Kipróbáltuk: ASUS VivoPC VM40B

Használat közben

Az ASUS kulcsra készen adja a gépet, ami azt jelenti, hogy használatba vétel előtt semmi komoly dolgot nem kell tennünk. Persze a tápegységet, a monitort és a perifériákat (legalább egér és billentyűzet) csatlakoztatni kell, de ezekkel kevesebb mint fél perc alatt végezhetünk. Az operációs rendszer telepítésével sem kell bajlódnunk, ugyanis az ASUS előre telepíti a gépre a Windows 8.1-et (vagy opcionálisan a Windows 7-et, ha valakinek arra fájna a foga). Előbbi a sima változat, utóbbi pedig a Home Premium. Akár a Windows 8-at akár a Windows 7-et választjuk, a 64 bites verziót kapjuk, így a memória bővítésének 4 GB felett is lehet értelme – más kérdés, hogy a processzor nagyon komoly munkára (például rendszeres Photoshop használat) nem optimális választás, úgyhogy ebbe a konfigurációba a 4 GB-nál több operatív tárat feleslegesnek érezzük.

A gép teljesen kikapcsolt állapotból 59 másodperc alatt áll fel, ha viszont csal aludni küldtük, akkor jelentősen gyorsabban már 25 másodperc elteltével láthatjuk is a csempés indítóképernyőt (vagy az Asztalt). Ebből is látható, hogy a tempó nem szédítően gyors, használat közben azonban nem érezni lomhának a PC-t; a weboldalak betöltési sebességével nem volt komolyabb gondunk, és a VivoPC a Full HD felbontású filmeket is rendben lejátszotta.

Mivel a processzor alapvetően egy notebookokba készült, U jelzéssel is ellátott változat, ezért a gép nem melegszik túlságosan. A CPU specifikáció szerint 17 wattos TDP-vel rendelkezik, ami valóban nem sok, így nem túlságosan meglepő, hogy a ventilátor alacsony fordulatszámon is simán képes hűvösen tartani a rendszert. A teszt során a légkavaró ennek megfelelően szinte végig alapjáraton üzemelt, így normál használat közben nem kell attól tartanunk, hogy a zajszint elviselhetetlenné válna. Egyébként a ventilátor magas fordulatszámon sem hangos, viszont magas, süvítő hangja ekkor már bőven az észrevehető kategóriába esik. A gép fogyasztása teljes terhelésnél sem ment 40 watt fölé, üresjáratban pedig 15 wattos energiaigényt mértünk.

A brand gépekre jellemző, hogy a gyártóik telepakolják mindenféle hasznos vagy legalábbis hasznosnak tűnő szoftverrel. Az ASUS VivoPC esetében szerencsére nem ez a helyzet, a kötelező drájvereken kívül csak egyetlen egy saját alkalmazást, az AI Suite 3-at kapjuk meg. Ez pedig nemcsak az ASUS szerint hasznos, hanem valójában is. A szoftver alapvetően négy funkciót nyújt: megnézhetjük vele a rendszertulajdonságokat, frissíthetjük a BIOS-t, ki-/bekapcsolhatjuk a WiFi Directet valamint innen érhető el az ASUS-féle Wi-Fi GO! is. Ez utóbbi a program leghasznosabb része, mert okostelefonra letölthető párjával (ami szintén ASUS Wi-Fi GO! névre hallgat, és iOS-re valamint Androidra elérhető) mindenféle érdekes trükkre képes. Felhő alapú szinkronizációt biztosít az eszközeink között, Remote Desktop funkciót nyújt, a mobil kütyün lévő fájlokat egyszerűen elérhetővé teszi a számítógépről, DLNA segítségével tartalmat küld egyik eszközről a másikra (akár a frissen készített fotókat is) és segítségével a telefont távirányítóként is használhatjuk (a szenzorok adataira támaszkodva vagy az érintőképernyővel).

A VivoPC VM40B saját hangszórókkal is rendelkezik. Bár alapszabály, hogy kis helyen nem lehet nagyot alkotni, ha hangról van szó, a tajvani gyártó a noteszgépeknél már bevált partner, a SonicMaster segítségével használható hangkeltőket pakolt a gépbe. Nyilván filmet nézni nem nagy élmény még így sem, azonban a hangszórók teljesítménye arra tökéletesen alkalmas, hogy a vicces videókat az átlagosnál jobb minőségben élvezhessük.

Érdekesség még, hogy a gép felső része minden további nélkül eltávolítható (egyszerűen csak hátra kell csúsztatnunk a fedelet); így férhetünk hozzá a merevlemezhez. A meghajtót csavarozás nélkül, könnyen eltávolíthatjuk, amire nemcsak a tároló cseréjekor lehet szükség, hanem akkor is, ha a memóriát szeretnénk bővíteni – a slotokhoz vezető foglalat takarólemeze ugyanis a HDD alatt helyezkedik el.

VivoMouse WM710

A tesztre kapott VivoPC mellé az ASUS billentyűzetet és egeret sem ad, viszont külön lehet hozzá vásárolni külső alapján passzoló kiegészítőket. A billentyűzetre nem érdemes sok szót vesztegetni (sztenderd darab), utóbbi viszont érdekes, és nemcsak formája, hanem tudása miatt is. Az egér a megszokott kettő helyet csupán egy gombbal rendelkezik, ez viszont hatalmas méretű és nemcsak gombként, hanem touchpadként is funkcionál. Segítségével az egér egy sor gesztust képes felismerni, többek között egy olyat is, amelyikkel a másodlagos kattintást lehet kiváltani. A teljesség igénye nélkül működik így a görgetés, a megnyitott alkalmazások közötti váltás, böngészőben pedig a visszalépés. Végül, de nem utolsó sorban az egér ötletes tulajdonsága, hogy levegőben is működik, tehát még csak sík felület sem kell ahhoz, hogy a gépünket irányítani tudjuk vele.

Ez egér használata a gyakorlatban is kényelmes volt, a furcsa forma ellenére nem volt gond a kéztartással és azzal sem, hogy az egér az átlagosnál laposabb. Sőt, ez utóbbi még hasznosnak is bizonyult, mert a touchpad használata így volt igazán kényelmes. Viszont a jobb egérgomb helyettesítésével nem voltunk kibékülve, szerintünk jobb lett volna, ha a touchpad két oldala külön is megnyomható.

Összegzés

Az ASUS VivoPC VM40B dizájnja alapján mindenképpen kiemelkedik a PC-k mezőnyéből, és már ezért elismerés illeti az ASUS mérnökeit. A gép teljesítmény alapján nem egy erőmű (de a masina erősebb CPU-val is megvásárolható), viszont tudása az átlagos felhasználóknak biztos, hogy elég lesz. Az ASUS szerencsére nem szállt el az ár tekintetében sem, a VivoPC VM40B-t ugyanis nagyjából 70 ezer forintért lehet megvásárolni. A hozzá való egér (ASUS WT710) kb. 14 ezer forintba kerül.

Az ASUS VivoPC VM40B-t és a VivoMouse WT710-ez az ASUS-tól kaptuk kölcsön a teszt idejére, köszönjük.