Huawei P20 Pro okostelefon teszt – kamerában profi

Használat közben

Kezdjük azzal, hogy a Huawei a csúcskészüléket a legfrissebb szoftverrel adta ki, ami Android fronton és EMUI fronton egyaránt a 8.1-es verziót jelenti. Az EMUI a kínai gyártó saját fejlesztésű kezelőfelülete, amely funkciók alapján felnőtt a Samsung és a HTC mellé, ergonómiában viszont még van hova fejlődnie. Opcióból tényleg nincs hiány; a felületet a lehető legapróbb elemeiben is az egyéni ízlésünknek megfelelően állíthatjuk be. Programválasztó alapból nincsen, de ezt bekapcsolhatjuk, ha szeretnénk – az alkalmazások között lefelé görgethetünk, mappákat viszont itt nem használhatunk, azok csak a kezdőképernyőkön állnak rendelkezésre.

Vannak témák, állítható a felbontás, variálhatók a szoftveres gombok, állítható a színhőmérséklet, van szemkímélő mód, stb. Az operációs rendszer lehetőséget ad arra is, hogy a szenzorsávot eltüntessük; ez valójában persze optikai trükk, a mobil feketére festi az értesítési tárhelyet és nem engedi, hogy a programok használják a kijelzőnek azt a részét.

Navigációra számtalan lehetőség van: alapból a képernyő alsó részén megjelenő szoftveres gombokat használhatjuk, de ezek helyett bevethető az ujjlenyomat-olvasó is. Érintésre a vissza, hosszú érintésre a Home, oldalra simításra pedig a feladatválasztó funkciót érhetjük el, ha pedig a gomb mellett felfelé simítunk a kijelzőn, akkor a Google Asszisztens jelentkezik. Harmadik verzióként van egy navigációs dokkoló is, amely egy virtuális gomb; ennek előnye, hogy a kijelzőn bárhol elhelyezhetjük. Egykezes (csökkentett felülettel operáló) üzemmód is van, ami a legegyszerűbben a virtuális gombsor végigsimításával aktiválható.

Gépeléshez a SwiftKey-t kapjuk, a mindennapi használatot pedig az EMUI további hasznos trükkjei segítik: vannak például iker-alkalmazások (Facebook, pl.), gesztusok és feloldás képernyőre rajzolással, amikor pedig egy program ikonját hosszan érintjük meg, egy helyi menü ugrik fel. Ennek segítségével célzottan indíthatjuk el az alkalmazásokat: a fényképező ikonját megérintve például a fő kamera indul el, de ha „nyomva tartjuk”, akkor egyből a video vagy szelfi módba léphetünk be.

A telefon hasznos trükkje, hogy a beszédhangszórót tudja használni zenehallgatás közben is, így a mobil sztereóban szól. És meglepően hangosan és tisztán. Azért egy USB-s hangszóró a méretéből adódóan lenyomja, de a telefonok között az egyik legjobb hangja vitathatatlanul a P20 Prónak van. A fülhallgatós zenehallgatással már nem vagyunk annyira kibékülve; egyrészt nincs jack dugó, másrészt a telefonhoz mellékelt füles minősége is csak erős közepesnek mondható. Egy normális fülhallgatóval és az equalizer állítgatásával viszont elég jól be lehet állítani a mobilt.

Biztonság

Az ujjlenyomat-olvasót a Huawei hol előre, hol hátra teszi, a P20 Prónál épp ez utóbbi elhelyezés volt a soros. Ezt mi csak támogatni tudjuk, szerintünk a kijelző alatt van a legjobb helyen a szenzor, mert így kézmérettől és helyzettől függetlenül mindig kézre esik. A modul természetesen gyors és pontos, és az egyérintéses feloldást is támogatja. Az extra funkciókról pár sorral feljebb már írtunk, emellett annyit érdemes tudni róla, hogy fájlokat és alkalmazásokat is lezárhatunk vele; ez a funkció Private Space néven fut, segítségével gyakorlatilag egy másodlagos telefon kezelőfelületet hozhatunk létre.

A mobilt feloldhatjuk arcfelismerés segítségével is, de ez nem túl biztonságos, így ennek a funkciónak a használata nem ajánlott.

Alkalmazások

Az alkalmazásokban nincsen érdemi meglepetés, a Huawei pár éve összerakott magának egy jó kis csomagot, és azóta minden telefonjánál szinte pontosan ugyanazokat a programokat használja. Az EMUI az alapprogramokat csak minimális mértékben rajzolja át, a funkcionalitás viszont ugyanaz, mint az androidos gyári megoldások esetében. A telefonon lévő alkalmazások közül tulajdonképpen csak a Biztonsági mentések és a Telefonkezelő szorulnak némi magyarázatra: előbbivel akár PC-re vagy csatlakoztatott adattárolóra is készíthetünk mentéseket a névjegyekről, üzenetekről, multimédiás fájlokról és alkalmazásokról, utóbbi pedig a memória (RAM és ROM) karbantartásáról valamint a teljesítmény megőrzéséről és víruskeresésről gondoskodik. Illetve a mobilhoz jár még egy távirányító szoftver is, hogy az infra portot is működésre fogjuk; az app egy hatalmas lista összes készülékét tudja kezelni, de emellett tanítható is. A Huawei telefonokon lévő applikációkról részletesen ebben a cikkünkben írtunk. (Van köztük azért pár olyan, amire sokaknak nem biztos, hogy szüksége lesz.)

