC, a FLAC, a M4A és a WMA állományokat is megnyitotta.

DLNA, WiFi

A multimédiás fájlokhoz a tévé hálózaton keresztül is hozzáférhet, ehhez csak egy DLNA-képes szerverre van szükség a másik oldalon (ez lehet akár Windows 7-et futtató gép, akár önálló NAS is). A DLNA a VIERA Tools gombbal érhető el, éppen úgy, mint a képnézegető, a videolejátszó és a zenelejátszó is (igaz, az USB porton lévő meghajtók tartalmához a bemenetválasztóval is hozzáférhetünk).

A TX-L42E5E beépített WiFi adaptert nem tartalmaz, viszont kiegészítő USB-s adapterrel WLAN hálózatra is képes csatlakozni.

Okostévé funkciók

A Panasonic valamennyi tévéjébe ugyanazt az okostévé platformot építi be, a japán gyártó nem szelektál közép- felső- és csúcskategória szerint. A VIERA Connect rendszerhez alkalmazásbolt is tartozik, amivel a tévé képessége még tovább bővíthető. Sajnos lokális tartalom a StartLapTV-n kívül nincsen, ezen a Panasonicnak sürgősen változtatnia kellene, mert így ezen a téren labdába sem rúghat a Samsung és az LG mellett.

A teljes szoftverkínálat cikkünk készítésekor Magyarországról nézve kb. 65 alkalmazásból állt (ennek nagy része játék), de a Panasonic a kínálat további bővülését ígéri. A Panasonic az alkalmazáskínálattal a kötelezőt hozza: a Daily Motion, Időjárás, StartlapTV, EuroSport, YouTube, Bloomberg, Picasa mellett a kínálatban a Skype, a Facebook és a Twitter is megtalálható – a Skype azért lehet fontos, mert ez viszont más gyártóknál az olcsóbb modellekből általában kimarad. Természetesen a Skype használatához további kiegészítő, egészen pontosan egy kompatibilis webkamera megvásárlása is szükséges.

Összegzés

A Panasonic TX-L42E5E apróbb hibái ellenére sem rossz tévé, azonban vagy az árát gondoljuk túl magasnak, vagy szolgáltatásait tartjuk kevésnek – közülük a legfájóbb az, hogy a Panasonic, aki elsőként jelent meg a piacon okostévével, a hazai tartalmakat még mindig szinte teljesen mellőzi. Tavaly az E30-as tesztünk végén azt írtuk, hogy a széria nem tud minőségben versenyezni a hasonló árkategóriában induló plazmákkal, és nagyon úgy tűnik, hogy ez az E5-ös tévékre is érvényes lehet – persze cikkünk készítésekor a 2012-es plazmák árazása még nem volt ismert.

A Panasonic TX-L42E5E-t a Panasonic-tól kaptuk tesztelésre, ára kb. 220 ezer forint.