Milyen tévét vegyek 2011: LCD-tévé, LED-tévé és plazmatévé vásárlási tanácsok

„Klasszikus” szempontok

Képátló, képarány

Azt, hogy lakásunkba mekkora tévét érdemes venni, alapvetően természetesen az határozza meg, hogy a tévét milyen messziről nézzük majd, illetve az is, hogy mit nézünk majd a tévén; más a helyzet akkor, ha csak normál felbontású tévéadást nézünk, és megint más akkor, ha nagyfelbontású tartalmakat. Egy átlagos 25-30 nm-es szobába a körülményektől függően 32-50 colos tévét is választhatunk. Jó hír azoknak, akik a méretet részesítik előnyben, hogy plazmatévéből akár már 130 ezer forint környékén választhatunk 50 colos modellt, a 3D-s illetve okostévé funkciókat támogató tévékért azonban mélyebben a zsebünkbe kell nyúlni.

Irányadóként néhány képméret és a hozzá tartozó optimális nézési távolságok:
• 32 col, SD/HD tartalom: 2,4/1,2 méter
• 42 col SD/HD tartalom: 3,3/1,7 méter
• 50 col SD/HD tartalom: 4,0/2,0 méter

További tudnivalók az optimális nézési távolságról:
• Milyen messziről nézzük a tévét?

Csatlakozók

Sokan nem fordítanak elég figyelmet a csatlakozópanelre. Pedig nemcsak az a fontos, hogy melyik csatlakozóból mennyi van, hanem az is, hogy azokat hogyan helyezték el. A legfontosabb természetesen a HDMI csatlakozó, ebből minél több van, annál jobb. Előfordulhat, hogy a legolcsóbb tévéken csak kettő van ebből a típusból, ugyanakkor mi legalább hármat, de inkább négyet ajánlunk, lévén, hogy ezzel a csatlakozóval kapjuk a legjobb minőséget. (HDMI kimenet található többek között a Blu-ray- és DVD-lejátszókon, a set-top-boxokon, a számítógépeken és a játékkonzolokon valamint az újabb videokamerákon és fényképezőgépeken is.) Aki HDMI-s erősítőt használ, annak fontos lehet, hogy legalább az egyik HDMI csatlakozó támogassa az ARC funkciót, hogy a tévé ezen a csatlakozón keresztül vissza tudja küldeni a hangot az erősítő felé – az erősítő felé a hang optikai kimeneten keresztül is távozhat, de ebben az esetben legfeljebb DTS minőséget kapunk. Az analóg csatlakozók száma többnyire egységes, a gyártók a SCART-tal variálhatnak még, így ebből kaphatunk egyet vagy kettőt. Fontos trend, hogy a D-Sub a 2011-es tévék nagy részéről lekerült, aki analóg kábelt szeretne a PC és a számítógép közé építeni, az erre figyeljen oda!

A csatlakozók száma mellett fontos azok elhelyezkedése és kialakítása is; jó, ha a fülhallgató kimenet, az egyik HDMI csatlakozó, az USB és egy AV szett oldalra néz, mert így a hordozható eszközöket könnyebb lesz csatlakoztatni. A MinDigTV Extra illetve Családi csomag vételéhez szükséges egy kódkártya is, ezt csak azokkal a tévékkel tudjuk használni, amelyek készek CI adapter fogadására. Bár a legtöbb tévé DVB-C tunerrel is fel van szerelve, ez nem jelenti azt, hogy az adott típus minden szolgáltatással kompatibilis – a UPC előfizetők nagy bánatára.

Dizájn

Azt gondolhatnánk, hogy a tévé dizájnjának nincs különösebb szerepe – de ez csak majdnem igaz. A minél szebb, minél egységesebb külső érdekében sokszor érintésérzékeny gombok kerülnek a tévére, ami csak szép, de nem kényelmes – könnyű „mellényúlni”. A keret nélküli kialakítás szintén mutatós, de tükröződést, szellemképet okozhat nappal, vagy akár villanyfénynél is – az ilyen megoldást, ha lehet, célszerű kerülni. A 3D tévéknél arra is érdemes figyelni, hogy a káva se tükröződjék, de sajnos nagyon leszűkíti a teret, hogy szinte minden gyártónál a fényes fekete káva dominál.

