Toshiba Qosmio F750 3D notebook teszt
Amíg a tévék esetében egy-két évet még biztosan várnunk kell arra, hogy a japánokon és a leggazdagabbakon kívül más is hazavihessen egy szemüveg nélkül is térhatású képet adó készüléket, addig a noteszgépeknél már most vége a várakozásnak; a Toshiba Qosmio F750 3D elérhető a boltokban, már idehaza is. Elismerjük, a gép nem olcsó – de árát tekintve azért nem is indul komoly hátrányból a kategóriában indított más csúcsgépekhez képest. Viszont már most figyelmeztetnénk mindenkit, hogy nem érdemes gamer notiként tekinteni a notebookra. Aki mégis e célból vásárolja meg, az valószínűleg csalódni fog: az általunk tesztelt konfigurációval ugyanis inkább egy remek multimédiás számítógépet kapunk, semmint kőkemény játékgépet.
Külső
Fényes és feltűnő – ezzel a két szóval tökéletesen lehet jellemezni az F750 külalakját. A Toshiba a gép alját leszámítva gyakorlatilag mindenhová fényes lakkal beborított műanyagot tett, így a noteszgép szépen csillog. És rendkívül jól koszolódik is. Ez nemcsak a képernyő felületét jelenti, hanem a tapipadot kivéve mindent, így a csuklótámaszt és a monitor keretét is, márpedig ezeket óhatatlanul össze fogjuk fogdosni a mindennapi használat során.
Ha eltekintünk ettől a ténytől, akkor maga a gép egyáltalán nem néz ki rosszul, a fényes vörös és a (csuklótámasznál némi karbonszálas mintával ellátott) fényes fekete felületek remekül kiegészítik egymást. Érdekes dizájnelem a hátul felemelkedő, vastagabb káva, amely egyben a zsanér szerepét is betölti. A notebookot felemelve érezhető, hogy az összerakás profi, de az is gyorsan kiderül, hogy az F750-et nem arra találták ki, hogy út közben dolgozzunk rajta: 387×268×42 mm-es mérete mellé 3,3 kg-os tömeg társul.
Az, hogy főleg otthon, az asztalon áll majd a gép, egyáltalán nem baj, mivel a burkolat meglehetősen sérülékeny, a lakkon pedig pillanatok alatt meglátszik minden karc. A kijelző túl nagy szögben nem nyitható ki, de amennyiben maradunk az asztali használatnál, ez nem fog gondot okozni. (Ölben ugyanakkor kényelmetlen tartani a Qosmiót.)
A kijelző felett található lukacsos sáv alatt lapulnak a hangszórók, amelyek a harman/kardontól származnak (erről egy felirat is tudósít). A masina hangja notebookhoz képest egész jó, de a JBL-t, az AKG-t vagy az Infinityt is birtokló cég sem tud csodát tenni, ha nincs megfelelő mélysugárzó, akkor a mélyhangok bizony hiányozni fognak. Ami a billentyűzetet illeti, ez meglepően kényelmes, az elosztása jó (még dedikált numerikus rész is van rajta), a gombok mérete, távolsága és útja is jól el lett találva. A tapipad maga szintén kellemes, viszont a hozzá tartozó gombok kissé merevek, nehéz őket lenyomni. A tapipad érdekessége, hogy közvetlenül felette egy világító csíkot helyeztek el a mérnökök, hogy sötétben is könnyű legyen megtalálni.
Extra billentyűkből hetet kapunk, ezek érintésérzékeny gombként a hangszórók sávja és a billentyűzet között lapulnak. Balról jobbra haladva az első az energiatakarékos Eco segédprogramot aktiválja, a másodikkal a WiFi-t, a harmadikkal pedig a 3D megjelenítést tudjuk ki és bekapcsolni. Ezután jönnek a médialejátszóknál használható Play/Pause, a némító majd a hangerőállító billentyűk.
Az Fn+Fx gombkombinációkkal a megszokott funkciókkal találkozhatunk, amelyek közül néhány egyébként a fenti gombsor egyes funkcióit duplikálja – így például az Fn+Esc némít, az Fn+F8 a vezeték nélküli adaptert kapcsolja ki és be.
A gépet megfordítva egy hatalmas matt felületbe botlunk, rajta két ajtóval. A középsőt kinyitva férünk hozzá a memóriamodulokhoz és a WLAN modulhoz (bár ennek szereléséhez igazából az egész hátlapot le kell venni), míg a képünkön fent, egyébként pedig a notebook eleje felé található lemez mögött a merevlemez rejtőzik.