Honor Magic7 Pro teszt
Használat közben
Kezdjük a legtriviálisabbal: a mobilon az Android 15 fut, amelyre a Honor a saját fejlesztésű MagicOS 9-et húzta még rá. Ez utóbbi adja a kezelőfelületet és megannyi extra, a stock Androidban egyébként nem megtalálható funkciót. Ami nagyon jó hír, az az, hogy a Honor is komolyan veszi a frissítéseket: erre a telefonra például öt Android főverzió frissítést garantál a gyártó.
Általánosságban a teljesítményre nem lehet panasz, a rendszer villámgyorsan indul, az alkalmazásokat is gyorsan dobálja fel a kijelzőre, a 12 GB RAM pedig arról is gondoskodik, hogy szinte bármennyi szoftvert elindíthatunk, akkor is pillanatok alatt, akadozások nélkül válthatunk közöttük. A telefon normál használat közben nem melegszik túlságosan, de játék során – főleg, ha még töltőn is csücsül a készülék – előfordulhat, hogy már-már kényelmetlenül meleggé válik a Honor Magic7 Pro oldala. És előfordulhat az is, hogy a túl magas hőmérséklet miatt a rendszer visszafogja a lovakat – méréseink szerint legfeljebb 15 százalékkal.
A MagicOS legfrissebb verziója, a 9-es változat telis-tele van új trükkökkel, a nagy dobást viszont az AI-szolgáltatások jelentik. De ne szaladjuk ennyire előre! Az előbb már említettük, hogy a rendszer gördülékenyen fut, de ez nemcsak a hardvernek, hanem a jól átgondolt és tökéletesen működő funkcióknak is köszönhető: a mobil feloldásához például a minta, jelszó és PIN-kód mellett flottul műküdő 3D-s arcfelismerést és ujjlenyomat-olvasót is lehet használni. Utóbbi modul ráadásul komoly frissítésen esett át: a Honor lecserélte az optikai érzékelőt ultrahangos verzióra, ami nemcsak gyorsabb, hanem pontosabb azonosítást is ígér.
Rendkívül jól testreszabható a kezelőfelület: lehet választani például aközött, hogy szükség van-e alkalmazásindító képernyőre vagy sem. A kezdőképernyők száma alapból kettő, de ez természetesen szinte korlátlanul növelhető, teljesen bal oldalra lapozva pedig a (kikapcsolható) Google Discover mutat mindenféle hasznos információkat és híreket. Az ikonok nemcsak mappákba, hanem csoportokba is rendezhetők – ez hasonlóan működik, mint egy mappa azzal a különbséggel, hogy a csoport nem egy ikonnyi, hanem 2×2 vagy nagyobb helyet foglal el, és a csoportot nemcsak megnyitni lehet, hanem arra is van lehetőség, hogy a benne lévő appokat közvetlenül elindítsuk. Vannak természetesen widgetek is, amiket a Honor kártyáknak nevez.
Az egyedi funkciók közül érdemes kiemelni a Magic Portalt, ami szövegek, képek, fájlok és képernyőmentések kezelését teszi egyszerűbbé azzal, hogy az adott elemet hosszan megérintve oldalt megjelennek a leggyakrabban használt kapcsolódó funkciók – egy kép esetén például a megosztás vagy küldés opció. A menü egyértelműen honoros, többé-kevésbé a megszokott opciókkal, de azért itt-ott néhány meglepetéssel. Van például e-könyv mód, ami egyelőre nem olyan kifinomult, mint a TCL esetében, néhány szoftver ablakban is elindítható, illetve a telefonra felkerült több Honorhoz köthető szolgáltatás, úgy mint például HONOR egészség, HONOR Connect és HONOR Szemvédő kijelző.
