LG 47LM765S Cinema 3D LCD-tévé teszt
Képminőség
Fekete, kontrasztarány
Az LM765S-be, csakúgy, mint szinte az összes, passzív 3D megjelenítést alkalmazó LG-tévébe, a koreai vállalat saját gyártású IPS panelje került. Az előző oldalon a mérések szekcióból kiderült, hogy a panel alapvető képességei kis mértékben javultak tavaly óta, igaz, abban nem lehetünk biztosak, hogy a panel képességei változtak-e vagy csak az optimális beállításokkal viselkedik jobban a tévé. A technológia ugyanakkor továbbra is determinálja, hogy a kontrasztarány, trükközések nélkül legalábbis, csak átlagos lehet; az 1162:1-es érték nem rossz, de csak akkor, ha hozzátesszük, hogy egy IPS-panellel szerelt tévétől.
A LED-es háttérvilágítással szerelt LCD-tévék esetében a gyártók a kontraszt növelésére jellemzően két trükköt szoktak alkalmazni, az egyik a dinamikus kontrasztarány, a másik pedig a local dimming; elvileg mindkettő segíthet abban, hogy a tévé mélyebb feketét jelenítsen meg, azonban cserébe a részletesség csökken, és a helyzetet rontja, hogy a tévégyártók általában túlzásokba esnek. Hogy csak egy példát említsünk, egy teljesen fekete kép megjelenítése esetén például szinte minden LED-es tévé teljesen kikapcsolja a háttérfényt. A 47LM765S viszont, szerencsére, nem tartozik ezek közé! Az LG meglehetősen konzervatív algoritmust használ mindkét paraméter tekintetében, így a részletesség csökkenése annyira minimális, hogy a dinamikus kontrasztot és a local dimminget (ami a menüben helyi sötétítés néven fut) egyaránt be lehet próbálni alacsony fokozatban. A local dimming implementációja annyira jól sikerült, hogy a zónák határait szemből nem is igazán lehet észlelni, clouding a technológia alkalmazása miatt gyakorlatilag egyáltalán nem alakult ki. Cserébe a fekete csak kis mértékben javul, bekapcsolt dinamikus kontraszttal és local dimminggel is „csak” 0,08 cd/m²-re. A zónák elhelyezkedése egyébként rendhagyó: összesen 12 terület fényerőssége változtatható külön, a zónák pedig a panel teljes magasságát lefedve egymás mellett helyezkednek el.
A kontraszt elvileg (és gyakorlatilag) növelhető úgy is, hogy a menüben a kontrasztbeállítás értékét 83-nál nagyobbra állítjuk. Ha ezzel párhuzamosan a fényerőt is csökkentjük, akkor a maximális fényerő nem változik – ugyanakkor a színhelyesség és a gamma is eltolódik, ez utóbbi pedig azt eredményezi, hogy a világosabb helyeken a kép mosottá válik, esetleg beég.
Szürkeárnyalatok
Az optimális beállításokkal 2,2-es gammát kaptunk, 30 százalékos fényerő alatt azonban 2,3-as értéket mértünk. Szerencsére a csak átlagos fekete miatt ez a képminőséget nem befolyásolja jelentősen, és egyébként, ha van mérőműszerünk, akkor korrigálni sem túlságosan nehéz a dolgot, mert az LG a menüben olyan fejlett beállítási lehetőségeket is elrejtett, mint a gamma, a fehéregyensúly és a színkezelés. A koreai gyártó 2 illetve 20 pontos kalibrációs lehetőséget is kínál, utóbbi pontosabb beállítást tesz lehetővé, mint a konkurensek modelljei, hiszen 5 százalékos léptékben lehet a gammát korrigálni.
Az átmenetek egyenletességével fenti hiba ellenére nem volt komolyabb probléma (az alacsony fényerőnél egyébként szinte minden tévé csal kicsit), mert az eltérés legalább konstans volt; a tesztábrán különösebb csíkozódást nem figyeltünk meg.
Fényerő egyenletessége, betekintési szögek
A LED-es tévékkel korábban szinte mindig meggyűlt a baja azoknak a gyártóknak, akik minden áron vékony tévét akartak készíteni. Tavaly még az LG esetében sem volt ez másképpen, az LM7600-as sorozat azonban e szempontból is egészen jól sikerült. Nem mondjuk, hogy a mérnökök teljesen megszüntették a felhősödést, azonban ennek mértéke elhanyagolható volt; leginkább a bal alsó és a jobb felső sarokban tapasztaltunk némi bevilágítást (ami egyébként utal a LED-ek pontos elhelyezkedésére is). A fény szivárgása ráadásul annyira jelentéktelen volt, hogy optimális beállításokkal akkor sem mondható zavarónak, ha teljesen sötét szobában tévézünk.
A betekintési szögre az IPS panel miatt papíron nem lehet panaszunk, a LED-es háttérvilágítás mellékhatásaként ugyanakkor a sötétebb árnyalatok oldalról sokkal világosabbnak tűnnek, ami egyrészt a kontraszt csökkenésével jár, másrészt mosottá is teszi a színeket – azonban egy négytagú család simán a tévé elég tud ülni úgy, hogy ez még egyáltalán ne legyen zavaró. A 3D részben erre külön is kitérünk majd, de itt is megemlítjük, hogy a vertikális betekintési szög térbeli megjelenítés esetén viszont nagyon alacsony.
Képminőség – SD
Az LG elektronikája nem végez rossz munkát a normál felbontású tartalom átméretezése során, de különösebben jót sem. A képpel nem volt igazán gondunk, de azt látni kell, hogy egy 47 colos monstrum képességei nem az SD tartalmak megjelenítésekor mutatkoznak meg igazán. A Full HD felbontásúra felméretezett kép nem mosódik el, a képélességgel és a színekkel sincsen igazán gond, azonban a tavalyi modellekhez képest előrelépést sem tapasztaltunk.
