LCD-tévék és plazmatévék optimális beállítása

Fényerő és kontraszt

A fényerő és a kontraszt beállításához használatos tesztábrák fekete-fehérek. A fényerőhöz a sötét, a kontrasztarányhoz pedig a világos ábrára lesz szükség. Mindkét esetben az a feladat, hogy a fényerő és kontrasztarány beállítást addig hangoljuk, amíg a kép egy speciális részlete elő nem bújik. A lemezeken részletesen szerepel, hogy pontosan mire kell figyelni, mi a továbbiakban a THX Optimizert használjuk, a képeken pedig mutatjuk, hogy mire kell figyelni.

A fényerő esetében a legalacsonyabb, a kontrasztarány esetében pedig a legmagasabb beállításból kell kiindulnunk. A fekete beállításánál addig kell emelni a fényerőt, amíg a kép bal oldalán lévő sávban (vigyázat, a kép 4:3-as képarányú) is már éppen láthatóvá válnak a négyzetek, míg a kontrasztarány beállításánál addig kell csökkenteni a paraméter értékét, amíg a középső fehér területen mind a nyolc téglalap megkülönböztethető nem lesz egymástól. Célszerű először a fényerőt beállítani. Mivel a fényerő és a kontrasztarány egymással valamennyire rokonbeállítások, és valamennyire egymásra is hat(hat)nak, lehet, hogy ezeket a beállításokat többször is el kell végezni, amíg jó értéket kapunk. Főleg az olcsóbb tévéknél előfordulhat az is, hogy a túl fényes fehér képpontok fénye esetleg átsejlik a szomszédos pixelekbe – nézzük meg közelről a pixeleket, és ha ilyet tapasztalunk, akkor csökkentsük a kontrasztarányt.

Hogy a helyzet ne legyen ennyire egyszerű, ezen kívül még arra is kell figyelni, hogy a mostani beállításokkal a tévé képe nem lett-e túl fényes. Ha igen, akkor csökkentsünk a háttérfény erősségén és/vagy a kontraszton, majd, ha megvagyunk, akkor ellenőrizzük ismét a fényerő beállítást a tesztábra segítségével.

Itt felmerülhet a kérdés, hogy vajon a fényerőt meddig érdemes emelni. Egyes tévéknél ugyanis előfordulhat, hogy a részletek csak akkor bújnak elő, amikor a fekete már láthatóan túl világos. Ilyenkor el kell dönteni, hogy a részletességet vagy a nagyobb kontrasztot részesítjük-e előnyben. Sajnos főleg az olcsóbb modelleknél gyakori, hogy e kettő paraméter egyszerre nem lehet jó. Mi a teszteknél általában a részletességet preferáljuk, de csak egy bizonyos határig, a túl világos fekete ugyanis – főleg sötét szobában – nagyon zavaró. A fényerő jó beállítása azért kulcskérdés, mert így a sötétebb területeken is minden részletet meg tud jeleníteni a tévé, míg a kontrasztarány optimális beállítása a világos területek részletességét (pl. hó, felhő, stb.) biztosítja.

Képélesség

A THX Optimizer csak egy kezdetleges tesztábrát nyújt a képélesség beállításához, a korábban felsorolt tesztlemezeken ezzel szemben profi tesztábra szolgál arra, hogy a képélességet minél jobban belőjük. A kérdés csak az, hogy ennek van-e értelme… Blu-ray lemezeknél ugyanis elvileg nincs is szükség képélesítésre, míg DVD lemezeknél (és tévéadásoknál) nagyon sok múlik azon is, hogy milyen az éppen vetített tartalom minősége. Be kell látnunk, hogy sajnos univerzális beállítás nincs – a mi általános ajánlásunk az, hogy inkább legyünk óvatosak a képélességgel, mert a túlzásba vitt élesítés mesterséges zajjal tömi meg a képet. Ha mindenképpen az élesítés mellett döntünk, akkor a kiindulási pont a 0 legyen (ebben az esetben az elektronika elvileg nem mossa el és nem is élesíti a képet), és ökölszabályként azt vegyük figyelembe, hogy legfeljebb a rendelkezésre álló erősség felét használjuk ki.

A THX Optimizer tesztábráján a túlzott képélesítés jeleit az alsó, fekete-fehér csíkokat tartalmazó sávban vehetjük észre, ahol a csíkok körül egy „fényes” keret, glória jelenik meg.

Színtelítettség és fehéregyensúly

Mérőműszerek nélkül ez a két legnehezebben beállítható paraméter, a THX lemezhez az adhat némi támpontot, hogy a thx.com weboldalról rendelhető egy speciális, kék színszűrővel ellátott szemüveg, szállítással együtt kb. 12 dollárért.

Műszer és szemüveg hiányában sajnos csak saját szemünkre hagyatkozhatunk (most vegyük ezt az esetet), ami nem a legjobb megoldás, mert a szemünk és agyunk közösen nagyon be tudnak minket csapni. Hogy egy egyszerű példát említsünk: ha sokáig nézünk egy hideg színhőmérsékletű (kékes) képet, akkor rögtön utána a tökéletesen fehér kép vörösesnek fog tűnni. A színek beállításához éppen ezért türelemre van szükség; amikor megváltoztatunk egy paramétert, akkor az eredményt ne azonnal értékeljük, hanem tartsunk 10-15 perc szünetet.

A színhőmérséklet minden tévénél állítható, a skála általában az alacsony-közepes-magas vagy a meleg-normál-hideg opciókat tartalmazza. Az optimálisnak mondott 6500K-s színhőmérséklethez (ami a nappali fényviszonyoknak felel meg) a meleg (alacsony) beállítás van a legközelebb, ritkábban a normál (közepes), de semmi esetre sem a hideg (magas). Kezdjük a meleg beállítással, és ha túl vörösesnek találjuk akkor váltsunk normálra. A tesztábrával arra törekedjünk, hogy a szürkeárnyalatok semlegesek legyenek.

Az RGB értékeket kézzel, találomra nem érdemes változtatni, a legtöbbször csak rontunk az eredményen – az ennél részletesebb, színbeállításra szolgáló paraméterekről nem is beszélve. Ha mégis hozzányúlunk a színekhez, akkor a tesztábrán arra figyeljünk, hogy a sárga és magenta színek minél közelebb kerüljenek az ideális sárgához illetve magentához. Emellett szükségünk lesz bármilyen olyan képre vagy filmre, amin emberek vannak, a rossz színhelyesség ugyanis a legjobban a bőrszín esetében jön ki. Mielőtt az RGB-t állítanánk, próbálkozzunk meg az árnyalat változtatásával is (Hue), ami a vörös és zöld komponensek közötti egyensúlyt variálja.

A színtelítettség esetében a gyári érték a legtöbb tévénél megfelelő, felfelé és lefelé sem érdemes túlzottan eltérni. Gondoljunk csak bele: vajon tényleg jó, ha a tévén olyan színű a fű, az ég, a virágok, mint amilyen a valóságban soha nem lesz?

A puding próbája az evés

Ha megvagyunk a beállításokkal, akkor mindenképpen ellenőrizzük egy semleges képi világú filmmel, hogy az eredmény tetszik-e – a lényeg végül is az, hogy az egyéni ízlésünknek megfelelő legyen, amit a tévé nyújtani tud. Animációs filmet is használhatunk, ami a részletesség teszteléséhez nem feltétlenül a legjobb választás, de remekül megmutatja, ha a színtelítettséget vagy a képélességet túl erősre állítottuk volna.