Toshiba 58L9363 LCD-tévé teszt

Belső

A piacon elsőként a 85 colos UHD felbontású tévék jelentek meg, őket követték a kisebb, 55-65 colos változatok. Többnyire 55, 60 és 65 colos modellekkel találkozhatunk, a Toshiba viszont nem szokványos méretet használ, az 58L9363-ba 58 colos panelt épített. Fentiekből látható, hogy más gyártóknál már 55 colon kezdődik az élet, a Toshiba taktikája viszont kifizetődő lehet, hiszen a plusz három colért a gyártó nem kér többet, mint versenytársai az 55 colos modellekért.

A készülékben 3840×2160 pixeles VA LCD-panel működik, LED-es háttérvilágítással. Bár arra következtethetnénk a tévé vastagságából, hogy a fényforrások a panel mögött helyezkednek el, a LED-eket a gyártó oldalt helyezte el. Local dimming nincs, viszont nyolczónás scanning backlight van – maga a panel pedig másodpercenként legfeljebb 100 képet jelenít meg. Ebből könnyen számolható, hogy az MCI index (amely a mozgásmegjelenítést hivatott jellemezni) 800 Hz. Az L9-es széria minden tagja 3D megjelenítésre is képes, többnyire passzív 3D technológiával. Jelen tesztünk alanya viszont kakukktojás ebből a szempontból is, mert a 3D képet aktív technológia segítségével állítja elő. Bár a 4K felbontású paneleknél ez már egyértelműen a gyengébb technológia, cserébe VA panelt kapunk, ami jobb feketét és jobb kontrasztot jelent. És mivel borítékolható, hogy zömmel mindenki inkább 2D-ben mozizik majd a tévével, nem biztos, hogy ezzel a kombóval járunk rosszabbul.

A gyári profilok beállításával a Toshiba tisztességes munkát végzett, ami leginkább abban nyilvánul meg, hogy a mérések alapján egyik színprofil sem katasztrofális, ugyanakkor azt is látni kell, hogy egyik sem tökéletes. A Toshiba talán fordíthatott volna nagyobb gondot is arra, hogy legalább az egyik profilt jól beállítsa, ezt azonban részben pótolja, hogy a tévé képes saját magát kalibrálni. Sajnos nem „out-of-the-box”, a kompatibilis, USB-re csatlakoztatható kalibrátort ugyanis külön kell megvásárolni, ha azonban ezt megtesszük, akkor gyakorlatilag a tévé teljes élettartama során biztosak lehetünk benne, hogy mindig színhelyes és részletgazdag képet nézünk a nappaliban.

Az optimális beállításokat a következő helyen találtuk meg: háttérfény 46, kontraszt 95, fényerő 7, szín 0, tónus 0, képélesség 0, automatikus fényerő ki, aktív háttérfény ki, fekete/fehér szint ki, zajszűrés ki, Resolution+ be, Clear Scan tartalomtól függően, fine texture ki, brillance restoration ki. Fenti beállításokkal egészen jó, de nem tökéletes színhelyességet sikerült elérni; a gamma 2,2, a színhőmérséklet 6500K, a fényerő 123 cd/m² a fekete 0,09 cd/², a kontraszt 1435:1-hez volt, az átlagos deltaE pedig 3,3.

Fogyasztás szempontjából kilóg kicsit a sorból a Toshiba tévéje, mert csak C energiaosztályú; és valóban sokat is fogyaszt, a legjobb beállításokkal 177 wattos energiafelvételt mértünk 2D-ben és 202 wattot 3D-ben.

Menü

A menürendszerrel felépítés és funkcionalitás alapján semmi gond nincsen; az UI grafikus, és az alapvető beállítási lehetőségek mellett minden olyan extrát is tartalmaz (színkezelő, 2/10 pontos fehéregyensúly, stb.), amivel a képet finomhangolni lehet. Ezek mellett, ahogyan korábban már említettük, van lehetőség hardveres kalibrációra is, ha valaki úgy dönt, hogy a tévé egymilliós ára mellé belefér még az ehhez szükséges mérőműszer 50 ezer forint körüli ára is.

Viszont a mérnökök valamiért úgy gondolták, hogy egymagos processzor is elég a tévébe – ez nemcsak az okostévé funkciók elérését teszi fájdalmasan lassúvá, hanem a menü működését úgy általánosságban is.

A távirányító egy teljesen átlagos darab, csendben teszi a dolgát, de semmi különöset nem tud. Alternatívaként a tévét irányíthatjuk okostelefonos alkalmazással is, feltéve, hogy a tévé és az okostelefon ugyanarra a hálózatra csatlakoznak.