Az LG új HDR szabványt demózott
A bevezetőben kicsit sok volt a betűszó, ne aggódj, ha mindet nem ismered fel. A BBC, a DVB-T és az LG valószínűleg mindenkinek megvan (30 alatt a BFF is), he pedig törzsgyökeres Geeks.hu olvasó vagy, akkor hallottál már az NHK-ról (már elég sokszor írtunk róla, az NHK nem más, mint a Nippon Hōsō Kyōkai, vagyis a japán MTV) és az ATSC-ről is amely a DVB-T-hez hasonló, földfelszíni műsorszóráshoz használatos szabvány. A HLG viszont egy relatív új dolog, alig egy éve fogott neki a közös fejlesztésnek a BBC és az NHK. A HLG a Hybrid Log Gamma szavak rövidítése, és azért kezdték el kifejleszteni, hogy a HDR technológiát támogató tévéket minél kisebb sávszélességgel lehessen ellátni olyan tartalommal, amely a képességeiket teljesen kihasználja.
A HLG működése zseniálisan egyszerű, még mielőtt azonban elmondanánk, hogy miért, érdemes pár mondatban leírni, hogyan működik a fényerő vezérlése (beállítása) a tévéknél. A lényeg az, hogy a bejövő jel és a megjelenített fényerő között nem lineáris, hanem logaritmikus kapcsolat van, vagyis a bejövő jelben lévő egységnyi fényerőváltozás a kijelzőn nem egységnyi változást eredményez; alacsony fényerőnél kisebbet, magas fényerőnél nagyobbat. Ennek az egész egyszerű oka az, hogy szemünk érzékenysége a fényerő növekedésével csökken. A bejövő jel és valós fényerő közötti kapcsolatot egy logaritmikus függvény írja le. De mi történik, ha HDR tévére SDR jelet küldünk? Élvezhető képet kapunk, de a tévé képességeit nem fogjuk tudni kihasználni, mivel a beérkező jelben egyáltalán nincsenek olyan információk, amelyek a HDR-ben meglévő, nagyobb fényerejű tartományba esnének. A BBC és az NHK megoldása éppen azért zseniális, mert egy nagyon egyszerű módszerrel, a bejövő jel és a megjelenített fényerő kapcsolatát leíró logaritmikus görbe kettévágásával oldja meg, hogy SDR jellel is ki tudjuk használni a tévé teljes dinamikatartományát. Természetesen nem arról van szó, hogy a HLG felokosítja a HDR jelet, hanem arról, hogy segítségével SDR jelbe lehet olyan képanyagot kódolni, amely HDR tévén HDR (vagy legalábbis HDR-szerű) élményt nyújt. Mert azért az nyilvánvaló, hogy a sötétebb területeken a színfelbontás nem versenyezhet a HDR anyagokéval. A HLG előnye, hogy a képminőséget úgy javítja, hogy közben a jel az SDR készülékek egy részével is visszafelé kompatibilis marad, és nem igényel számottevően nagyobb sávszélességet sem, ami a szűkös kapacitással rendelkező földfelszíni műsortovábbító rendszereknél távolról sem elhanyagolható szempont. A HDR-képes megjelenítők pedig akár szoftverfrissítéssel is alkalmassá tehetők a HLG ismeretére.
A HLG-t az IFA-n – többek között – az LG demózta, és a látottak alapján elmondható, hogy valóban HDR-szerű képminőség érhető el vele, tehát nem lennénk meglepve, ha hamarosan valós körülmények között is találkoznánk az eljárással. Azt ugyanakkor kiállítási körülmények között nem lehet megállapítani, hogy mennyi a különbség akkor, ha ugyanazt a felvételt (mondjuk) HDR10 és HLG formátumban továbbítjuk, hiszen ehhez időigényesebb, részletesebb vizsgálódás lett volna szükséges, amihez az IFA-n a feltételek sajnos nem adottak.
