Panasonic ST60 (TX-P42ST60) plazmatévé teszt

Extrák

Okostévé funkciók

A korábbi Panasonic teszteknél rendre leírtuk, hogy a Panasonic azok közé a gyártók közé tartozik, amelyek nem figyelnek eléggé arra, hogy a készülékeken hazai tartalom is elérhető legyen. Ez nagy probléma – a konkurensek között ugyanis van olyan gyártó, amelynek 2013-ban megjelenő készülékeire már több, mint 30 app elérhető, köztük több olyan is, amellyel VOD tartalomhoz lehet hozzáférni.

Sajnos úgy tűnik, hogy a helyzet egyelőre nem is fog változni, amiért nagy kár, mert a Panasonic 2013-ra teljesen megújította a platformot, és az gyakorlatilag azonnal látszik, hogy a rendszert sikerült nagyon jól összerakni. Működése még az egymagos rendszerchippel szerelt ST60-on sem lassú, a beépített WiFi adapternek köszönhetően pedig a kábelekkel sem kel vacakolni. A tévé bekapcsolásakor egyébként nem is a tévé élőképe, hanem a piacon egyedüliként személyre szabható kezdőképernyő fogadja a felhasználót – akinek viszont a korábbi működésre lenne igénye, az természetesen visszatérhet arra is. Fontos, hogy a kezdőképernyő nem azonos azzal a felülettel, amelyről az alkalmazásokat érhetjük el, a my Home Screen „csak” egy olyan felület, amely widgeteket tartalmaz – nagyjából úgy, mint egy mobiltelefon kijelzője esetében.

Egy tévé összesen húsz különálló felületet képes kezelni, amelyeket teljesen az egyéni ízlésünknek megfelelően állíthatunk össze, akár még a hátteret is lecserélhetjük. A rácsszerkezet kötött, de szerencsére több előre beállított séma közül lehet kiindulási alapot választani. A képernyők közötti váltás nagyon egyszerű: a Home gomb ismételt megnyomása után a balra és jobbra nyilakkal tudunk a felületek között lépkedni. A kezdőképernyőre a tévé élőképe mellett parancsikonokat/minialkalmazásokat, könyvjelzőket és EPG tartalmat is kihelyezhetünk.

Új a kereső is, amely a beírt kulcsszavakra az interneten, képek, videók között, a hírekben és térképen is tud keresni (a Google paraméterezésével), vagy akár az USB-re csatlakoztatott adattároló tartalmában is. Az alkalmazások között a szokásos kötelező szoftvereket mind megtaláljuk, így van YouTube, Facebook, Twitter, Skype és Picasa is (a Skype-hoz kamerát is kell venni). Emellett van néhány VOD tartalom is, a tévével elérhető az euronews vagy az Eurosport szolgáltatása is.

Természetesen van alkalmazásbolt is, ahonnan a kínálat bővíthető – és annak örülhetünk, hogy a repertoár már magyarországi IP-címről nézve is elég szép, megjelentek például a fizetős tartalmak is. Csak kár, hogy a startlapTV-n kívül más hazai vonatkozású alkalmazást a letölthető appok között még mindig nem fedezhetünk fel. Az alkalmazások sorát a böngésző teszi teljessé – ezt a legkényelmesebben nem a távirányítóval, hanem az okostelefonra letölthető alkalmazás segítségével tudjuk kezelni.

Médialejátszó

A TX-P42ST60 médialejátszója külső és belső alapján sem sokat változott a tavalyi modellekben meglévő szoftverhez képest. Bár a médialejátszó a jobban felszereltek közé tartozik (a tévé valamennyi tesztvideónkat megnyitotta), sajnos ez továbbra sem jelenti azt, hogy minden fájlt képes megnyitás után akadozásoktól mentesen le is játszani. Probléma most is főleg az 5.1-es profil alapján tömörített MKV fájlokkal volt (ilyenből a neten szép számmal akad, aki tehát a filmgyűjteményét letöltésekkel gyarapítja, jó eséllyel futhat bele olyan Full HD videókba, amelyekkel a tévét meg tudja izzasztani).

A DTS hangsáv viszont nem okozott gondot a készüléknek, így a 720p-s filmekkel szinte biztos, hogy nem lesz gond. Az MKV illetve AVI fájlokban a hangsáv váltása valamint a külső és belső feliratok kezelése egyaránt jól működött, az ékezetes karakterekkel sem volt gond – viszont a feliratokat mindig külön kell bekapcsolni.

