Apple iPad táblagép teszt

Belső

Az iPad belseje komoly hasonlóságot mutat az iPod touch 4-gyel – mindkettőben 1 GHz-es A4 processzor található, és mindkettőben 256 MB memória van. A háttértár szerepét betöltő flashmemóriából modelltől függően az iPadban 16, 32 vagy 64 GB található, amit bővíteni természetesen nem tudunk.

Ezeken felül az iPadban van HSDPA adapter (csak a 3G-s modelleknél) és WLAN adapter, Bluetooth, A-GPS vevő, gyorsulásérzékelő és digitális iránytű is. Az energiaellátásról egy beépített, és csak szervizben cserélhető Li-ion polimer akkumulátor gondoskodik. Ennek töltésére külön adapter szolgál, a számítógép USB portjáról az iPad csak akkor töltődik, ha teljesen lekapcsoljuk.

A kijelző, amint már említettük, 9,7”-os, és a régi, jól ismert XGA felbontást (1024×768 pixelt) használja. Ennek megfelelően az iPad 4:3-as képaránnyal rendelkezik, ami azt jelenti, hogy filmnézés közben meglehetősen nagy területet veszítünk a vastag fekete sávoknak köszönhetően. A képernyő egyébként IPS LCD panelt használ és LED-es háttérvilágítása van – minősége, fényereje pedig egészen kiváló, betekintési szögei is nagyon jók.

Ami hiányzik az iPadról, az a kamera: a jelenlegi modellben sem elsődleges, sem másodlagos kamera nincs, így sem fotózni, sem videót rögzíteni nem tudunk vele (legfeljebb külön kiegészítővel), és persze az Apple videotelefonálós alkalmazása, a Facetime sem működik.

Kezelőfelület

Kevés ember van, aki ne találkozott volna az iPhone-ról ismerős kezelői felülettel – ha másért nem akkor azért, mert rengeteg telefon és más eszköz másolta már le. A készülék bekapcsolásakor a lezárt főképernyőhöz jutunk, amelyet a lent elhelyezett csúszka eltolásával oldhatunk fel. Ez az a bizonyos feloldási módszer, amelyet az Apple annyira egyedinek ítélt, hogy le is védetett. Lejátszónk további védelme érdekében egy négyjegyű kódot vagy egy tetszőleges bonyolultságú jelszót is beállíthatunk, és ha úgy kívánjuk, a tízedik hibás próbálkozás után az iPad törli a rajta található valamennyi adatot.

A főképernyő a megszokott, négyzethálós elrendezésben tartalmazza az ikonokat, amelyek sorrendjét mi magunk is testre szabhatjuk. Ehhez csak „nyomva kell tartani” valamelyik ikont pár másodpercig, és máris nyugodtan húzogathatjuk őket, ahova csak szeretnénk.

A kezdőképernyők számát természetesen bővíthetjük, illetve módosíthatjuk az alul elhelyezkedő, legfeljebb hat ikont tartalmazó sávot is. Ez minden kezdőképernyőről elérhető, így ide érdemes azokat a programokat kirakni, amiket a leggyakrabban használunk.

Az alapértelmezés szerint kezdőképernyők közül a bal szélső a beépített kereső, a Spotlight – ennek segítségével először az iPad tartalmában kereshetünk, legyen az névjegy, feljegyzés, vagy éppen multimédiás állomány. Külön gombok segítségével persze tovább is mehetünk, és megnézhetjük a netes találatokat illetve a Wikipédiát is.

A billentyűzetet a többi érintőképernyős eszközhöz megszokott felépítésű, azaz alapértelmezésben csak a közönséges betűket és írásjeleket tartalmazza, az ékezetes karakterekért pedig a nekik megfelelő karaktert kell nyomva tartanunk. A szimbólumokért és számokért egy külön billentyűzetet kell előhívnunk. Kicsit furcsa viszont, hogy a gombok mindig a nagybetűket mutatják – akkor is, ha egyébként kisbetűket írunk. A rendelkezésre álló billentyűk (szintén a többi készülékhez hasonlóan) intelligens módon változnak, például e-mail beírásakor az @ jel rögtön az első billentyűzetről elérhető, míg webcímeknél a „.com” írható be egyetlen gombnyomással.

Telefonos funkciók

Az iPad nem telefon, de mivel a versenytársak (konkrétan a Galaxy Tab) ilyen szolgáltatásokat is kínálnak, nem hagyhatjuk ki ezt a részt sem. Nos, ezen a területen az iPad elég rosszul áll, hiszen még a 3G-s változattal sem fogunk tudni telefonálni, a mobilhálózat kizárólag adatátvitelre szolgál. Alapesetben még SMS-t sem tudunk küldeni, bár léteznek olyan kis programok az App Store-ban, amelyek ezt a korlátozást különféle úton-módon, de megkerülik.