LG LK450 (42LK450) LCD-tévé teszt

Képminőség

Feketeszint, kontrasztarány

Az LG termékpalettája egy érdekességet mutat, mert a felső- és csúcskategóriás tévék azok, amelyekbe a koreai gyártó saját gyártású IPS paneljei kerülnek – amelyek egészen kiválóak, a feketéjük és így a kontrasztarányuk viszont nem túl jó. Nem véletlen, hogy az LG az oldalsó LED-es háttérvilágítással szerelt tévékénél is erőlteti a local dimminget, hiszen a LED-ek helyi elsötétítésével ezen lehet javítani. Az alsóbb kategóriájú tévékbe, mint amilyen tesztünk alanya, az LK450 is, jellemzően vásárolt panelek kerülnek – amelyek szinte kivétel nélkül a VA valamelyik variánsát jelentik a gyakorlatban. 42 colos teszttévénkben is MVA panel dolgozott, ami azt jelenti, hogy a betekintési szögből és a színhelyességből egy nagyon keveset fel kell áldoznunk (IPS panellel összehasonlítva), cserébe viszont jobb feketét kapunk. Ezt a méréseink is kiválóan igazolták: local dimming eleve nincsen, a dinamikus kontrasztarányt pedig kikapcsoltuk és ennek ellenére jó, 0,07 cd/m²-es feketét és 1800:1 körüli kontrasztot sikerült elérnünk. A gyakorlatban persze ez még nem jelenti azt, hogy a tévé sötétben nem világítana egy picit, de beszédes adat, hogy a koreai gyártó 2011-es csúcsmodelljéhez képest – az optimális beállításokkal – majd’ háromszoros kontrasztot sikerült az LK450-essel elérnünk.

Bár a dinamikus kontrasztarányt mi nem szeretjük, az LG ennél a tévénél meglehetősen konzervatív algoritmust használ, és a fényerő szinte azonnal igazodik a megjelenített tartalomhoz, így aki mindenáron (a részletesség feláldozásával is) a jó feketére hajt, az megpróbálkozhat a technológiával, alacsony fokozatban.

Szürkeárnyalat

Az LG 42LK450-nek a szürkeárnyalatok megjelenítésével nem volt különösebb gondja, az átmenet szép egyenletes volt a teljes tartományban, és elszíneződést is csak a sötétebb helyeken tapasztaltunk, 20-40%-os fényerő között enyhén vöröses elszíneződést figyeltünk meg, 20% alatt pedig, mint minden LCD esetében, a kék túlszaturáltsága volt jellemző. Ami pozitívum, az az, hogy a 10 pontos kalibrációval ezt majdnem tökéletesre javíthatjuk (azért csak majdnem, mert a 20% alatti kék túlszaturáltság ennél a tévénél sem tűntethető el teljesen). Nyilván ehhez kalibrátorra is szükség van, tehát a felhasználók tömegével nem fogják tudni a 10 pontos beállítás lehetőségét élvezni, de ennek ellenére mégis pozitívum, hogy ilyen árfekvésű tévé esetében sem spórolta le az LG ezeket az opciókat.

Fényerő egyenletesség, betekintési szögek

A CCFL háttérvilágítás és a vastag készülékház együtt jó kombináció, hiszen sok hely jut a diffúzor számára. Ez meglátszik a fényerőeloszlás egyenletességén is, amire igazából egyetlen szavunk sem lehet, főleg a mai LCD-tévék nyújtotta „élményt” látva. Ugyan teljesen egyenletes fényerőt nem kapunk, azonban egyetlen élnél sincsen zavaró bevilágítás, még akkor sem, ha a tévét sötétben nézzük és nem 16:9-es, hanem 2,35:1-es filmet teszünk ki rá. Az egyetlen anomália csupán annyi, hogy nagy fényerő esetén a sarkokban gyengébb picit a fényerő, de ezt igazából normál használat közben szinte biztos, hogy nem fogjuk észrevenni.

A betekintési szög tipikus VA; oldalról nézve a színek nem torzulnak, de a fekete fényereje nő, ami egyrészt a kontrasztarány csökkenésével, másrészt a színek fakulásával jár. Egy plazmatévével összehasonlítva gyengébben teljesít az LG 42LK450, de, mint LCD-tévé, hozza a kötelező szintet.

