Leteszteltük: LG Optimus 3D és Optimus Pad

A délelőtti bejelentés után lehetőségünk volt játszani egy kicsit az LG két újdonságával, az Optimus 3D-vel és a Paddal.

Kezdjük a nagy hangsúly kapott sokszor 3D-s telefonnal, amely még az Optimus 2X-nél is durvább élményt nyújt a sebesség területén. A különleges kijelző alapesetben nem is mutatja meg képességeit, szinte pontosan úgy néz ki, mint bármelyik jó minőségű WVGA panel. Ez az élmény megmarad egészen addig, amíg nem kapcsolunk be valami 3D-s alkalmazást, tehát levelezni, SMS-t írni, telefonálni vagy internetezni pontosan ugyanúgy lehet vele, mint mondjuk az Optimus 2X-szel, csak ez talán valamivel még gyorsabb.

Ha viszont a főmenüben elindítjuk a 3D Space nevű alkalmazást, akkor rögtön egy 3D-s, körhintaszerűen felépített menü közepén találjuk magunkat, ahonnan a 3D-s képességeket kihasználó alkalmazásokat és tartalmakat érjük el.

A 3D-s képek, filmek megnézése magától értetődik, de az LG azért pakolt fel pár érdekesebb játékot is telefonra – többek között az Asphalt 6-ot, ami tényleg nagyon jól néz ki 3D-ben. Maga a képminőség a passzív megoldás miatt természetesen romlik a 2D-hez képest, elsősorban a felbontás miatt, de a rendelkezésre álló tartalmaknál ezt nem éreztük még túl zavarónak.

Az Optimus Padról kevesebbet tudunk elmondani – ez egy nagyon igényesen összerakott táblagép, amely minőségét tekintve hozza a Samsung Galaxy Tab 10.1-ét, és igazából az iPaddal összehasonlítva sem éreztük gagyibbnak vagy gyengébbnek.

A Honeycomb operációs rendszer ugyanakkor elég vegyes érzelmeket keltett bennünk: nagyon futurisztikus és rengeteget tud, de lehet, hogy egyes felhasználókat éppen ez fog majd elbizonytalanítani vele kapcsolatban: bárhova nyúlunk ugyanis, szinte biztos, hogy valami aktív elem kerül a kezünk alá. Aki viszont szereti állítgatni, piszkálgatni a készüléket, az boldog lesz az Honeycombbal.