Sharp AQUOS LC-37XL8E

Sokáig legalább 40 colos készüléket kellett választani azoknak, akik Full HD felbontású LCD tévére vágytak, manapság azonban már 37, sőt, 32 colos méretben is kapni 1920×1080 pixeles tévét. 37 colos méretben a Sharp is kínál már HD Ready 1080p-s modellt: az LC-37XL8E-t gyártója a csúcskategóriába szánja.

Külső

A Sharp tévéi jó ideje fényes fekete színben készülnek, nem kivétel ez alól az LC-37XL8E sem. A korábbi modellekkel ellentétben azonban már a talp fényezése is igazodik a káva megjelenéséhez. A tévét alul vékony ezüstszínű csík díszíti, de a fekteséget néhány felirat, három LED, két érzékelő és a hangszórók is megtörik.

A csomagolásból a kijelző és a talp külön kerül elő, ezek összeszerelését a Sharp a felhasználóra bízza. A művelet ugyan tíz csavar behajtását jelenti, de egyáltalán nem bonyolult, és még amiatt sem kell aggódni, hogy esetleg nincs otthon megfelelő méretű csavarhúzó, mert ezt is kapunk a tévé mellé.

A káva szélén néhány matrica hirdeti a tévé legfontosabb tulajdonságait, szerencsére ezek könnyen, nyom nélkül eltávolíthatók. A káva egyébként az átlagosnál vékonyabb, viszont ettől eltekintve a dizájn semmi különöset nem nyújt – félre értés ne essék, ez egyáltalán nem hiba, már csak azért sem, mert így a tévé külseje alapján biztos, hogy minden nappaliba passzol.

Belső

Bár a Sharp is gyárt LCD paneleket, ezek között nincs 37 colos: az LC-37XL8E panelje külső forrásból származik. A tévébe MVA panel került, paraméterei alapján valószínűleg a CMO-féle V370H1, de ezt teljes biztonsággal csak a tévé teljes szétszerelésével lehetne megmondani. A panel 1920×1080 pixeles, képességei ettől eltekintve teljesen átlagosak: 450 cd/m2 fényerőt 2000:1-es kontrasztarányt, 6 ms-os válaszidőt és 176/176 fokos betekintési szöget biztosít. Az LCD tévék között persze igazából nem is a panel típusa, sokkal inkább az elektronika képessége határozza meg a képminőséget, valamint az, hogy adott gyártó mennyire törődik azokkal a beállításokkal, amelyeket egy tévénél nem, vagy csak nagy nehézségek árán változtathat meg a felhasználó. Gondolunk itt például a színhelyességre, a színhőmérsékletre, stb.

A tévé gyári beállításai ezek fényében nem igazán jók! Bár van hat színprofil, alapból egyik sem használható jól. A Sharp a szokásos hibát követte el, a gyári értékek túl nagy fényerőt, túl sok színt és feleslegesen nagy élesítést használnak. Emellett a színhőmérséklet is kaotikus: a legmelegebb árnyalat 6200, a leghidegebb 10 500, a köztes értékek pedig rendre 7800, 8800, 9800 Kelvinesek, egyéni RGB beállítás meg nincs.

Szerencsére egy kis alakítással sokat javíthatunk a helyzeten, a profilkezelési rendszerből adódóan a végeredmény pedig egész jó lehet. Az elektronika ugyanis ahelyett, hogy a kiválasztott profilt globálisan értelmezné, minden bemeneti forrásnál megjegyzi, hogy melyik profilt használtuk vele utoljára. A szokásos beállítások mellett így bemenetenként változtathatjuk az élesítés mértékét, a színhőmérsékletet, ki-be kapcsolhatjuk a 24p-t, a 100 Hz-es üzemmódot és az aktív kontrasztot, valamint az OPC-t. (A 24p-ről és 100 Hz-es technológiáról bővebb infó technológia rovatunkban található.) Az aktív kontraszt egy apró trükköt alkalmaz: bekapcsolásával nem a kontrasztarány, hanem a gamma módosul, hogy a már a majdnem „fekete” pixelek is „feketének” látszanak. Nem érdemes használni, mert a sötétebb részeken információt veszíthetünk. Az OPC-vel a tévé alkalmazkodik a környezeti fényviszonyokhoz: sötétben csökkenti a panel fényerejét. A menüben állítható a minimális és maximális megvilágítás mértéke, ezzel együtt az OPC-t sem feltétlenül érdemes bekapcsolva hagyni, mert nappal, szakadozott felhőzet mellett igen gyorsan változhatnak a fényviszonyok, és zavaró, ha a tévé percenként többször is alkalmazkodik az aktuális megvilágításhoz. Az Opció menüben van további három paraméter, a digitális zajszűrés mértéke (DNR), az Automatikus hangerőszabályozás (ez a csatornák közötti hangerőkülönbséget hivatott kiegyenlíteni) és a Tiszta beszédhang.

