20+2 tipp a legjobb HDTV kiválasztásához

Szolgáltatások, extrák

1. Fényes panel, vagy sem?

A plazmatévék panelje a technológiából adódóan tükröződik, az LCD-tévéké alapesetben nem. Azonban a gyártók alkalmazhatnak speciális szűrőket a kontraszt vagy a színek javítására, és ezek mellékhatása lehet az, hogy az LCD-tévé panelje is tükröződni fog. Ez nem zavaró, ha a tévét főleg este nézzük, de ha a tévét világos helyiségbe, és pláne, ha ablakkal szembe helyezzük, jobb kerülni az ilyen típusokat.

2. 100 Hz (200 Hz)

A közép- és felsőkategóriás LCD- és plazmatévék 100 Hz-es, vagy még magasabb képfrissítési frekvenciával bírnak. Az LCD-tévék esetében a képfrissítési frekvencia növelése az utánhúzás csökkentésének legfontosabb eszköze, ám kellemetlen mellékhatása, hogy alkalmazásával a mozgások túlságosan is folyamatossá válhatnak.

A plazmatévéknél sokkal magasabb, 400 illetve 600 Hz-es képfrissítési frekvenciát adnak meg a gyártók, ám ennek egészen más oka van: a plazmatévé pixeljei gyorsan kialszanak, így újra meg újra fel kell villantani őket ahhoz, hogy vibrálástól mentes képet kapjunk. (Részletesen a képfrissítési frekvenciákról itt írtunk.)

Tippünk: a legtöbb LCD-tévé esetében 100/200 Hz-es technológia szerintük többet ront, mint javít a képen, de ennek megítélése szubjektív, így nézzük meg, tetszik-e az eredmény. Plazmáknál más a helyzet, a 600 Hz-es képfrissítést érdemes előnyben részesíteni.

3. 24p

A 24p egy olyan extra, amit igazából csak akkor tudunk kihasználni, ha Blu-ray filmeket nézünk, ekkor viszont nagyon fontos kellék (esetleg jól jöhet akkor is, ha internetről letöltött nagyfelbontású MKV-kat nézünk). A 24p elengedhetetlen feltétele ugyanis annak, hogy a tévé (szintén 24p-s Blu-ray lejátszóval vagy számítógéppel összekötve) képes legyen akadozásoktól mentesen és a film eredeti sebességével egyező tempóban megjeleníteni a filmet. HA Blu-ray lejátszót is veszünk a tévé mellé, akkor hasznos extra!

4. Csatlakozók

Egy HDTV esetében nyilván nagyon fontos, hogy minden meglévő és majdani eszközünket csatlakoztatni tudjuk hozzá. Az analóg bemenetek száma szinte minden tévénél azonos (a SCART esetleg hiányozhat), ami eltér, az a – legjobb minőséget adó – HDMI-k száma illetve az, hogy a tévén van-e digitális hangkimenet és fülhallgató kimenet. Szem előtt tartva, hogy a játékkonzolok, a set-top-boxok, a DVD- és Blu-ray lejátszók és a számítógép és csatlakoztatható HDMI-vel a tévére, olyan tévét válasszunk, amire legalább 3 HDMI bemenet került.

5. THX profil

Van már néhány olyan tévé is, ami THX minősítést kapott – ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy a tévébe a többi mellé egy THX nevű színprofil is kerül, ami elvileg állítgatások nélkül is tökéletes beállításokat ad mozizáshoz. A tapasztalatok alapján azt mondhatjuk, hogy ha nem is tökéletes, de ahhoz valóban elég közeli eredményt kapunk a THX színprofillal. Viszont nem feltétlenül éri meg kifizetni érte az extrát, mert gyakran a THX-es modellek THX nélküli kistestvére a haladó profilok között szintén tartalmaz a THX-es profiléhoz hasonló beállításokat (persze más néven).

6. DVB-C tuner

Az analóg mellé a DVB-T tuner jóformán alap, a középkategóriától felfelé azonban a DVB-C is szériafelszerelés. Azonban csak a DVB-C tunerért valószínűleg nem éri meg a drágább tévét megvásárolni, mert a kábelszolgáltatók kódolt adását a tévék nem tudják megjeleníteni (akadnak kivételek, de nem ez az általános – kérdezzünk rá erre tévészolgáltatónknál). Nem véletlen egyébként, hogy a tévégyártók magyar területi beállításnál általában le is tiltják ezt a tunert.

7. Internet és Skype

Egyre több olyan tévé van, ami képes az internetről különféle tartalmakat megjeleníteni – a repertoárt főleg a YouTube, Picasa duó alkotja, időjárás widgettel, tőzsdeinfókkal, esetleg hírekkel és egyes gyártóknál további streaming szolgáltatásokkal kiegészítve. Ha nincs számítógépünk, akkor ez az extra hasznos lehet, egyébként viszont PC-vel sokkal könnyebb és kényelmesebb válogatni a netes tartalmak között.

A Skype-nak lehetne létjogosultsága, ám ahhoz meg egyelőre nem elég elterjedt ez a fajta kommunikáció – arról nem is beszélve, hogy a tévé mellé még egy kamerát is kell vennünk, 20-30 ezer forintért.

8. DLNA, médialejátszó

A tévék legfeleslegesebb extrái. A médialejátszó kifogástalanul szinte egyetlen tévében sem működik, a nagyfelbontású MKV-kat szinte egyetlen készülék sem kezeli rendesen. Az MKV fájlokban sztenderdnek számító DTS hangsávok támogatása egyszerűen majdnem minden tévéből hiányzik, az internetről letölthető filmek esetében pedig a sokszor alkalmazott bonyolultabb tömörítési eljárásokkal sem tudnak a tévék mit kezdeni.

A DLNA legnagyobb gondja pedig az, hogy az MKV fájlok sok esetben egyszerűen nem látszanak DLNA kapcsolaton keresztül. Aki szeretne egy jól használható médialejátszót, az építsen inkább HTPC-t, vegyen egy direkt erre a célra készített médialejátszót vagy esetleg válasszon médialejátszós Blu-ray lejátszót.

9. Felvételi funkciók

Néhány új tévé felvételi funkciót is kínál. Jó, ha tudjuk, hogy ez csak digitális csatornákkal működik, és a felvételek tárolására használatos merevlemezről külön kell gondoskodnunk.

10. 3D

2010 a 3D éve a gyártók szerint, egyelőre azonban nincs megfelelő mennyiségű tartalom. Érdemes kivárni, mivel nemcsak jobb készülékek, hanem újabb (már meglévő, de tévéknél egyelőre nem alkalmazott) technológiák és csökkenő árak is jöhetnek a következő egy év során. Aki ennek ellenére már most fel szeretne szállni a 3D vontra, annak ajánljuk LCD vs. plazma – a 3D szemszögéből című cikkünket.