Kipróbáltuk: Panasonic plazma élmény LCD-vel
A Panasonic a sajtótájékoztatón nem kevesebbet vállalt, minthogy elhozza a plazma élményt LCD-vel is. Nézzük.
Természetesen az egyik első dolgunk volt megnézni, hogy mindebből mi igaz. Rögtön az elején picit csalódtunk, mert azonnal kiderült, hogy a technológia, ami a varázslatot elhozza, bár valóban létezik, egyelőre még csak egy prototípusban kapott helyet. A demó szobában egy 2013-as plazmatévé (ZT60) és egy 2013-as LCD közé ékelődött be a prototípus, amelynek képe, egy teljesen sötét szobában, valóban sokkal közelebb volt a plazmatévé képminőségéhez – kontraszt és fekete alapján figyeltük a dolgokat elsősorban. Sőt, igazából azt is mondhatnánk, hogy egyenértékű volt vele. Ezt viszont azért nem tesszük, mert abban nem voltunk 100 százalékig biztosak, hogy a plazma annyira kontrasztos képet állított volna elő, amennyire kontrasztosat csak tud. A kiállítási demókon sajnos mindig benne van a pakliban a trükközés, bár azért az, hogy a tévéket egy sötét szobában lehetett megnézni, arra utal, hogy itt nagy stikli egészen biztosan nem volt a dologban. És még egy adalék: a tévék kalibrálva voltak, mert a színek tökéletesen azonosak voltak mindhárom modellen – még, ha ez a fotókon nem feltétlenül látszik is.
A VIERA Studio Master Drive névre keresztelt technológia alapján a plazmatévéknél is alkalmazott vezérlés adja, amelyet a Panasonic átalakított, hogy az LCD-k karakterisztikájához tökéletesen alkalmazkodjon. A megoldás alapvetően két helyen nyúl bele az eddigi LCD vezérlési filozófiába. A local dimming alkalmazása természetesen alap, azonban a Panasonic az eddigiekén sokkal több, ezres nagyságrendben mérhető zónát alkalmaz (pontos számot nem kaptunk). Az aktuális kép jellemének elemzése után nemcsak az egyes zónák fényereje alkalmazkodik, hanem a pixelek vezérlése is, megakadályozandó, hogy a fényerő csökkenése miatt a világosabb területek beszürküljenek. Emellett trükkös a panel is, amely alapesetben a megszokottnál sokkal szélesen színspektrum lefedésére képes, így még erős local dimming alkalmazása esetén is biztosított a Rec.709 színtér teljes megjelenítése. Amint fentebb írtuk, az eredmény élőben meggyőző volt, nemcsak a színek voltak rendben, hanem a részletesség is nagyon jó volt a sötétebb részeknél, a panel háttérvilágításánál pedig, normál tartalommal, nem fedeztünk fel egyeletlenségeket. Az viszont még kérdéses, hogy a gyors mozgások megjelenítésével fog-e tudni kezdeni valamint a Panasonic, a plazmáknak ugyanis nem a jó fekete/kontraszt volt az egyetlen erősségük.
Arra vonatkozóan még nincsen pontos menetrend, hogy a Studio Master Drive mikor kerülhet be megvásárolható tévébe, ebből adódóan a 2014-es felhozatal első hulláma biztosan nem fogja tartalmazni ezt a megoldást – viszont arra azért van remény, hogy az IFA környékén esetleg bemutatásra kerülő néhány tévénél már élesben is alkalmazza a Panasonic a technológiát.