Device Clone
Fájlok
Galéria
Hangrögzítő
Időjárás
Iránytű
Jegyzetek
Kamera
Messages
Naptár
Névjegyek
Okos vezérlő
Óra
Rendszerkeszerkesztő
SIM-eszközök
Számológép
Telefon
Témák
Tippek
Tükör
Videolejátszó
Voice Access
Zenelejátszó
Drive
Fotók
Gemini
Home
Gmail
Meet
One
Play Áruház
Térkép
TV
Wallet
YouTube
YT Music
HONOR Egészség
My HONOR
Az alapfunkciókat illetően egyébként könnyen az az érzése támad az embernek, hogy a MagicOS 8-hoz képest kevés az előrelépés, de hát azért vannak a mesterséges intelligencia funkciók, hogy valami változás mégiscsak legyen. Ezen a fronton ráadásul kettős letámadásra játszik a Honor, hiszen nemcsak a saját AI-szolgáltatásokat, hanem a Google Geminit és a hozzá kapcsolódó Circle to search funkciót egyaránt lehet használni. A saját fejlesztésű AI-megoldások között nemcsak az alapnak számító fordítás, tolmács és feliratozás háromszög, valamint az AI-alapú képszerkesztés (főleg radír) háromszögben mozog a Honor, hanem van itt kézgesztusokkal történő vezérlés is, valamint az értesítéseket is ki lehet bontani pusztán azzal, hogy az értesítési sávra pillantunk. Persze csak ha szeretnénk – ezek ugyanis jópofa dolgok, de nem is működnek annyira flottul, mint talán kellene, ráadásul az akkut is rettenetesen szívják, ha folyamatosan be vannak kapcsolva. Így érdemes inkább kikapcsolni őket. Néhány opció pedig erősen kontraproduktív: az AI tudja például azt, hogy az AOD-t csak akkor kapcsolja be, ha a telefonra nézünk, ám az így megtakarítható energia kevesebb, mint amit az igényel, hogy a mobil folyamatosan azt csekkolja, hogy épp nézi-e valaki. Később a telefon megtanulja majd AI segítségével videohívásoknál kiszűrni a deepfake tartalmakat, illetve több képszerkesztő funkció is érkezik – mindez frissítés formájában fog realizálódni, valamikor a második negyedév folyamán.
Kamera
A Honor telefonok kamerában mindig erősek voltak (legalábbis a prémium kategóriában), és ebbe a sorba tökéletesen illeszkedik a Magic7 Pro is. A hátlapon négy kamera teljesít szolgálatot: fotókat az 50 MP-es főkamera, a 200 MP-es zoom kamera és az 50 MP-es nagylátószögű kamera segítségével készíthetünk, a negyedik modul pedig egy alacsony felbontású (valószínűleg 2 MP-es) 3D kamera, amely pontosabb bokeh hatást eredményez. Kezdésnek nem rossz, a folytatás pedig még jobb: a fő kamera változtatható rekeszt kapott, szintén ő és a 2,6×-os optikai zoommal rendelkező kamera optikai stabilizátort is használ, a fókuszállítást pedig mind a három kamera esetében gyors és pontos PDAF rendszer végzi.
• 50 MP-es fő kamera: 24mm, F1.4/F2.0, 1/1,3”, PDAF, OIS
• 200 MP-es fő kamera: 60mm (72mm), F2.6, 1/1,4”, PDAF, OIS, periszkópos kialakítás
• 50 MP-es nagylátószögű kamera: 12mm, F2.0, 1/2,88”, PDAF
Noha csak három kamera modul van a hátlapon, a szoftverben öt nagyítási szint választható ki: a fő kamera 2×2-es pixelcsoportok helyett egyedi pixeleket, a zoom kamera 4×4-es pixelcsoportok helyett 2×2-es csoportokat használva további kétszeres szenzorzoomot ad, így a választható szintek a következők: 0,5×, 1×, 2×, 3×, 6×. A fotók felbontása automatikus módban 4096×3072 képpont (12,5 MP). Profi módban teljes felbontású (50 vagy 200 MP-es) képet is lehet rögzíteni, és van RAW opció is – furcsamód ez utóbbi viszont csak a fő kamerával működik. A profi mód sajátja még az is, hogy a fő kamera esetében a rekesz változtatható a minél erőteljesebb bokeh hatás érdekében F1.4 és F2.0 között. Illetve mondjuk inkább úgy, hogy átkapcsolható, mert csak ez a két érték választható ki, köztes állás nincs.