Fényképező

Tessék jól figyelni, mert a kamera helyzet eléggé bonyolult. Az elsődleges kamera 40 MP-es (f/1.8), a másodlagos 20 MP-es (f/1.6), a harmadlagos pedig 8 MP-es (f/2.4). A 40 és a 8 MP-es kamera színes, a 20 MP-es kamera pedig monokróm, a 8 MP-es kamera pedig azért különleges, mert 3×-os optikai nagyítást kínál. A monokróm kamerával kapcsolatban az elgondolás az, hogy mivel nincs előtte színszűrő, sokkal több fényt enged a szenzorhoz, és ez rossz fényviszonyok mellett szebb (élesebb, kevésbé elmosott és kevésbé zajos) fotók készítését teszi lehetővé. A fókuszt lézeres és PDAF rendszer vezérli, sötétben pedig bevethető a kettős fényű LED-es villanó is. A fehéregyensúlyt a színspektrum érzékelőnek hála a mobil mindig pontosan határozza meg.

A három, teljesen eltérő felbontású szenzor ellenére a mobil alapesetben 10 MP-es fotókat készít (4:3-as képarány mellett) mégpedig úgy, hogy a 40 MP-es szenzor 2×2-es területei alapján számolja ki a fotó egyetlen pixelét. Ezzel a trükkel a zajt szinte teljesen el lehet tüntetni a képről – akkor is, ha kedvezőtlenek a megvilágítási viszonyok. Lehet 40 MP-es fotókat is készíteni, és van RAW mód is, ezek azonban kompromisszumos megoldások. 40 MP-nél a vonalélesség gyengébb, a zajszint erősebb és nincs zoom sem, ha pedig RAW-ban fotózunk, akkor bár elég jó eredményt lehet elérni, a fotókkal van elég sok utómunka is. A 3×-os optikai zoomról már tettünk említést, emellett kérhetünk még 5×-ös nagyítást is, de ez már hibrid megoldás, vagyis szoftveres rásegítéssel működik, így gyengébb minőséget produkál – főleg a széleken. Egyébként sajnos a tapasztalat az, hogy a 3×-os zoom is csak tájfotózásnál bevethető, ha szobában vagy utcán fotózunk, akkor legtöbbször már túl sok.

A kamera szoftvere a gyártótól megszokott felépítést követi, ám fontos előrelépés a P10-hez képest, hogy az automatikus beállítások meghatározását mesterséges intelligencia segíti – alapvetően ugyanaz a technológia, mint ami a Mate 10-ben is dolgozott, de a P20 okosabb kicsit, több témát ismer fel. Az MI alapelve az, hogy a kép látványos legyen, így a szoftver hajlamos kicsit túlhúzni a színeket és a kontrasztot, így jobb ezt a segítséget kikapcsolni. Az eredmény így sem lesz rossz (sőt). A mobil támogatja az Ultra fotó módot is, ha ezt bekapcsoljuk, akkor alvó mobillal is 0,3 másodperc alatt tudunk fényépezni.

Ha 10 MP-es fotókat készítünk, a vonalélesség szinte tökéletes, a színek rendben vannak, a részletesség jó, zaj nincs. A dinamikatartomány viszont legjobb esetben is csak átlagos, a világos részek könnyen beégnek. Az viszont nagy plusz pont, hogy a telefon éjszaka, kézből is nagyon jó minőségű fotókat készít, olyanokat amelyekhez hasonlót a konkurensek többsége még állványról sem tud nyújtani. 40 MP-en viszont a vonalélesség és a zajszint sem az igazi. De beszéljenek a tesztképek, alább.

Nem vitás, hogy gyenge fényviszonyok mellett jelenleg ez a mobil készíti a legjobb fotókat a teljes mezőnyben, nappal viszont csak az egyik legjobb a P20 Pro kamerája; amelynek használata közben végig azt éreztük, hogy a Huawei a biztonsági játékra törekedett. Nem rossz, amit a háromobjektíves rendszerből sikerült kihozni, de biztosak vagyunk benne, hogy lehet ennél többet is.

Videók és előlapi kamera

Ha videókat készítünk, akkor 30 fps mellett 4K-s felbontást, 60 fps mellett Full HD felbontást választhatunk, ha pedig elég a 720p-s részletesség, akkor használhatjuk a szuperlassított módot is, ami 960 fps-t jelent, de csak 0,2 másodperc erejéig. A képminőség alapvetően nem rossz, viszont a zoom a videóknál már messze nem működik annyira megbízhatóan, mit a fotóknál.

A Huawei P20 Pro nemcsak hátul, hanem elöl is különleges kamerát tartalmaz, a szelfikhez ugyanis 24 MP-es szenzort kapunk; a nagy felbontás ellenére a részletesség és a vonalélesség nem rossz, a széles látószög is adott, viszont a dinamikatartomány ennél a kameránál is csak átlagos.