Milyen tévét vegyek 2011: LCD-tévé, LED-tévé és plazmatévé vásárlási tanácsok

2. kérdés: tévé, okostévé vagy 3D tévé?

A technológia fontos, de emellett azt is mérlegelni kell, hogy tudásban mit várunk el leendő tévénktől. Ennek megfelelően ez a kérdés nem „üti” az LCD vs. plazma párharcot, sőt, ha mindkettőre tudjuk a választ, azzal már elég jól leszűkíthetjük a szóba jöhető készülékek körét.

Függetlenül tehát attól, hogy plazmatévéről vagy LCD-tévéről beszélünk, vannak „tévék”, okostévék és 3D megjelenítésre képes tévék, amelyek általában egyben okostévék is. „Tévék” alatt cikkünkben a csak 2D megjelenítésre képes, különösebb extra funkciók nélküli készülékeket értjük, az okostévék – az okostelefonokhoz hasonlóan – különböző alkalmazások futtatására és különféle internetes tartalmak elérésére is használhatók, míg a 3D tévék ezen kívül térbeli kép megjelenítésére is képesek. Nagyon nem lövünk mellé, ha azt mondjuk: a belépő szinten „sima” tévéket, a középkategóriában okostévéket, a felső- és csúcskategóriában 3D-s okostévéket találunk, de kivételek azért akadnak. Nyilván el kell dönteni, hogy mely funkciókra van szükségünk, és melyekre nem.

Az alábbiakban összegyűjtöttük, hogy az adott termékkategóriákban milyen extra szolgáltatásokra számíthatunk. Fontos, hogy minden kategóriában alapnak vesszük a Full HD felbontást, plazmatévék esetében pedig a 600 Hz-es képfrissítést – ennél lejjebb, csak azért, hogy 10 ezer forintot spóroljunk, nem érdemes adni.

Belépő szint

• LCD: 32-42 colos képátló, plazma: 42-60 col
• LCD: CCFL vagy LED-es háttérfény
• 50/60 Hz-es valós képfrissítés
• DVB-T/C tuner
• opcionális 24p

Középkategória

• LCD: 32+, plazma 42+ colos képátló
• LCD: általában LED-es háttérfény (néhány esetben CCFL)
• 24p és/vagy 100 Hz-es valós képfrissítés
• DVB-T/C tuner
• médialejátszó (opcionálisan DLNA)
• opcionális DVB-S tuner
• opcionális okostévé funkciók

Felső és csúcskategória

• LCD: 40+, plazma 42+ colos képátló
• LCD: LED-es háttérfény
• 24p és/vagy 100/200/400/800 Hz-es valós képfrissítés
• DVB-T/C/S tuner
• médialejátszó, DLNA
• okostévé funkciók
• internet böngésző
• 3D
• opcionális PVR

Ajánlott cikkek:
• LCD-tévé alapok, kifejezések
• LCD: LED vs. CCFL
• 24p
• Minden, amit a tévék képfrissítéséről tudni érdemes
• 100 Hz-es képfrissítés
• LCD vs. plazma – a 3D szemszögéből

A fenti lista értelmezéséhez még annyit, hogy a képjavítók közül csak azokat tűntettük fel, amelyeknek a gyakorlatban is van létjogosultsága: a 24p akkor fontos, ha a tervek szerint Blu-ray filmeket nézünk majd, a 100/200/400 Hz-es képfrissítés pedig az LCD-tévéknél a kép elmosódásának csökkentésére szolgál. Ez utóbbi ugyanakkor rendszerint azzal a mellékhatással jár, hogy a kép túlságosan is folyamatos lesz, ami sok felhasználónak kevésbé tolerálható, mint az az alapprobléma, amelynek a megoldására a technológia született.

