Sharp AQUOS LC-52HD1E

Az eszközök integrációja az IT világában folyamatosan megfigyelhető, gondoljunk csak az mp3 lejátszók és a telefonok házasságára. A tévé és a videofelvevő kombinációja sem újkeletű dolog, volt már néhány CRT-s tévé is, amelybe merevlemezes felvevő került. Ennek ellenére a gyártók nem állnak elő tömegesen integrált megoldással, az inkább a csúcskategóriás tévék kiváltsága marad. Mostani tesztünk alanya sem nevezhető éppen tömegterméknek; bár az 52 colos HD1E nem tartozik a legdrágább készülékek közé, majdnem hétszámjegyű ára a legtöbb felhasználót így is elriasztja.

Külső

Az LC-52HD1E-t még az 52 colos méretét figyelembe véve is nagy dobozban kaptuk meg, de nemcsak a mérete, hanem tömege is tekintélyes (kb. 40 kg). Talpa ezúttal sincsen felszerelve, így két kéz biztosan nem elég az üzembe helyezéséhez. A csomagolásból ezúttal a hangszórók is külön kerülnek elő.

A dizájnon érződik, hogy 1 éves konstrukcióról van szó, a tévé kicsit szögletesebb a mostani formáknál. A káva viszont már fényes fekete, alul és felül vékony ezüstcsíkkal. Jobb oldalt lent három visszajelző LED, a távirányító érzékelője és a fényerősségmérő szenzora kapott helyett.

Nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, ez a tévé egy panellakásba nem igazán ideális, főleg akkor, ha jellemzően tévét vagy DVD-t néznénk rajta. Ebben az esetben ugyanis több, mint 4 méterre kellene ülni a tévétől, s ez egy átlagos panel nappalijában aligha megvalósítható. A tévét családi házban sokkal inkább el tudjuk képzelni. Ilyen környezetben viszont nem biztos, hogy a tévé a falra, vagy fal mellé kerül. Gondolt erre a Sharp is, ezért a hátsó csatlakozók egy lenyíló fedél alá kerültek, a kábelekhez pedig külön elvezetőt találunk. Az összkép így sem lesz teljesen kábelmentes, de mindenfelé lógó kábelektől nem kell tartanunk.

Az LC-52HD1E-re minden szokásos csatlakozó felkerült, HDMI-ből pedig kettőt kapunk. Bár a tévének saját felvevője van, a mai készülékeken már három az alap.

Antennahelyből két pár van: műholdas vevőberendezések, illetve a többi műsorszórás számára két-két csatlakozó. Alapértelmezés szerint az első analóg bemenet továbbosztott a másodikra (egy rövid kábellel), analóg-analóg és DVB-T-DVB-T csatornákkal a PIP és a felvétel mellett másik adót csak akkor nézhetünk, ha ezt a konfigurációt meghagyjuk.

A hátlapra egy oldalsó panelnek nevezett rész is került, kialakításából adódóan azonban ez oldalról semmivel sem érhető el könnyebben, mint a többi dugasz.

Belső

Az LC-52HD1E a Sharp saját 52 colos ASV paneljére épül. Az ASV az Advanced Super View rövidítése, a Sharp így nevezte el megoldását, amely valójában nem más, mint egy újabb MVA „mutáns”, hasonlóan a Samsung-féle S-PVA-hoz. Ekkora méretben szinte kötelező a Full HD, így az LC-52HD1e is 1920×1080 pixeles felbontást kínál. A tévére ennek ellenére nem került fel a HD Ready 1080p logó, mert a masina a 24p formátumú jelet nem tudja fogadni. A filmekkel ennek ellenére elvileg nem lehet különösebb problémánk, mert a tévé 100 Hz-es képfrissítést használ.

Ennél sokkal érdekesebb, hogy a tévébe nem kevesebb, mint négy tuner került. Ezek analóg, DVB-T, DVB-C és DVB-S adások vételére alkalmasak. Két-két analóg és digitális adás vételére alkalmas egység van, hogy a beépített felvevő használatakor másik adást tudjunk nézni, vagy, hogy a PIP funkciót használhassuk.

