LG 47LM765S Cinema 3D LCD-tévé teszt

3D

Az LG tavaly óta csak polarizációs elven működő 3D LCD-tévéket gyárt. Ez a megoldás gyakorlatilag ugyanúgy működik, mint ahogyan a moziban is a 3D (innen a Cinema 3D elnevezés), azonban nagyon fontos különbség, hogy míg a moziban két projektor vetíti ki a képet, addig az LG tévéje esetében a bal és a jobb szemnek szánt képeket minden első illetve minden második sor adja ki. A passzív és az aktív rendszerek összehasonlítását korábban már több ízben is megejtettük, ezért erre külön most nem térünk ki, de az előnyöket és hátrányokat azért nézzük gyorsan újra. Előnyök: a passzív rendszernél nincs villódzás, az aktív 3D-hez képest több fény jut a szembe, olcsó a szemüveg (és sokat is kapunk a tévé mellé). A polarizációs 3D legnagyobb hátránya az, hogy a felbontás feleződik, hiszen mindkét szem csak minden második sort látja, illetve a függőleges betekintési szög is gyenge, a tévét 3D szemüvegben, állva nem tudjuk nézni, mert szétesik a kép.

Tavaly egyértelműen az volt a véleményünk, hogy az LCD-tévék mezőnyében összességében a passzív rendszer ad jobb képet, és mivel sem az LG, sem az aktív rendszert használó konkurensek nem fejlesztettek érdemben a tévék 3D képességein (a jellemző változás minden gyártónál a dizájn valamint a 3D és az okostévé funkciók egyre olcsóbb tévékbe való integrálása volt), ez nem is változott meg.

Az LG a tévéhez összesen hat szemüveget ad, ebből négy hagyományos, tévénézésre való, kettő viszont DualPlay csomagban érkezik. Ezek közül az egyiknek mindkét lencséje a bal szemnek szánt képet engedi át, a másikkal pedig a jobb szem képét láthatjuk. A DualPlay csomagnak olyan számítógépes játékoknál vehetjük hasznát, amelyeket ketten is lehet játszani: osztott képernyő helyett így mindkét fél a teljes képernyőn láthatja saját képét.

Az LG 47LM765S elektronikája bármilyen 3D tartalom fogadására képes. Frame-by-frame anyagok esetében (ilyen tartalom van a Blu-ray lemezeken) 1920×540 pixeles effektív felbontást kapunk, csakúgy, mint a nem igazán használatos top-and-bottom kódolás esetén. A digitális set-top-boxoknál alkalmazott side-by-side 3D-vel viszont a horizontális felbontás is feleződik, ezért 960×540 pixeles részletességet kapunk, ami az optimális nézési távolságról már észrevehetően gyengébb minőséget ad, mint a Full HD vagy a Full HD 3D tartalom. A tévé, amennyiben 3D jelet érzékel, automatikusan 3d-be kapcsol, de a manuális engedélyezés sem bonyolult művelet, csupán a 3D gombot kell megnyomni, és a formátumot kiválasztani. Az LG a 3D beállításokat tartalmazó menürendszert bővítette 2012-re, az újdonságok közül a legérdekesebb a 3D-On-Start beállítás, amelyet, ha engedélyezünk, akkor a 2D-3D átalakítás a tévé bekapcsolásakor mindig automatikusan aktív lesz.

A polarizációs technológia működési elvéből adódóan crosstalk, feltéve, hogy szemből nézzük a tévét, gyakorlatilag nincsen, viszont mindkét szem csak minden második sort látja. Ez optimális távolságból is észrevehető, ugyanakkor a minőségbeli csökkenés, Blu-ray lemezekkel egyáltalán nem vészes, köszönhetően annak, hogy az agy elég jó munkát végez a bal és a jobb szemnek szánt képek összefésülésével. Ezzel nem mondjuk azért azt, hogy a Full HD részletesség megvan, az aktív 3D-t használó tévéknél a kép élesebb valamivel. Remélhetőleg az LG ezért foglalkozik a problémával, és hamarosan tényleg kijön egy 4k×2k vagy legalább egy 2k×2k-s panellel, amivel a sorok közötti hézag felezhető lenne, és a technológia ezen negatívuma teljesen eltűnhetne. A sorok hiánya leginkább egyébként a homogén, világos felületeknél feltűnő, valamint érezni azért azt is, hogy a fényerő 3D módban csökken (viszont ezen könnyedén segíthetünk, csak a menüben feljebb kell kicsit állítani a háttérfény erősségét).

Mivel a crosstalk egészen minimális mértékű, ez a térérzetet nem befolyásolja negatívan. A vékony keretnek és a nagy képméretben köszönhetően ráadásul nemcsak befelé, hátrafelé, hanem a felénk is van némi térhatás. A polarizációs szemüveg sajátossága viszont, hogy 45 fokban elforgatva hidegebb vagy melegebb színárnyalatú képet ad (attól függően, hogy merre forgatjuk el), bár a különbség a „normál álláshoz” képest egészen minimális.

A tévé elektronikája 3D módba kapcsolva sem nyúl a fehéregyensúlyhoz, így a színeket nekünk kell kompenzálni – cserébe viszont a tévé bemenetenként is külön tárolja el a 2D és 3D beállításokat.

2D-3D konverzió

Az LG valamennyit javított a 2D-3D konverzión, az átalakított tartalom minőség jónak tűnik – egészen addig, amíg egy valódi 3D-s filmet meg nem nézünk. A 3D tartalmak hiányát lehet tehát ezzel a lehetőséggel orvosolni, de csak ideig-óráig.