20+2 tipp a legjobb HDTV kiválasztásához

A boltban

1. Hol vegyük meg a tévét?

Vásárolhatunk nagyáruházban (Auchan, Tesco), szakáruházban (Media Markt, Saturn, Electroworld), szakboltban és az interneten. Ez utóbbit rögtön vessük is el, ha a tévét ki is szeretnénk próbálni vásárlás előtt. A nagyáruházakat szintén hanyagoljuk! Egyrészt sokszor köt ki náluk a felhalmozott raktárkészlet, másrészt az eladók sem szakképzettek, így az esetleges kérdéseinkre jó eséllyel pontatlan, rosszabb esetben félrevezető választ fogunk kapni. Maradnak a szakáruházak és a szakboltok. A legjobb véleményünk szerint a szakbolt (márkabolt), ahol a kurrens modelleket biztosan ki is tudjuk próbálni – de szerencsére egyre több szakáruház is figyel arra, hogy ne csak nézni, hanem próbálgatni is lehessen a tévéket.

2. A külső nem minden

Fontos szempont, hogy a tévé illik-e a nappaliba – de csak az alapján választani, hogy melyik tévé néz ki a legjobban, nagy hiba lenne! A fényes káva általános, nincs is vele igazából baj, hacsak az nem, hogy gyakran kell takarítani, mert minden szennyeződés kitűnően meglátszik rajta. Gyakori hiba ugyanakkor, ha valaki azt gondolja, hogy a hi-tech külső jobb belsőt is takar – bár természetesen ez is előfordulhat.

A legjobban a túlságosan vékony LCD-tévékkel érdemes vigyázni, ezeknél gond lehet, hogy a fényerő eloszlása nem egyenletes, főleg a sarkokban lehet gyengébb a fényerő. A modern külső manapság divatos ismérve továbbá a „keret nélküli” kialakítás, ami viszont mindenképpen a panel tükröződésével jár. A vékony tévék további gyengéje, hogy nincs bennük hely egy „acélos” hangszórópár elhelyezéséhez, így ezek a tévék még az átlagosnál is gyengébb hangminőséget szoktak produkálni.

3. Ne dőljünk be a demó adásoknak

A szakáruházakban számtalan tévé közül lehet választani, és közülük rengeteg ki is van állítva. Ez elvileg nagyon jó, gyakorlatilag viszont nem, mert egy „tévéfal” tökéletesen alkalmatlan arra, hogy a tévék képminőségét bármilyen módon is összehasonlítsuk. Ez egyrészt adódik abból, hogy az áruházakban az otthoninál jóval fényesebb környezetben láthatók a tévék, másrészt pedig abból, hogy a sok kiállított megjelenítő közül – referenciakép hiányában – hajlamosak vagyunk azt látni a legjobbnak, amelyiknek a legfényesebb, legélénkebb, legszínesebb képe van. Ehhez még hozzávehetjük azt is, hogy a magasabban lévő tévéket más szögből nézzük, ami LCD-k esetében, ha kicsit is, de ront a kontraszton. A fényes környezetet kivédendő, sok nagyáruház alakított ki „sötét” szobát, és több üzletben látható, hogy igyekeznek a tévéket az áruházak sötétebb zugaiba költöztetni, ezeket a boltokat részesítsük előnyben.

További gond, hogy a demó adások – amit az nevükben is szerepel – demózásra valók, és nem lehet belőlük megállapítani, hogy milyen lehet a kép tévéadással, DVD-filmmel illetve Blu-ray tartalommal. A helyzetet tovább ronthatja, ha a boltban a tévéket analóg összeköttetéssel csatlakoztatják a jelforráshoz – szerencsére e szempontból az elmúlt időszakban sokat fejlődtek a hazai nagyáruházak.

