LG KM900 Arena teszt

Nagyon érdekes készülék az LG prózaibb nevén KM900-ként ismert Arénája. Egyfelől minden téren csúcsmodellnek nevezhető, amelybe a WiFi-től a GPS-en át a nagyfelbontású kijelzőig mindent belepakoltak – másfelől viszont mégsem az, mert nem „okostelefon”, azaz tudását igazán nem bővíthetjük, legfeljebb kisebb JAVA alkalmazásokkal, amelyekből viszont nem futtathatunk többet a háttérben. Éppen ezért volt kicsit felemás érzésünk az Aréna tesztje közben: nagyon tetszett, de sokszor valami mégis hiányzott belőle ahhoz, hogy tökéletes legyen.

Külső

Lehet hogy unalmas minden érintőkijelzős telefont az iPhone-al összehasonlítani, de akkor is tény, hogy a cégek nagy része az iPhone sikerét szeretné megismételni. Az LG nem is csinálta ezt rosszul, az Arena külsőre legalább olyan jól néz ki, mint vetélytársa, sőt, bizonyos szempontból még jobb is, mert kisebb (105x54x12 mm). Ez elsősorban a kisebb, csak 3”-es kijelzőnek köszönhető. Tömege méretéhez képest nem is sok, 105 gramm, ha pedig azt is figyelembe vesszük, hogy a felhasznált anyagok milyen minőségűek, akkor azt kell mondanunk, hogy kifejezetten könnyű telefonról van szó. Mindezeket egybevéve az Arena minden zsebben elfér, és még csak nem is fogja kényelmetlenül lehúzni.

A telefon előlapjának nagy részét természetesen a kapacitív érintőkijelző foglalja el, ez alatt a fekete keret kiszélesedő sávjában három érintésérzékeny gombot találunk. A jobb oldalival a hívásokat fejezhetjük be és az alkalmazásokat zárhatjuk le, a középsővel a kezdőképenyők közötti 3D-s átváltó-felülethez jutunk, a bal oldali pedig a hívások felvételére szolgál. Az előlap keret része fémből készült, így elég karcálló, viszont az alsó, ívelt rész már műanyag, erre tehát jó lesz vigyáznunk. A képernyő felett, jobb oldalon a másodlagos kamerát, alul középen pedig a mikrofon nyílását találjuk. Még a fekete keretben, a bal felső sarokban alig láthatóan elrejtettek két érzékelőt: ezek egyike a környezeti fényviszonyokat figyeli, a másik pedig arra szolgál, hogy ha arcunkhoz emeljük a telefont, kikapcsolja a képernyőt.

A többi kezelőszerv a készülék éleire került – jobb oldalon felül két vékony gombbal a hangerőt tudjuk állítani, alul pedig a fényképezőgép exponálógombja van. A ki- és bekapcsoló gomb a felső szélen van, míg bal oldalra egyedül a csúszkával védett, töltésre és adatátvitelre szolgáló csatlakozót tették. A felső oldalon még egy szabványos 3,5 mm-es jack aljzat is van. A telefon alsó oldala teljesen sima, és a hátoldalon is csak a kamera objektívjének nyílását és a lámpaként szolgáló LED-et találjuk. A apró nyílás az LG logótól balra a mikrofoné, ami videofelvételek készítésekor jön jól.

Belső

Említettük már, hogy az Arena nagyon jól felszerelt készülék – ez már a bekapcsolás pillanatában is kiderül, kijelzőjének felbontása ugyanis 480x800(!) pixeles, ami egészen hihetetlen képminőséget eredményez. A kijelző meghajtásáért egy elég erős processzor felel, így az igazán csinos és effektekkel telezsúfolt kezelőfelület döccenőmentesen működik. Adatkapcsolati lehetőségekből van szinte minden, ami szem-szájnak ingere: 7,2 Mbps-os HSDPA, 802.11b/g WiFi, és Bluetooth A2DP képességekkel. Ami hiányzik, az a HSCSD és a HSUPA, az előbbi nem annyira érdekes már, de utóbbit kicsit hiányoltuk.

Nem maradt ki a telefonból a GPS vevő, mint ahogyan a gyorsulásérzékelő vagy az FM rádió sem hiányzik, de ezek ma már ebben a kategóriában teljesen alapfelszereltségnek számítanak. Nem ennyire elterjedt viszont az FM adó, amivel a telefon hangját rádión keresztül is megszólaltathatjuk. Ez jól jön például kocsiban, ahol MP3 lejátszóként használhatjuk az Arenát. A zeneszámok tárolására 8 GB-nyi háttértár áll rendelkezésre, ezt microSD kártyával bővíthetjük.

A kártyaolvasó az akkumulátort takaró hátlap mögé került, de használatához nem kell magát az áramforrást is eltávolítani, tehát a kártyát működés közben is cserélhetjük. A nagy mennyiségű memóriára egyébként nemcsak a zenék miatt lesz szükség, hanem az 5 Mpixeles, Schneider-Kreuznach optikás kamera miatt is. Itt nem annyira a fotós képesség a figyelemre méltó, hanem a videofelvétel: egyrészt képes 30 fps-sel rögzíteni 720x480 pixeles felbontásban, viszont nem hiányzik belőle az LG-nél már szinte védjegyként szereplő lassított felvétel sem (igaz, ez utóbbi csak 320x240 pixelnél érhető el). Itt a kamera tulajdonképpen 120 fps-sel dolgozik, ami a normál 30 képkocka/másodperces lejátszásnál négyszeres lassításnak felel meg. A másik érdekes opció a gyorsított felvétel – ez szintén 320x240 pixellel készül, de lassabb sebességgel, így lejátszáskor úgy tűnik, mintha a felvételen gyorsabban múlna az idő. Sajnos ez igazán csak akkor lenne szép, ha állíthatnánk a sebességet (például percentként egy képkockával a virág nyílása is jól néz ki), mert az, amit a telefon nyújt, nem elég „lassú”.

Tesztfotók:

A lassított felvételt bemutató tesztvideó innen tölthető le.