A képjavítókat, mondanunk sem kell, érdemes kikapcsolni, a zajszűrés, az élkiemelő és a szuper felbontás különösen mumusnak számítanak, egyedül a képélesítés az, amivel lehet próbálkozni, de nem szabad ezt sem túlzásba vinni.
Képminőség – HD
Nagyfelbontású tartalmakkal közel tökéletes a kép, az alacsony kontraszt hátrányai pedig csak a legritkább esetben mutatkoznak meg; főleg akkor, ha sötét képsorokat tartalmazó filmeket nézünk. A színek szépek, a képélesség is jó – de arra mindenképpen figyeljünk, hogy az élesítést 0-ra csökkentsük, mert már 10-es értéken is megmutatkozhatnak a túlélesítés jelei egyes képrészleteknél. Ami még nagyon fontos, az az, hogy HDMI bemenet esetében a fekete szint értékét a forrásnak megfelelően állítsuk be! Számítógépre kötött tévénél ez a „magas”, de a legtöbb DVD- és Blu-ray lejátszó esetén is ez a helyes érték. Mindez annak ellenére van így, hogy az elnevezés alapján az „alacsony beállítás” lenne csábítóbb, és, hogy az alacsony beállítást kiválasztva úgy tűnhet, hogy mélyebb a tévé feketéje. A valóság azonban nem ez, a legmélyebb fekete mindkét beállításnál ugyanolyan, csak éppen, ha a fekete szint paramétert rosszul állítjuk be, akkor sötétebb helyeken (az alsó 1/16-od fényerő részben) minden részletesség elvész – ezért pedig kár lenne, mert a 47LM765S a kép részletessége szempontjából gyakorlatilag tökéletesnek mondható.
További plusz pont az LG-nek azért, mert az elektronika kikapcsolt képjavítókkal minimális mértékben avatkozik be a képbe (bár ennek az input lag mértéke ellentmond), sőt, a játék módot kiválasztva gyakorlatilag egyáltalán nem változtat a bejövő és a megjelenített tartalmon.
A 47LM765S a 2D-s Blu-ray lemezeket szintén jól kezeli, kikapcsolt TruMotion illetve bekapcsolt Valósághű mozi beállítást ajánlunk, utóbbival aktiválhatjuk a 24p-t, tehát a kadenciahelyes megjelenítést. A 3D-s tartalmaknál érdekes módon nekünk nem működött tökéletesen a rendszer, a TruMotiont mindenképpen engedélyeznünk kellett a kép folyamatosságához. Azonban elegendő volt 0-s beállítást választanunk ahhoz, hogy megszűntessük a kép akadozását.
Mozgókép felbontás (TruMotion)
A 47LM765S-be természetesen az LG TruMotion névre keresztelt interpolációs megoldása is bekerült, ha ezt bekapcsoljuk, akkor az elektronika másodpercenként 100 képkockát számol ki. A tévé ezt kombinálja a háttérvilágítás villogtatásával – ez utóbbi funkció használata kötelező, semmilyen módon nem tudjuk kikapcsolni. Ez igazából persze nem baj, mert a háttérfény villogása mellékhatások nélkül csökkenti az elmosódás mértékét. A TruMotion a gyártó korábbi tévéihez hasonlóan nemcsak ki/be kapcsolható, hanem paraméterezhető is, és a gyári beállítások mellett lehetőség van arra is, hogy egyéni ízlésünknek megfelelően lőjük be (0-10 közötti skálán), hogy a tévé mennyire ügyeljen a kép folyamatosságára illetve elmosódottságára.
Az első, De-judder nevű opció tulajdonképpen a köztes képkockák kiszámolásának intenzitását szabályozza, a másik, De-blur nevő paraméter pedig a scanning backlight vezérlést. Utóbbi technológia nem új, sőt, igazából a LED-es tévék megjelenése előtt is létezett már: a Philips 2005-ben már kísérletezett vele, de csak a LED-es háttérvilágítás megjelenésével került be a köztudatba. Ennek oka főleg az, hogy a LED-ek vezérlésével sokkal több lehetőség nyílt a gyártók előtt, ráadásul a vezérlést is tökéletesen a képfrissítési frekvenciához lehet(ett) igazítani.
Az LG a tavaly már megismert szisztémát követve a TruMotion esetében három előre definiált profilt illetve egyéni beállítási lehetőséget is kínál. A gyári profilok közül külön érdemes kiemelni a Clear Plus módot, amely sokkal jobban támaszkodik a scanning backlightra (de emellett köztes képkockák kiszámolása is történik) – mind közül ez a leghasználhatóbb, azonban a kép folyamatosságát túlságosan is természetellenesnek találtuk (szappanopera hatás), így összességében a TruMotion bekapcsolását legfeljebb csak 3D-ben és legfeljebb 0 De-judder beállítás mellett javasoljuk.
PC/játékkonzol
A tévé input lagja alapesetben borzasztóan magas, 110-130 ms körüli, és ezen igazából a képjavítók kikapcsolásával sem tudunk segíteni. Az egyetlen dolog, ami használ, az a játék színprofil kiválasztása, így viszont 20 ms-ra csökken a késleltetés, ami már kiválónak számít. A Levágás nélkül opciót kiválasztva valódi 1:1-es leképezést kapunk (azt viszont ne feledjük, hogy abban az esetben, ha 3D képet nézünk, akkor a passzív technológia miatt csak minden második sor látszódik, tehát ebben az esetben pixelpontos megjelenésről – legalábbis a klasszikus formájában – nem beszélhetünk.)
