LG Nexus 4 okostelefon teszt

Kezelőfelület

A Nexus 4 az Android 4.2 (egyik) referenciamodellje (amely még mindig Jelly Bean név alatt fut), így nem lehet kérdés, hogy melyik operációs rendszer fut a készüléken. Egészen pontosan egyébként a 4.2.2-es változatról van szó, amely több újdonságot is hozott a 4.2.1-es verzióhoz képest.

A telefon a Google korábbi referenciamodelljeihez hasonlóan csupasz, abból a szempontból legalábbis mindenképpen, hogy az LG kezelőfelülete valamint plusz programjai nem találhatók meg rajta. Ez jól is van így, a Nexus 4 ugyanis pontosan ezért tudja azt a felhasználói élményt adni, amit a Google mérnökei megálmodtak. A telefonon természetesen az Android gyári, Holo névre hallgató kezelőfelülete fut, Project Butterrel vagyis a felület másodpercenként 60 alkalommal frissül, így az átmenetek és grafikus elemek sokkal finomabbak.

Az Android 4.2 egyik legszembetűnőbb újítása az, hogy most már nemcsak az öt panelt tartalmazó kezdőképernyő, hanem a lezáró képernyő is görgethető; mobiltelefonon az egész képet húzhatjuk el jobbra illetve balra. A megoldás előnye az, hogy ezekre a felületekre is pakolhatunk ki widgeteket (de nem ugyanazokat, mint a kezdőképernyőkre), így némi extra információhoz juthatunk, sőt, akár az is megoldható, hogy a fényképezőgép funkciót elérjük erről a felületről, jobbra lapozva. A feloldó gyűrűnek így viszont már nem jut kiemelt szerep, így nincs többé lehetőség arra, hogy a feloldáshoz használt ujjmozdulat irányával szabályozzuk, hogy a főképernyőre vagy mondjuk a fényképező alkalmazásba szeretnénk-e bejutni.

Kezdőképernyőből öt áll rendelkezésre, ami elsőre nem tűnik túl soknak (főleg, ha valaki „jobb” HTC vagy Samsung mobilhoz szokott), viszont, mivel lehet mappákat is készíteni, szerintünk el lehet férni ekkora területen is. Jó lett volna, ha a Google a felbontáshoz igazítja az ikonrácsot, ez azonban nem történt meg, így a programokat és widgeteket továbbra is 4×4-es elrendezésben kell kezelnünk. Ezek mellé minden oldalon fixen megkapjuk a keresőt (fent) és négy további parancsikont, amelyek közül kettő a szintén fix alkalmazások gomb bal, kettő pedig a jobb oldalán helyezkedik el. Az állapotsor mellett megjelentet a gyorsgombok is, amelyeket a telefonon akkor érhetünk el, ha nem egy, hanem két ujjal húzzuk le a „rolót” (vagy, alternatívaképpen, a kétféle felület között a jobb felső sarokban lévő gombbal is válthatunk).

A gyorsgombokkal alapvetően a vonatkozó menüpontba léphetünk be, de a WiFi-t és a Bluetootht akár ki/bekapcsolhatjuk, ha hosszan tartjuk nyomva őket. Az Android 4.2 táblagépeken a felhasználói fiókokat is támogatja, így a családban mindenki a saját ízlésvilágának megfelelően alakíthatja, csinosíthatja a gépeket – a Google úgy gondolta, hogy ennek mobiltelefon esetében nincs létjogosultsága, így a funkciólistából ez a dolog a Nexus 4 esetében kimaradt.

A Google Now esetében további szolgáltatásokat kapcsolt be a Google, és végre megoldotta azt is, hogy az információkat widgeteken keresztül is elérjük. Az OS-sel kapcsolatban még annyit érdemes megjegyezni, hogy a jövőbeli frissítések a Nexus 4-re két évig még biztosan megérkeznek, ráadásul jellemzően rögtön az első körben.

Alapprogramok

Egy okostelefon esetében lassan már teljesen mellékes, hogy telefonként mit tud egy adott készülék – főleg, ha androidos modellekről van szó, ahol a funkciólista (e téren legalábbis) gyakorlatilag minden modellnél egyezik. A Google a tárcsázót, a hiváslistát és a Személyek alkalmazást gyakorlatilag egybegyúrta, így ezeket egy felület alól érhetjük el – a panelek között pedig nemcsak a felső ikonsor segítségével lehet lapozni, hanem gesztusokkal is, a képernyőt egyszerűen jobbra vagy balra elhúzva. A beszélgetés minőségével elégedettek voltunk, és a „másik oldalról” sem kaptunk panaszt a hangminőséget illetően. A tárcsázást, szokás szerint, a Smart Dial is segíti.

A naptár funkciókat a Google Calendar látja el, levelezni pedig a Gmail és a POP3/IMAP fiókokkal is használható E-mail alkalmazás segítségével tudunk. Ezek funkcionalitását korábbi tesztjeinkben már az unalomig ismételtük (és amúgy sem kell nagy fantázia ahhoz, hogy kitaláljuk, melyik app mit tud), így több szót nem is vesztegetünk rájuk.

És a helyzet, az, hogy igazából a többi alapprogramra sem fogunk sok betűt elpazarolni, mert a Google mobilja a szoftvereket tekintve egy teljesen fapados modell; annyira kevés appot kapunk, hogy az ikonok még egy képernyőt is éppen csak, hogy meg tudnak tölteni. Általában az ennyire csupasz kínálatnak nem szoktunk örülni, azonban a Google-től nem lehet elvárni, hogy mindenféle extra alkalmazásokat keressen (és a Google-nek nem is feladata, hogy kiemeljen egyet a sok fájlkezelő, dokumentumkezelő, stb. közül). Az LG pedig nyilván nem nyúlhatott hozzá a szoftverhez, hiszen ezúttal mégiscsak egy referenciamodellről van szó.

Ami említésre méltó, az az, hogy internetezéshez már csak a Chrome-ot kapjuk (amivel egyébként semmi baj sincsen), és van előre telepített Google Currents (Aktualitások), Google Maps (Térkép) valamint YouTube is. Meg persze a többi, szokásos alkalmazást is megkapjuk, például a Google+-hoz, a multimédiás tartalmak nézegetéséhez, az üzenetküldéshez, stb.

Üzemidő

A telefonban 2100 mAh-ás akkumulátor van, amely a nagy kijelzőt és a négymagos processzort egy napig szinte minden körülmények között ki tudja szolgálni, kétnapos vagy hosszabb rendelkezésre állási időt azonban csak akkor érdemes várni, ha a mobilnetet nem használjuk, és alkalmazásokat is csak hébe-hóba futtatunk.