A DVB-T tuner MPEG-4 kódolású adások vételére is alkalmas (de MinDigTV tanúsítvánnyal nem rendelkezik), és természetesen a nagyfelbontású adásokat is fogja. Tesztünk időtartama alatt csak az M1 HD-t lehetett DVB-T-n keresztül fogni, s azt is csak november 16-ig, de ez idő alatt az adás kifogástalanul „jött”, igaz, EPG nem volt – de ez a szolgáltató, nem pedig a tévé hibája. A DVB-C tuner aligha lehet érdekes, a DVB-S viszont jól jöhet, ha műholdas tévét használunk. (Kódolt digitális adások vételéhez két kártyanyílásos CI interfészt kapunk.)

Az LC-52HD1E legérdekesebb része a beépített felvevő, amely 160 Gbájtos merevlemezre dolgozik. Minőségi beállítástól függően 20-100 órányi felvételt készíthetünk, viszont, ha a hely elfogy, törölnünk kell, mert arra nincs mód, hogy a felvételeket bármilyen külső adathordozóra másoljuk. A felvevőt egyszerű kezelni, mindig kéznél van, tud EPG-ből és időzítve is dolgozni és nem mellékesen (kérésre) folyamatosan timeshiftel (azaz az élőadás megállítható, visszatekerhető). Arra is van mód, hogy felvétel közben egy másik, korábban rögzített adást nézzünk meg. A digitális adások rögzítése minőségveszteség nélküli, s láthatóan az analóg adóknál sem gyengébb a kép – még sportműsorok vagy videoklipek esetén sem.

A tervezők egy bosszantó hibát is elkövettek: a tévé aktív hűtést igényel, ami alapvetően nem gond, de a ventilátor elég hangos, a csendesebb jeleneteknél – főleg este – biztos, hogy hallatszik.

Képminőség I

A tévé paneljének fényereje 450 cd/m², a statikus kontrasztaránya 3000:1-hez, ez az LCD-tévék mezőnyében jó fekete megjelenítést sejtet. A mérések alapján a gyári beállítás közepes: a színek többé-kevésbé jók, azonban a fényerő 446 cd/m², azaz gyakorlatilag maximumon üzemel a tévé. Sem a fogyasztás, sem szemünk egészsége szempontjából nem ideális! A legjobb beállításokat 13-as kontrasztarány, 8-as fényerő és 10-es színtelítettség mellett találtuk meg, de sajnos ezek sem optimálisak – a sötét árnyalatoknál némi információ mindenképpen odavész. Az ajánlott képélesség tévével és analóg bemenettel 3 vagy négy, HDMI használatakor 1 – a tévé a paramétereket nem bemenetenként, hanem színprofilonként tárolja, úgyhogy a tévéhez és a HDMI bemenetekhez nem használhatjuk ugyanazt a profilt!

A színhőmérsékletet közepesre érdemes állítani, a DNR-t és a Képjavítást jobb kikapcsolni, a 100 Hz-ez pedig ízlés szerint beállítani. Ha a tévét este és nappal is sokat nézzük, kapcsoljuk be az Automatikus dimmelés (OPC)-t.
Fenti beállításokkal 1196:1-es kontrasztarány mértünk, a fényerő 249 cd/m² volt, a fekete szín pedig 0,21 cd/m² erősségű.

A fényerő eloszlásának egyenletessége viszont LCD tévéhez képest jó.

A panel betekintési szöge 176 fokos mindkét irányban, s, ahogyan a tesztképeken is látszik, oldalról és fentről is csak minimális mértékben csökken a kontrasztarány.

Egy kis elszíneződéssel viszont számolnunk kell, ha nem az optimális helyen ülünk, akkor a kép egy nagyon enyhe lilás színezetet kap.