Qilive Q.1390 UHD LCD-tévé teszt

Belső

A tévék specifikációjával, helyesebben annak megszerzésével általában nem szokott különösebb probléma lenni, hiszen a gyártók weboldalán mindig megtalálni a pontos információkat, egy sajátmárkás terméknél azonban más a helyzet. Mégpedig azért, mert a tévét nyilvánvalóan nem az Auchan gyártja; a készülék a Thomson 49UZ8766-os típusa, vagy legalábbis arra épül. Sajnos sosem lehet tudni, hogy van-e eltérés az Auchan által megrendelt példány illetve a Thomson saját típusa között - az nyilvánvaló, hogy a két tévén más a márkajelzés és más a talp is, de azt, hogy az elektronikán módosítottak-e bármit annak érdekében, hogy a tévé ára beleférjen az Auchan által megadott keretbe, az sohasem fog kiderülni.

Amit biztosan tudni lehet, az az, hogy a tévében egy 49 colos UHD felbontású (3840×2160 pixeles) panel működik, amely VA-techológiával készült. Ez utóbbi jó hír, hiszen az LCD-k között ez a panel rendelkezik jelenleg a legjobb natív kontraszttal, ugyanakkor abból a szempontból mégsem az, hogy az olcsó VA panelek azért távolról sem tökéletesek – és az ár miatt borítékolható, hogy ebben a tévében nem Samsung, AUO vagy CMO panel dolgozik. Az elektronika a szokásos trükköket tudja: került bele egy sor azonnal kikapcsolandó képjavító, valamint tudja a 24p-t és képes arra is, hogy az elmosódás csökkentésére köztes képkockákat illesszen be a meglévők közé. A tévé ezt 200 Hz-es képfrissítéssel teszi, ami a gyakorlatban annyit tesz, hogy 100 képkockát kapunk, a LED-es háttérfény villódzásával pedig fekete (rész)képkokckákat illeszt be az elektronika. Van 3D is, a képet a tévé aktív szemüveg segítségével jeleníti meg.

A tévé összesen öt színprofilt ismer (mozi, szabvány, dinamikus, stúdió és egyéni), de sajnos gyári állapotban ezek egyike sem túl pontos. Ez önmagában még nem lenne annyira nagy gond, viszont a menüben hiányzik minden olyan lehetőség, amivel az árnyalatokat a helyére lehetne tenni; a fényerő, a kontraszt és a gamma állításával pedig, amint azt a mellékelt ábra is mutatja, csodát tenni nem lehet. Bár a menüben van fehéregyensúly beállítási lehetőség, ez csak a klasszikus, RGB sémát követi és referenciapontok nélküli metódust teszi lehetővé. Ráadásul a színprofilok fixek, ha mondjuk a mozi beállítást szeretnénk megváltoztatni, akkor a rendszer azonnal átdob a személyes beállításokhoz. Így végső soron csak egyetlen saját beállításunk lehet. További rosszpont, hogy a menü még a bemenetekhez sem társítja ezeket a beállításokat, ami azért nem túl jó, mert a tévéadásokhoz (még ha digitális tévéadásról is van szó) rendszerint nem azok az optimális beállítások tartoznak, mint mondjuk egy Blu-ray lejátszóhoz.

Az optimális beállításokat, a mozi színprofilból kiindulva az alábbi helyen találtuk meg: fényerő 42, kontrasztarány 88, háttérvilágítás 28, élesség 0, telítettség 50, színhőmérséklet meleg. A képjavítók közül mindent kikapcsoltunk, a feketeszintet pedig a forrás(ok)hoz igazítottuk. Fentiekkel 116 cd/m²-es fényerőt, 0,05 cd/m²-es feketét, 2450:1-es kontrasztot, 6700K-s színhőmérsékletet és 2,4-es gammát kaptunk, ami nem is rossz – sőt. Azonban a színeket sehogyan sem tudtuk pontosra belőni, az átlagos deltaE-t képtelenek voltunk 3 alá szorítani, ami azt jelenti, hogy a megjelenített és az elvárt színek között adott esetben elég nagy lehet a különbség.

A tévé fogyasztása az optimális beállításokkal 67 watt volt, üresjáratban pedig 0,4 wattos energiafelvételt mértünk.

Menü, távirányító

A készülék vezérlőszoftvere nem az általában megszokott felépítést követi: a főmenü 2×4-es, csempés elrendezésben mutatja a lehetőségeket. Ha kiválasztjuk valamelyik opciót, akkor a további menüpontok már listás elrendezésben jelennek meg. A beállítások tárháza távolról sem teljes, főleg azok az opciók hiányoznak, amelyekkel a képet tökéletesre vagy legalábbis ahhoz nagyon közelire lehetne beállítani. A menü tud magyarul, de néhány opció elnevezése érdekesre (vagy legalábbis nem teljesen egyértelműre) sikerült, a HDMI mód például a fekete szintet takarja. A menü dizájnjával különösebb gond nincsen, azonban a sebessége nem túl jó.

A távirányítási lehetőségek alapesetben kimerülnek a normál távirányítóval elérhető opciókban. A kontroller egy elég nagyra sikerült darab, amely ennek ellenére jól használható, mivel minden olyan fontos gombot tartalmaz, amire általában szükség lehet. Persze a Smart TV funkciókhoz nem ideális példány, az is teljesen biztos.

Teljes biztonsággal nem állíthatjuk, hogy okostelefonos távirányítási lehetőség nincsen: a Qilive honlapján ugyan nem találtunk erre vonatkozó információt, azonban a Thomson iOS alá kifejlesztett egy univerzális szoftvert, amely akár ezzel a tévével is működhet. Sajnos a teszt során nem volt lehetőség arra, hogy ezt a funkciót kipróbáljuk.