4. Ki állított a tévécskémen?

És ha ez még nem lenne elég, azt sem tudjuk, hogy a tévék aktuális beállítása milyen. Nem tudni, hogy a személyzet foglalkozott-e a tévék beállításával, és persze azt sem tudni, hogy az előttünk járó vásárlók mit és mennyire állítottak el. Persze végig lehet nézni, de 40-50 tévénél ez már igen időigényes feladat! Ahhoz, hogy a versenyben lévő tévéknél a legjobb elérhető beállításhoz közel kerüljünk, válasszuk ki a mozi színprofilt (ha van, akkor a THX-et, ez még jobb), és állítsuk vissza a (színprofil) gyári állapotát. (Ha nincs kitéve a távirányító, kérjük az eladótól!)

5. Nézzük meg a menüt

A menüt is érdemes tüzetesen átvizsgálni. Először is nézzük meg, hogy milyen a tévé távirányítója és menürendszere. Fontos, hogy a vezérlő kézre álljon, hiszen évekig fogjuk használni a tévé irányítására. A menüben nézzük meg, hogy milyen képjellemzőket lehet állítani: a fényerő, a kontraszt, a képélesség, a színtelítettség és a színhőmérséklet alap, ám jó, ha lehet állítani a fehéregyensúlyt, a gammát és a bőrszínt is. Az ökölszabály egyszerű: minél több a beállítási lehetőség, annál jobb, hiszen ami van, azt nem kötelező használni, de ami nincs, azt ha akarnánk, se tudnánk.

6.Fúj, ciripel?

Szintén nem könnyű feladat: a lehetőségekhez képest próbáljuk meglesni a tévé hátoldalát. Először is nézzük meg, hogy a hátlapon vannak-e ventilátorok – ez inkább plazmáknál szokott előfordulni. Általában nem hangosak a légkavarók, de a vájt fülűek nagy csendben meghallhatják a susogást, úgyhogy aki érzékeny erre, keressen ventilátor nélküli tévét. Ennél rosszabb is van azonban: a tévék elektronikája ciripelhet (gyártótól és ártól függetlenül) ami adott esetben a légkavarók hangjánál is zavaróbb lehet. Nehéz, ha egyáltalán lehetséges meghallgatni a tévét egy zsúfolt áruházban e szempontból, de azért próbáljuk meg!

7.Teszteljünk saját szemmel, saját anyagokkal

A tévéket értelemszerűen annyira alaposan kell megnéznünk, amennyire csak lehet. A legjobb, ha saját filmekkel tudjuk ezt megtenni, lehetőleg olyan jelenetekkel, amelyeket magunk is ismerünk. Sajnos ezt nem mindenhol engedik meg. Ha viszont van mód az ilyesfajta kipróbálásra, akkor mindenképpen vigyünk magunkkal egy olyan filmet, amiben vannak gyors mozgások (például a Casino Royal első 10 perce tökéletes), vigyünk egy olyat, amiben vannak sötét jelenetek (Mátrix első 10 perce) és vigyünk egy animációs filmet is. Ha van lehetőség saját filmmel tesztelni, az kiváló lehetőség arra is, hogy a különböző képjavítókat kipróbáljuk; kapcsoljunk ki minden képjavítót, és egyszerre csak egyet kapcsoljunk vissza, hogy el tudjuk dönteni, az adott funkció egyéni ízlésünk szerint hozzátesz a minőséghez, vagy inkább elvesz belőle.

Nem árt, ha van nálunk néhány tesztkép is: egy 1920×1080 pixeles fekete, fehér és narancssárga képpel a jellemző hibákat – megfelelő környezetben – ki tudjuk szűrni. A fekete képpel a széleken lévő zavaró bevilágításokat deríthetjük fel (ehhez sötét kell persze), míg a fehér és narancssárga képekkel a fényerő eloszlásának egyenletességét tesztelhetjük le (figyeljük a sarkokat).

Habár a betekintési szögekkel nem szokott túl nagy gond lenni, egy színes képpel ellenőrizhetjük azt is, hogy a fényerő, kontraszt és a fekete területek változnak-e oldalról. A vékony LED-es tévéknél és az IPS paneles tévéknél a fekete jelentheti a legnagyobb gondot, ezek a területek eléggé „kivilágosodhatnak”.