A szoftver az ékezetes karaktereket is hibátlanul jeleníti meg, de ehhez minden alkalommal át kell állítani a karakterek megjelenítéséhez használt kódtáblát is, ami kicsit kényelmetlen (ha ezt nem tesszük, akkor kalapos betűkre számítsunk). Természetesen hálózatra kapcsolódva a tesztünk alanya a DLNA/UPnP kiszolgálókhoz is tud kapcsolódni, így a videókat, zenéket és képeket hálózatról is le tudja játszani. Sőt, a videók és a képek megosztásához az iPhone-ra és Androidra letölthető okostelefonos alkalmazást (és a bennük található Swype & Share funkciót) is lehet használni.
Támogatott konténerek: AVI, MKV, MOV, WMV, VOB, TS
Támogatott video: MPEG-2, MPEG-4, DivX/XviD, AVC/H.264, AVCHD, WMV (VC-1)
Támogatott audio: MP3, AC3, DTS
Támogatott feliratok: SRT

A zenekezelés eléggé az alapfunkciókra korlátozódik, viszont a formátumtámogatás legalább jó, nemcsak az MP3, hanem az AAC, FLAC, M4A és WMA állományokat is le tudja játszani a tévé. Persze zenét hallgatni nem túl kényelmes, mert semmilyen olyan eszközt nem kapunk, amivel a zeneszámok között kényelmesen tudnánk keresni és/vagy navigálni.
Támogatott formátumok: MP3, AAC, FLAC, WMA

A képkezelés gyors, de a Panasonic maradt a korábban alkalmazott mappakezelésnél (azaz alapesetben nincsenek is mappák a fastruktúrát kisimítja a szoftver). Még szerencse, hogy ezt megváltoztathatjuk, valamint, hogy dátum és hónap szerinti rendezést is lehet kérni. A szoftver sajnos csak a JPEG fájlokat olvassa be, és a diavetítésen valamint az elforgatások kívül extra funkciókat nem kapunk – viszont legalább a fotók megnyitása gyors, így ahhoz minden adott, hogy a fényképezőgéppel készített fotókat este az egész család együtt megnézhesse.
Támogatott formátumok: JPEG

Elektronikus érintőceruza

A Panasonic valamennyi idei tévékészülékével használható egy érintőceruza, amely segítségével lehetőség van arra, hogy a tévére „rajzoljunk”. Érdekes, hogy a vállalat úgy döntött, ez a kiegészítő az ST60-as tévékhez ajándékba jár.

A toll és a tévé párosítása a tévé menüjében lévő, direkt az összeköttetés létrehozására szolgáló menüpont segítségével mindössze néhány másodperc alatt elvégezhető. A ceruza használata sem túl bonyolult: a ceruza hegyével meg kell érinteni a kijelzőt, ekkor készül egy képernyőmentés, ezen pedig elkezdhetünk dolgozni.

Az elkészített remekműveket SD-kártyára vagy USB-s adathordozóra menthetjük el, és persze arra is lehetőség van, hogy megosszuk őket a felturbózott fotókat barátainkkal.

Összegzés

A Panasonicnál két éve még a G illetve a GT sorozatok voltak azok, amelyek a legjobb ár/érték arány képviselték, tavaly és idén viszont már egyértelműen az ST széria került a fókuszba. Ezen persze nem is kell csodálkozni, hiszen belső alapján az ST sorozatba tartozó modellek lényegében mindig egyeznek az előző évi GT sorozatba tartozó készülékekkel, vagyis ezeknek a tévéknek is minden műszaki adottsága megvan ahhoz, hogy a mainstream modell szerepét töltésék be. Azt látni kell, hogy a képminőség alapján az ST60/GT60/VT60 sorozatba tartozó típusok között akkora különbség nincsen, mint amekkora különbség az árakban mutatkozik, és az is teljesen egyértelmű, hogy egy átlagfelhasználó számára a képminőségbeli eltérések zöme akkor sem biztos, hogy feltűnne, ha a tévéket közvetlenül egymás mellett tudná megvizsgálni. Amiben az ST60 egyértelműen gyengébben teljesít, az az alapbeállításokkal (hardveres műszer nélkül) elérhető színhelyesség és ehhez kapcsolódóan az IFSccc paraméterezhetőség hiánya, viszont tesztünk alanyára ezzel együtt is igaz, hogy összességében jobb képminőséget nyújt, mint amit egy LCD-tévé képes.

A Panasonic TX-P42ST60-at a Panasonictól kaptuk tesztelésre, ára kb. 200 ezer forint.