Toshiba 58L9363 LCD-tévé teszt

Képminőség

Fekete, kontrasztarány

A Toshiba ebben a tévében VA-panelt használ (a széria nagyobb képátlóval rendelkező modelljeiben viszont IPS-panel működik), amely 0,9 cd/²-es feketére képes (optimális beállítások mellett). A panel e tekintetben tehát teljesen átlagos: a Toshiba 58L9363 nem nyújt olyan kiemelkedően jó teljesítményt, mint a Samsung F9000-es sorozatába tartozó, hasonló méretű (55 colos) versenytársa, az IPS-panellel szerelt konkurensekhez képest viszont a Toshiba tévéje egyértelműen jobb teljesítményt nyújt. A kontrasztarány nem túl meglepő módon szintén átlagos, 1435:1-hez. Ugyan arra van lehetőség, hogy a kontrasztot dinamikusan növeljük, ez azonban összességében inkább rontja, semmint javítja a képminőséget, ugyanis, mint a legtöbb hasonló megoldásnál, a Toshiba tévéjénél is jelentkezik problémaként, hogy a sötétebb jeleneteknél nemcsak a fekete lesz jobb, hanem mellékhatásként a világosabb területek is beszürkülnek.

Gamma, szürkeárnyalatok

A vezérlés az árnyalatokkal teljesen jó viszonyban van; a gamma precízen 2,2, kivéve a 10%-osnál sötétebb helyeken, de ez nemcsak Toshiba sajátosság; sajnos minden LCD-re igaz, hogy a gamma „lent” elcsúszik. Az eltérés elég nagy, de mivel a gamma „felfelé” tér el, ezért a részletesség nem igazán csökken. A színátmenetes tesztet a Toshiba 58L9363 gond nélkül vette, az árnyalatok megjelenítése végig egyenletes volt, és elszíneződést sem tapasztaltunk.

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

A fényerő egyenletes eloszlatása 58 colon nem kis feladat, és a Toshiba mérnökeinek nem is sikerült hibátlanul venni az akadályt. Az érdekes a dologban az, hogy a fényforrások oldalt helyezkednek el, ezért elvileg nem lett volna annyira nehéz dolog a jó diffúzor megtervezése – főleg, hogy a tévé meg csak túlságosan vékonynak sem mondható. A teljesen egyenletes háttérvilágítás megépítését valószínűleg a nyolczónás scanning backlight nehezítette meg.

A clouding összességében szerencsére mégsem túlságosan zavaró, mert inkább a kép közepén figyelhető meg, vagyis még akkor sem látszik túlzottan, ha 2,35:1-es képarányú filmeket nézünk. Egyedül a nagyon sötét jeleneteknél lehetünk bajban – ha ilyenkor nem tetszik az eredmény, akkor a dinamikus kontraszttal lehet enyhíteni a cloudingot valamelyest.

A betekintési szögek olyanok, amilyennek egy VA-paneltől vártuk, oldalról sincsen színtorzulás, ugyanakkor a színek azért fakulnak és a feketék is világosodnak, így a kontraszt oldalról nézve jelentősen (és gyorsan) csökken.

Mozgóképfelbontás

A Toshiba a scanning backlightot úgy építette be a tévébe, hogy ki sem lehet azt kapcsolni, a 100 Hz-es képalkotás viszont nemcsak ki- vagy bekapcsolható, hanem „erőssége” is állítható. A tapasztalatunk az, hogy alacsony (Low) beállításnál a mozgásmegjelenítés alig észrevehetően javul, míg a Medium és High opcióknál a javulás jobban észrevehető, de cserébe s kép folyamatossága (veleményünk szerint) már természetellenes lesz. Ettől függetlenül nem biztos, hogy a közepes és magas beállítást mindig kerülni kell, a sportközvetítéseknél ugyanis jól jöhet, hogy a mozgóképfelbontás nem a szokásos 4-500 sor, hanem ennek közel duplája – egyéni ízlés kérdése, hogy kinek mi jelenti a jobb beállítást.

Ami még észrevehető, az az, hogy a 4K-s anyagoknál, ha a kamera gyorsan mozog, akkor a részletesség csökken – ez a megállapítás persze alacsonyabb felbontású tartalmaknál is érvényes, de ott eleve nem pixelpontos a megjelenítés, ezért kevésbé feltűnő.

SD/HD tartalmak

A 4K-s tévék legnagyobb gondja jelenleg az, hogy nincsen olyan (bárki számára) elérhető tartalom, amellyel a panel képességeit ki tudjuk használni. Ez remélhetőleg néhány éven belül meg fog változni, de ettől még nem kell nagy jóstehetségnek lenni ahhoz, hogy tudjuk: egy ideig még mindenki SD és HD felbontású tartalmakat fog nézni a tévén. Ez pedig azt jelenti, hogy nagyon fontos, hogy a Toshiba 58L9363 a képet hogyan tudja felskálázni. SD felbontású tartalom esetén a feladat már cseppet sem könnyű, hiszen nagyjából 400 ezer képpontból kell 8 milliót varázsolni úgy, hogy a részletesség minél jobb legyen, jó képélességgel és színekkel párosuljon, lehetőleg felerősített zaj nélkül. A helyzet oly annyira bonyolultnak tűnik, hogy a Toshiba 58L9363 nem is végez igazán jó munkát. A helyzetet az menti meg, hogy a konkurensek sem brillíroznak igazán, de az eddig nálunk járt tévék közül az SD adásokkal a Toshiba üdvöskéje szerepelt a legkevésbé jól.

