Zotac ZBOX HTPC barebone teszt

Egy barebone PC hivatalosan egy olyan, gyárilag „összerakott” gép, amibe nekünk már csak pár kisebb alkatrészt kell beépítenünk ahhoz, hogy egy működőképes konfigurációt kapjunk. Ez a pár alkatrész általában a memória, a processzor és a merevlemez szokott lenni, de a tesztünk alanyát képező ZBOX Atomra és NVIDIA ION-ra épül, így belőle már csak a HDD és a RAM hiányzik. A ZOTAC gépe kicsi, csendes, és egész jól is néz ki – ideális alap lehet tehát egy mindenevő HTPC megépítéséhez.

Külső

A ZOTAC ZBOX egy közepes méretű dobozban érkezik, amiben a barebone gép mellett egész szép mennyiségű kiegészítőt találunk: a külső tápon kívül DVI-D-Sub átalakítót, egy talpat, amivel függőleges helyzetben is megáll a gép illetve egy tartót, amellyel a masina VESA csavarhelyekkel rendelkező monitor vagy tévé hátára is felszerelhető.

A ZBOX elhelyezésével tehát nem lesz problémánk, annál is inkább, mert méretei sem nagyok: fektetve 188×188×47 mm-es, állítva ehhez hozzá kell számítanunk még a talpat is. A talp igen szilárdan fogja a készüléket, nem kell attól félnünk, hogy egy USB kábel bedugásától feldől majd a számítógép.

Ugyanez mondható el a VESA rögzítőidomról is, amely ötletes módon két rugós karmantyúval kapaszkodik a ZBOX oldalába, míg alul csavarhelyek szolgálnak plusz biztonsági tartalékként. Maga a ZBOX teljes egészében műanyagból készült, burkolata két színben pompázik: fényes feketében és selyemfényű ezüstben. Egyik sem tartozik a túl igényes műanyagok közé, de mivel a HTPC általában tőlünk távolabb helyezkedik el, ez nem annyira feltűnő. A fényes feketéből a készülék két nagyobb oldalára jutott inkább, és ezek az ujjlenyomatok begyűjtésére is hajlamosak. A felső részre a ZOTAC logón kívül egy kellemes kék fénnyel világító gyűrű is került, amely működés közben folyamatosan világít, STR készenléti állapotban pedig lassan villog. Fényereje nem zavaró, de ha nem tetszik, a BIOS-ban akár ki is kapcsolhatjuk.

A készülék alján a négy gumitappancson kívül a hűtőrendszer bemeneti nyílását találjuk – illetve egy bemélyedést a hüvelyujjunk számára, ugyanis ezt az oldalt tudjuk a két rögzítőcsavar kioldása után eltávolítani, hogy beépítsük a merevlemezt és a memóriát.

A készülék vékonyabb oldalai közül az előlapnak mondható részen helyezkedik el a bekapcsoló gomb, amelynek saját LED-je van. Ez kikapcsolt vagy készenléti állapotban pirosan világít, működés közben pedig zölden. Fényereje ennek sem erős, ellentétben a mellette található, a HDD és WLAN működését jelző kék illetve fehér LED-eknek, amelyek elég erősek és egy sötét szobában villogásuk könnyen zavaró lehet.

Összeszerelés

Amint már említettük, a gép felnyitásához ki kell tekernünk a szemből nézve bal oldalon található két csavart, majd eltolni és felpattintani az alsó fedelet. Ha megvagyunk, akkor már csak be kell pattintanunk a SO-DIMM memóriamodult az egyetlen rendelkezésre álló foglalatba, illetve be kell építenünk egy általunk választott, 2,5”-os merevlemezt. Az utóbbihoz még szerszám sem kell, csak ki kell csavarnunk (kézzel) a leszorító csavarját, betolni a HDD-t a SATA foglalatba, és rögzíteni a leszorítót.

Ha ezekkel megvagyunk, akkor helyére kell pattintani a fedelet, visszacsavarni a rögzítő csavarokat, és ZBOX-unk máris üzemkész. Az egész művelet nem tart tovább 1 percnél, és teljes mértékben „szerszámmentes”. Mivel az említetteken kívül más belső csatlakozó nem áll rendelkezésre, így említésre méltó „tuninglehetőségünk” sincs, de akit zavarnak az erős LED-ek, az például letakarhatja őket az oldallap visszaszerelése előtt.