Okostévé funkciók

2009-ben és 2010-ben több olyan tévé is megjelent, amelyek internetes tartalmakat is meg tudtak jeleníteni a tévén, 2011-ben viszont az okostévék (Smart TV-k) lepték el a boltok polcait. Ezek tudása – csakúgy, mint az okostelefonoké – tetszőlegesen bővíthető a gyártók által támogatott alkalmazásboltokból. Ami közös, az az, hogy az olyan fontos appokat, mint a YouTube, a Picasa, a Facebook, vagy a Twitter, mindegyik gyártó használja, és ezek mellett számos nemzetközi szolgáltatáshoz is hozzáférhetünk a widgetek segítségével. Egy-egy gyártónál jó esetben akár több száz program közül is lehet válogatni, de nemcsak ez a különbség az okostévé platformok között. Ami igazán megkülönbözteti az egyes gyártók termékeit, az az, hogy az okostévé platform hogyan vezérelhető, illetve, hogy mennyi az egyes készülékeken a hazai tartalom.

A vezérlést illetően az LG nyújtja a legtöbbet, mert nemcsak az alap távirányítót, hanem egy (külön megvásárolható) levegőben működő egeret és okostelefonos alkalmazást is használhatunk. Telefonos alkalmazása persze másnak is van, a Samsung, a Sony és a Toshiba is fejlesztett saját appot, amelyek szintén remekül használhatók.

Ami a lokális kínálatot illeti, e téren a Samsung és az LG állnak a legjobban, e két gyártó esetében tíz körüli a magyar vonatkozású alkalmazások száma, míg a Sony és a Panasonic csak néhány ilyennel büszkélkedhet. Az alkalmazások közül érdemes kiemelni, hogy a Samsung saját 3D VOD szolgáltatást üzemeltet, az LG-nél (hamarosan) elérhető az HBO GO, míg a Sonykkal az AXN netről elérhető videóit is megnézhetjük a tévén. Több gyártó teljes értékű böngészőt is épít az okostévébe, amivel bármilyen weboldalt megnézhetünk, illetve egyes modellek Skype hívásokhoz is használhatók.

Ha nem tudunk/akarunk LAN kábelt kihúzni a tévéig, akkor olyan modellt válasszunk, amelyikhez vagy eleve jár a WiFi stick vagy integrált a WLAN adapter – a stick utólagos megvásárlása nemcsak drága, hanem nehéz is lehet, a tapasztalatok szerint ugyanis nem túl sok helyen foglalkoznak árusításukkal.

Kapcsolódó cikkeink a témában a témában:
• LG okostévé platform – Smart TV
• Samsung okostévé platform – Smart TV (Samsung D8000 LCD-tévé tesztünkből)
• Panasonic – VIERA Cast (Panasonic G30 tesztünkből)
• Philips/Sharp – NetTV (Sharp LE835 tesztünkből)
• Sony okostévé platform – hamarosan

Az okostévé platformok előnye, hogy várhatóan nem fognak elavulni a közeljövőben, hiszen a számítási teljesítmény adott, tehát ha lesznek is az interfészt és a platformot illetően fejlesztések, csak a vezérlőszoftvert kell frissíteni – erre volt már példa, a Panasonic például a VIERA Cast rendszert frissítette a régebbi tévéken is az alkalmazásboltot is tartalmazó VIERA Connect rendszerre.

3D

A 3D képességet a tartalom hiánya miatt még mindig csak korlátozottan lehet kihasználni, ennek ellenére gondolkodhatunk úgy, hogy mivel a tévét úgyis évekre vesszük, fontos ez a képesség is. Aki 3D tévét vásárol, az majdnem biztos, hogy egyben okostévét is vesz – nem mintha a két dolognak bármi köze lenne egymáshoz, azonban a 3D-t a gyártók inkább tekintik prémium tulajdonságnak.