A talp alapból csak a tévét tartja, de a figyelmes gyártók megoldják azt is, hogy a tévét lehessen forgatni vele: apróság, de jól jöhet, ha valamiért nem a megszokott helyről nézzük a tévét. Hasznos továbbá, ha a talp nemcsak talpként, hanem fali konzolként is tud működni – sajnos ilyenre eddig nagyon kevés példát láttunk, de a gyártók többször bizonyították már, hogy megoldható ez a feladat.

Menü és távirányító

Használhatóságát (kezelhetőségét) tekintve egyetlen mai tévében sincs rossz menü. Lassú igen. És olyan is, amiben kevés az opció, vagy amit nehezebb megszokni. A fényerőt, kontrasztarányt, képélességet és színtelítettséget minden tévénél lehet állítani, azonban a gammát, a fehéregyensúlyt és a feketeszint-kezelést már nem. Ezek az opciók többnyire a belépő szintű tévékből maradnak ki, és előfordulhat, hogy nélkülük nem lehet a képet tökéletesen beállítani. Jobb tehát, ha sok a beállítási lehetőség – ami van, azt kikapcsolhatjuk, ha nem kell, de ami nincs, azt nem tudjuk pótolni.

Bővebben a beállítások szerepéről:
• Optimális tévébeállítások
• Mit jelentenek a menüpontok?

A távirányítóval kapcsolatban a legfontosabb az, hogy kézbe véve kényelmes legyen a fogása, illetve ellenőrizzük azt is, hogy a leggyakrabban használt funkciókhoz van-e gyorsgomb. Jó, ha nem kell belépni a menübe ahhoz, hogy állítsunk a képarányon, a bemeneten és a színprofilokon, valamint az elalváskapcsolón. Az okostévék kezelését nagy mértékben megkönnyíti, ha van valamilyen alternatív megoldás, a webcímek, szövegek begépelése egy telefon érintőképernyőjén, betűkkel, sokkal kényelmesebb, mint a négyirányú navigációs gomb és a tévén megjelenő virtuális billentyűzet segítségével.

Praktikussági szempontok

A végére még néhány tippet is összegyűjtöttünk a konkrét vásárlással kapcsolatban. Először is érdemes szakboltban vásárolni, itt jó eséllyel használható választ kapunk a felmerülő kérdéseinkre, emellett többnyire lehetőség van az adott készüléket alaposabban kipróbálni – megnézhetjük akár azt is, hogy a médialejátszó melyik formátumokat kezeli, illetve milyen widgetek elérhetők az adott okostévén. Ha lehet, a 3D-t is teszteljük!

Nem biztos, hogy a legolcsóbb helyen célszerű vásárolni – a hazai forgalmazók közül például idén év végén is többen kiterjesztett, 5 évre szóló garanciát adnak a tévékre, ami csak a hivatalis úton bekerült tévékre vonatkozik, a szürkeimportból származó termékek esetében nem érvényes.

A nagyáruházakban a „tévéfalakat” TILOS összehasonlításra használni, abszolút minőség helyett ilyenkor ugyanis a relatív minőséget látjuk; a boltban egy THX színprofilt használó, tehát tökéleteshez közeli képet mutató tévé mellett könnyen lehet, hogy a túlszaturált, túl fényes, dinamikus kontrasztos tévét látjuk jobbnak, egyszerűen azért, mert színesebb, fényesebb a másik mellett.

Ha plazmatévét veszünk, akkor gondosan tervezzük meg a szállítást is: úgy készüljünk, hogy a dobozt mindenképpen állítva kell szállítanunk, mert különben a panel károsodhat, és mivel saját hibánkból történne a dolog, garancia nyilvánvalóan nem vonatkozna erre az esetre. Az állítva szállítás ajánlott, de nem kötelező az LCD-tévéknél is.

Ami a cikkünkből kimaradt

Konkrét típusokat ezúttal sem ajánlottunk, mert a megfelelő típus kiválasztása rengeteg tényezőtől függ – amint az a cikkünkből is kiderült. Nem foglalkoztunk az ár alapú szegmentációval sem, 150 ezer forintból ugyanis vehetünk 50 colos 2D-s, okostévé funkciókat nem támogató plazmatévét, 32 colos 3D LCD-tévét vagy akár 37-40 colos okostévét is.

Reméljük ugyanakkor, hogy a cikkben összeszedett szempontok alapján a legfontosabb sarokkövek lerakhatók (LCD vagy plazma – butatévé, okostévé vagy 3D tévé – képátló) és így a szóba jöhető modellek száma néhány készüléktípusra leszűkíthető.