Full HD felbontású anyagokkal már más a helyzet. A Toshiba a felskálázó algoritmust Resolution+-nak hívja, és érdekesség, hogy a vállalat megoldása már egészen 2009 óta tud 4K-s felbontással (felbontásra) is dolgozni. És Full HD anyagokkal már a minőséggel sincsen probléma. A Samsung F9000-esével foglakozó tesztünkben kicsit bővebben foglalkoztunk a felskálázás szükségességével és az új kihívásokkal, amit a 4K-s panel Full HD felbontású tartalom kombója okoz; nevezetesen azzal, hogy a tévének egyelőre minden tartalmat át kell számolnia. Vagyis lényegében egyelőre nincsen olyan szcenárió, amelynél 1 pixelnyi tartalom a valóságban (a tévén) is 1 pixelen jelenik meg. Közelről nézve a panelt megállapítható, hogy a vonalélességet ez bizony teljesen eltűnteti.

Más kérdés, hogy onnan, ahonnan ezeket a tévéket nézni kellene, ez már alig látszik, az eredmény így nagyjából egyenértékű azzal, mint amit egy hasonló méretű Full HD tévé is nyújtani tud. Ráadásul, ahogyan azzal szintén részletesebben foglalkoztunk a Samsung tévé tesztjénél, a 4K-s tévék elé igazából valószínűleg senki sem fog úgy leülni, hogy az a részletesség szempontjából optimális legyen, így a felbontás és a részletesség problémája egészen szövevényes – és nehezen kibogozható. Egyértelműen kijelenteni legalábbis, hogy ez vagy az az út a követendő, nem lehet. Az viszont már három tesztkészülék után is látszik, hogy a felkonvertálás sokszínűséget ad a mostani 4K-s mezőnyhöz, mert egyelőre úgy tűnik, hogy minden gyártó megközelítése kicsit más.

A készülék a 24p-s jelfolyamot 2D-ben tökéletesen kezeli – azonban az utóbbi időben nálunk járt modellek tudása alapján szerencsére azt mondhatjuk, hogy ez ma már általános. 3D-ben a tévé már nem volt kadenciahelyes, ami az aktív 3D-t kínáló LCD-k esetében egyáltalán nem mondható ritkaságnak.

UHD

A tévé igazán nagyot akkor tud alkotni, ha 4K-s tartalommal dolgozhat. Ilyen módon egyelőre még gyakorlatilag csak egyféleképpen lehet használni a tévét, mégpedig egy olyan PC-vel, amely képes UHD felbontásra (HDMI 1.4a csatlakozón keresztül, 30 fps képsebesség mellett). A részletesség, talán mondanunk sem kell, kiváló. A kép valósággal leugrik a tévéről, minden apróság látszik – az élményt ahhoz hasonlíthatjuk, mint amikor DVD után megláttuk az első Blu-ray filmet. Ezt mindenki tudja, milyen, tehát tessék erre visszaemlékezni, és hozzáadni azt, hogy a kiindulási alap ezúttal már nem SD felbontás, hanem Full HD. A problémát a tartalom hiánya mellett az jelenti, hogy a tévét nagyjából 140 centiről kellene nézni, ami nemcsak a mozifanatikusok THX-ajánlásával nincs összhangban, hanem sokan egyenesen kényelmetlennek tartják, ha ennyire közel kell ülni egy majd’ másfél méteres tévéhez.

A Toshiba 58L9363 a gyors mozgásoknál jön egy kicsit zavarba (erről korábban már szóltunk) – ezen segíthetne a 60 fps – de ez igazából csak a tesztvideóknál okoz gondot, a filmek a panelt ebből a szempontból továbbra sem teszik túlságosan próbára.

3D

A Toshiba tévéje aktív szemüveggel működik, de a japán vállalat nem tudta annyira pontosan megoldani a vezérlést, hogy a crosstalk ne legyen észrevehető – sőt, mi több, picit zavaró is. A nagy képméret menti valamennyire a helyzetet, mert a 3D élmény egyáltalán nem rossz, ugyanakkor a szubjektív véleményünk szerint a Toshiba jobban járt volna, ha enné a típusnál is a passzív technológiára szavaz.

Játékkonzol

1:1-es megjelenítés fentiek alapján nincsen, de ettől függetlenül a játékkonzolok képe is szépen jelenik meg a tévén. Az input lag viszont csak akkor elfogadható (34 ms) ha játék vagy PC színprofilt választunk ki.