OIS: igen (50+200 MP)
Exponálás: érintés, hangerőszabályzó
Felvételi módok: fotó (automatikus), este, portré, pro, rekeszérték, film, lassított mozgás, panoráma, fénnyel festés, time-lapse, vízjel, szuper makró, nagy felbontás, többszörös videó, éjszakai videó, színpad, dokumentum beolvasás, történet
Alapvető képjellemzők: normál/élénk/lágy
Manuális beállítások: fénymérés, ISO, apertúra, zársebesség, EV, fókusz, fehéregyensúly
Előlapi kamera: 50+50 MP
Video felbontás: 4K (60 fps), Full HD (60 fps), 720p (60 fps)
Video felvételi módok: Normál, lassított
A szoftver háromféle üzemmódban is tud dolgozni, ebből a természetes az, ami a valósághoz legközelebbi eredményt adja, túlzott utómunka nélkül. A képminőség összességében nagyon jó, de az eredmény attól is függ, hogy melyik kamerát használjuk. A legjobb eredményt nem túl meglepő módon a fő kamera adja, amely normál fényviszonyok között nem igazán tud hibázni: mindig jól eltalált fehéregyensúly, remek vonalélesség, szép színek és alacsony képzaj jellemzi a fotókat. Profi módban a rekesz fizikailag és szoftveresen is változtatható – és az eredmény utóbbi esetben sem rossz, a mélységérzékelő kamera adataira támaszkodva a szoftver pontosan tudja, hogy mi van fókuszban és mi nincs a képen. Portréban (is) elég jó tehát a telefon. A fotózást rengeteg kiegészítő szolgáltatás segíti, többek között rácsvonalakat is be lehet kapcsolni, de ami ennél is fontosabb, van HDR funkció is, amivel jó dinamikatartományú fotókat lehet készíteni.
Kétszeres nagyításnál a kevesebb információtartalom ellenére az elektronika szépen kisimítja az eredményt; valamivel nagyobb képzaj és kicsivel kisebb részletesség mellett az eredmény lágyabb, de még mindig bőven átlag feletti minőségű.
Háromszoros nagyítás esetén szintén 12,5 MP-es fotók készülnek, ám kis szoftveres bűvészkedéssel, mert maga az objektív csak 2,6×-os nagyítással rendelkezik. Ezért is írtuk a specifikációban a 60 mm-es átfogást 72 helyett. Hogy pontosan mi történik, azt nem tudni, mindenesetre a lágyabb kontúrok alapján arra lehet következtetni, hogy a telefon leméretezést követően vágja le a kép széleit, majd skálázza fel újra a fotót. Az eredmény így sem rossz, de ha már így alakult, picit nagyobb élesítés elfért volna – ilyet sem írunk túl gyakran!
Értelemszerűen a hatszoros nagyításra ugyanez igaz – ebben az esetben még mindig elég információja van a mobilnak, hiszen 2×2-es pixelcsoportokkal dolgozik. Azt érdemes még tudni, hogy a 3×-os nagyítás esetén natív 200 MP-es felbontást kiválasztva is kiváló portrék készíthetők jó mélységélességgel.
A másik oldalon a nagylátószögű kamera is kiválóan teljesít, pedig ezen a területen a gyártók általában szenvednek. Nyilván sokat segít, hogy a konstrukcióból adódóan mindig kisméretű szenzorral dolgozó kamera szintén 50 MP-es, azaz van miből dolgoznia. Ezt a feltételezést erősíti az is, hogy a natív felbontású fotók ezzel a kamerával már messze nem olyan jók – kifejezetten jót tesz a leméretezés és az a kis szoftveres bűvészkedés, amit a telefon hozzárak.