A 3D megjelenítés alapja minden tévénél ugyanaz (a bal és a jobb szem számára különböző képet kell mutatni), a megvalósítás azonban többféle is lehet. Szemüveg nélkül nézhető 3D tévéje egyelőre csak a Toshibának van, de szerintünk még nem eléggé kiforrott ez a technológia. Így két megoldás marad: az aktív szemüveges változat és a passzív (polarizációs) 3D. Az aktív szemüveges rendszereknél a bal és a jobb szem számára készült képet a tévé felváltva jeleníti meg, a szemüveg pedig a „másik” szemet mindig kitakarja, a passzív (polarizációs) 3D esetében viszont a két kép egyszerre jelenik meg. Minden első sor a bal szem számára készült képet mutatja, minden második sor pedig azt, amelyiket a jobb szemmel kell látni. A technológiák között az egyik legfontosabb különbség az, hogy a passzív rendszer esetében a néző folyamatosan látja a képet, így biztosan nem jelentkezik vibráció, ráadásul a szem számára kevésbé megterhelő a filmnézés. A polarizációs 3D esetében a szemüveg nem tartalmaz elektronikát, ezért könnyebb, nem merül le és sokkal olcsóbb is. A passzív 3D további előnye, hogy a szemüvegben érzékelhető fényerő csökkenés nem olyan nagy, mint egy aktív szemüveget használó tévé esetében. Hátrány ugyanakkor, hogy a felbontás feleződik, hiszen egy-egy szem csak minden első vagy csak minden második sort lát. A passzív megoldásra egyelőre csak az LG esküszik, aki minden LCD-tévé esetében ezt a technológiát alkalmazza. Legnagyobb riválisa a Samsung illetve a Sharp, a Sony és a plazmát preferáló Panasonic az aktív shutteres 3D-t használja, míg a Philips és a Toshiba a felsőkategóriában az aktív, a középkategóriában a passzív 3D-t részesíti előnyben.

Általánosságban elmondhatjuk, hogy a passzív 3D LCD-tévék és az összes 3D plazmatévé jól teljesít 3D-ben, míg az aktív shutteres szemüveggel működő LCD-k közül jellemzően csak a felső- és csúcskategóriás (azaz drágább) modellek azok, amelyeknél a térbeli megjelenítés kifogástalan. Kiindulásképpen ajánljuk 3D mappánkat, amely az összes nálunk járt 3D tévé tesztjét egy helyen tartalmazza. A 3D-vel kapcsolatban arra hívnánk fel még a figyelmet, hogy amíg a felnőtt szervezet számára a 3D tévézés legfeljebb átmeneti érzékszervi zavarokat okoz, addig a fejlődő, de főleg a 12 éves kor alatti szervezet számára súlyosabb következményekkel is járhat mindez – éppen ezért a 3D-t 12 éves kor alatt egyáltalán nem ajánljuk. A problémáról részletesen ebben a cikkünkben írtunk.

Ajánlott cikk a témában:
• LCD vs. plazma – a 3D szemszögéből.

Annyit azért megjegyeznénk, hogy január közepén jelentik be a tévégyártók a 2012-es modelleket, amelyek akár a 3D terén is hozhatnak újdonságot. Akinek a 3D nagyon fontos, lehet, hogy jobban jár, ha kivár egy kicsit. Legrosszabb esetben annyi történik, hogy a most még drága készülékeket a gyártók akcióban olcsóbban adják majd. És ne feledjük azt sem, hogy jövőre foci EB, márpedig az ilyen rendezvények szintén meghozzák a gyártók és a boltok akciós kedvét.

Médialejátszó és egyéb extrák

Az egyik legnagyobb csalódást a tévékbe épített médialejátszó szokta okozni: sajnos eddig egyetlen olyan készülék sem volt nálunk, amelyik minden formátumot jól kezelt. A tévék szoftvere képnézegetésre és zenehallgatásra jó, filmnézésre azonban csak korlátozásokkal, ráadásul pont a nagyfelbontású „netes szabvánnyá” avanzsált MKV fájlokkal van a legtöbb gond. A 1080p-s filmek jó része nem játszható le, a DTS hangsávot pedig csak a Samsung és a Panasonic tévéi kezelik. Mondanánk, hogy a médialejátszó miatt felesleges plusz pénzt kiadni, és, hogy jobban járunk, ha egy különálló médialejátszót veszünk, azonban ma már szinte mindegyik tévébe beépít gyártója legalább egy alapszintű médialejátszót, így ez szintén nem választási szempont.

Több készülék egyedi extrákat is kínál, a felső és csúcskategóriában bevett szokás például PVR funkciók beépítése, és egyre több tévére kerül környezeti fényerősséget mérő szenzor is.