A tévébe analóg és DVB-T tuner is került, de nyugodtan tekinthetjük úgy, mintha a tévé csak analóg vevőegység került volna, lévén, hogy a DVB-T modullal csak az MPEG-2-es kódolású adások foghatók.

Képminőség

A tesztelés előtt megkerestük a tévé optimális beállításait, amely természetesen nem tökéletesen kalibrált állapotot jelent. (A tévé számítógépről ugyanúgy beállítható, mint egy monitor, de a tévéadás, vagy éppen a DVD lejátszó képe ettől még nem lesz jobb.)

Az ajánlott beállításaink a következők: OPC: ki, Háttérvilágítás: 2, Kontraszt: 30, Fényerő: 0, Szín: -1, Tónus: 0, Színhőmérséklet: Közép-alacsony.
A tévé színhelyessége a fenti beállításokkal is csak közepes, lévén, hogy a deltaE értéke 4,5 lett ami azt jelenti, hogy a színek szabad szemmel láthatóan eltérnek attól, ahogyan eredetileg meg kéne jelenniük. Ez egy film esetében még nem is annyira zavaró, de játékkonzoloknál hátrányt jelent. Ha a monitort PC-vel kötjük össze, a szokott módon kalibrálható, ekkor a deltaE 1,2-re csökken. Természetesen ez a majdnem tökéletes állapot csak a PC-s bemenetre lesz érvényes!

A megvilágítás homogenitása nagyjából jó, a sarkokban viszont 4:3-as képarány mellett enyhe bevilágítást fedezhetünk fel. Az MVA panelnek köszönhetően a kontrasztarány oldalról sem változik túlságosan hamar, így az egész család a tévé elé ülhet. Az utánhúzás mértéke tévézéshez és játékokhoz is megfelelő.

A fent megadott beállításokkal a tévét 250 cd/m²-es fényerőre állítottuk be, ez egy kényelmes érték, amely nappali megvilágítás mellett is jól látható képet eredményez, és 2,5-3 méteres távolságról nézve sötétben sem bántja a szemet. A fekete fényessége 0,15 cd/m² ami 1733:1-es kontrasztarányt eredményez. Egy LCD tévétől ez kifejezetten jó eredménynek számít, plazmatévékkel viszont nyilván nem érdemes összehasonlítani.

Képminőség II

A tévé képminősége alapjában véve nem rossz, az interlace szűrő és az átméretező szépen teszi a dolgát. Sajnos ugyanez nem mondható el a zajszűrő algoritmusról, amely már alacsony fokozatban is rengeteg fontos részletet tűntet el a képről. Szerencsére kikapcsolható (figyeljünk arra, hogy minden színprofilnál külön kell a DNR-t letiltani). A kép a felkonvertálástól enyhén elmosódottá válik, ezt viszont remekül kompenzálhatjuk a Képélesítés funkcióval, 3-4-es állásban.

A 100 Hz-es megjelenítést ízlés szerint bekapcsolhatjuk azoknál a profiloknál, amelyeket tévénézéshez illetve analóg bemenetekhez használunk. A mozgások láthatóan folyamatosabbak lesznek, és ez nemcsak az alul futó szöveg esetében, hanem az egész képet nézve is érzékelhető. A Film módot (24p) csak akkor kapcsoljuk be, ha a 24p-s Blu-ray lejátszóval BD filmet nézünk. (Értelemszerűen csak azt a profilt módosítsunk, amelyet a BD filmekhez használunk). DVD vagy BD filmet nézve a fentiek érvényesek, azzal a különbséggel, hogy a Blu-ray filmeknél a képélesítést ki kell kapcsolni.

A tévét természetesen számítógéppel is összeköthetjük. Mivel az LC-37XL8E megkapta a HD Ready 1080p tanúsítványt, pixelpontos megjelenítésre is képes. A kép a PC-s profil alapbeállítása szerint viszont nem jó, mert be van kapcsolva a képélesítés, ráadásul feleslegesen erősre. Első dolgunk tehát az legyen, hogy a csúszkát állítsuk 0-s állásba! (Ha mondjuk a tévén 720p-s vagy SD filmet nézünk, inkább a számítógéppel élesítsük a képet, ne a tévével.)

Sajnos a tévét tökéletesen még ebben az esetben sem lehet beállítani, egy árnyalatnyi szellemkép bizonyos színek esetében mindenképpen megmarad (még akkor is, ha mindent kikapcsolunk). A 100 Hz-es megjelenítést ízlés szerint itt is bekapcsolhatjuk, de figyeljünk arra, hogy a tévé ebben az esetben is csak 60 Hz-es jelet fogad.