A fő kamera este is remekel, bár a zajszűrés picit erősebb a kelleténél, így a nagyobb területet elfoglaló, többé-kevésbé azonos színű felületek esetén a részletesség csökken (például tégla, lomkorona, stb.). Este már jól látszik, hogy 2×-es nagyítás esetén kevesebb információból dolgozik a telefon: több részlet esik áldozatul az utómunkának. Háromszoros és hatszoros nagyítás esetén még komolyabb probléma az erős zajszűrés és az ezt kompenzálandó erős képélesítés, de a lehetőségekhez képest a Honor Magic7 Pro így is megbirkózik a feladattal. A nagylátószögű kamera viszont este már csak ímmel-ámmal használható, a zaj egész egyszerűen túl sok lenne, amit a szoftver leszed ugyan a képről, de azon az áron, hogy sok értékes részletet is szépen leradíroz. Cserébe a dinamikatartomány és a színek nem rosszak ezzel a kamerával este sem.
Viszont van itt még valami: a 6×-os hibrid zoom felett is van élet a Honor Magic7 Próval, egészen 100×-os értékig, ráadásul 30×-os nagyítás felett már az AI is besegít, ha szeretnénk. Az AI egy külön bekapcsolandó funkció, és ahhoz, hogy rendben tegye a dolgát, internetkapcsolat is szükséges – merthogy a szolgáltatás a felhőben működik. Miről is van szó? Alapvetően arról, hogy a lefényképezett, értelemszerűen agyon felskálázott fotót a mobil elküldi a Honor saját – EU-ban található – szervereire, ami egy felturbózott változatot dob vissza. Az eredmény elsőre megdöbbentően jó, de kicsit jobban a színfalak mögé nézve kiderül az is, hogy itt már nem arról van szó, hogy a telefon valamilyen hókuszpókusszal előhozza a hiányzó részleteket, hanem arról, hogy az eredeti képet alapul véve az AI teljesen „újrarajzolja” a fotót. A lenti példákon ez jól látszik; az ember helyett embert rajzolt oda a mobil, de más ruhában és teljesen más testtartással, a kacsa helyett kacsa, a fa helyett fa, a bokor helyett bokor került a képre, de a feljavított fotón mindennek csak annyi köze van az eredeti fotóhoz, hogy pontosan ugyanoda került. Valójában arról van szó, hogy a mesterséges intelligencia az eredeti fotót promptként használva alkotja meg a feljavított verziót. Felmerülhet a kérdés, hogy mi történik akkor, ha bekapcsoljuk ezt a funkciót, de nincs internetkapcsolat: ilyenkor a telefon helyben javítja fel a képet, ami sokkal kevésbé látványos javulást hoz, de a javított és eredeti kép tartalma jóval közelebb lesz egymáshoz. A Honor javára legyen mondva, hogy nem akar senkit megtéveszteni ezzel az AI trükkel; a vállalat világosan kommunikálja, hogy ez a funkció csak tájképekhez ajánlott, portrékhoz, valamint éjszakai felvételekhez pedig nem is használható.
Az előlapi kamera 50 MP-es felbontással és jó minőséggel rendelkezik; kétféle látószöget kínál, és nemcsak nappal, hanem este is tökéletesen jól használható felvételeket készít.
Videókat a teleofon legfeljebb 4K felbontással és 60 fps mellett tud készíteni; 8K és 120 Hz nincs, a 4K@60fps viszont minden kamerával flottul működik. A felvételeket a telefon H.264 vagy H.265 kódolással rögzíteni. HDR természetesen aktiválható, ha szükséges, a stabilizátort viszont nem lehet kapcsolgatni, az mindig aktív. Ami egyébként nem gond, mert tökéletesen teszi a dolgát: mind a kézremegést, mind a svenkelés egyeletlen sebességét tökéletesen kompenzálja. A nagy kérdés mindig az, hogy a kamerák között lehet-e váltani felvételkészítés közben, illetve persze az is, hogy az általuk készített felvételek mennyire konzisztensek. Nos, jelentük, hogy a váltás működik a kamerák között (a 3×-os objektív natív átfogása ilyenkor a szoftver szerint is 2,6×), bár a fókuszállítás leheletnyit késik Viszont a szín, valamint a dinamikatartomány mind a három kamera esetén nagyon közel van egymáshoz. Egyedül a képélesség tekintetében kell kicsit kompromisszumot kötni, ha a nagylátószögű kamera is munkába áll, mert vele a felvételek enyhén túlélesítettek.