Képminőség – SD

Sok képjavító, ahogyan a bevezetőben is említettük, nincs a tévében, de azért a megszokott alapfunkciók, úgy, mint zajcsökkentés és éljavítás, rendelkezésre állnak. Ezeket gyorsan kapcsoljuk is ki, ahogyan szinte minden más esetben! Annak ellenére, hogy az LCD-k képének nincsen alapzaja, kikapcsolt képjavítókkal kapjuk a legjobb eredményt, mert az elektronika nemcsak a képzajt, hanem hasznos részleteket is eltűntet, az ebből adódó homogén foltokat pedig az LCD-tévék remekül kiemelik.

Az SD-HD konverzió nem rossz, de csak akkor, ha a forrás minősége megfelelő – praktikusan ez azt jelenti, hogy DVD-vel illetve digitális tévéadással a 42 colos képátlót is figyelembe véve nem rossz az eredmény, azonban, ha a képzaj már eleve nagy, akkor a felskálázott kép minősége csak közepes lesz. Ami pozitívum, az az, hogy a képélesség finom fokozatokban állítható, így a felméretezésből adódó homályosságot egyéni ízlésünknek megfelelően tudjuk kompenzálni.

Képminőség – HD

HD felbontású tartalommal szinte minden tévé kiváló képet ad, és ez alól szerencsére az LG 42LK450 sem kivétel – mivel a Full HD felbontású jellel igazából semmit sem kell(ene) csinálni, csak 1:1-ben kitenni a tévére, ezért a képjavítók hiánya egyáltalán nem okoz gondot. A színek teltek de nem túl harsányak, felesleges képzaj nincsen, és amennyire szemre meg tudjuk mondani, az elektronika kikapcsolt képjavítókkal legfeljebb csak nagyon minimális szinten nyúl hozzá a képhez. Ez egyébként előrelépés a tavalyi modellekhez képest, hiszen, ahogyan tavaly az LE5300-as tesztünknél írtuk, a 2010-es tévék a képélességet minimálisan mindenképpen növelték.

Amennyiben a tévét Blu-ray lejátszóra kötjük, a filmek kadenciahelyes megjelenítésével nem lesz gondunk, azonban az elektronika ebben az esetben már csak 48 Hz-es képfrissítést használ, azaz a kép folyamatosságának érdekében minden képkocka egymás után kétszer jelenik meg. Mivel a 42LK450-ben sem scanning backlight sem interpoláció nincsen, igazából ez nem hátrány egy 5:5-ös megoldáshoz képest – már csak azért sem, mert egy LCD képe az alacsony képfrissítési frekvencia ellenére sem fog vibrálni.

Az optimális beállításokkal a részletességet is jónak találtuk, hogy a kép miért nem tökéletes mégsem, arra a következő bekezdésben térünk ki.

Mozgóképfelbontás

A 42LK450-ben alkalmazott panel 4 ms-os válaszidővel rendelkezik – az LG egyike azon kevés gyártónak, aki ezeket az adatokat is feltűnteti. Persze azt sosem tudhatjuk, hogy ez a 4 ms mit jelent a valóságban, mert nem tényleges, hanem G2G válaszidőről van szó, azaz szürkeárnyalatok közötti váltásról. A teljes válaszidő minden bizonnyal ennél sokkal nagyobb, mert a tesztünk szerint a panel felbontása mozgóképeknél 1080 sornál jóval kevesebb, 800 körüli értéket mértünk. Mivel nincsen interpoláció és scanning backlight megoldás sem, ezért ezt az értéket mesterségesen sem tudjuk feltornászni 900-1000 sor környékére, amit azt jelenti, hogy a gyorsan mozgó objektumok felületén a részletesség csökken. Ez főleg akkor zavaró, ha a háttér mozog, hiszen ebben az esetben a mozgó felület jóval nagyobb, és így jobban érzékelhető az elmosódás. Filmekkel ennek ellenére nem igazán lesz problémánk, mert a mozik rögzítésekor szintén figyelembe veszik a 24 fps-es képrátát, azonban a sportközvetítések kifognak a tévén – aki gyakran néz focimeccset, az talál az LG 42LK450-nél jobb alternatívát is (akár az LCD-k között is, de ebben az esetben azért a plazmatévék között érdemes inkább körbenézni).

PC/játékkonzol

Végül még egy terület, ahol a képjavítók hiánya inkább előny, mint hátrány: mivel nincsenek felesleges, időigényes számítások, a tévé input lagja alacsony, 23 ms körüli. Ez azt jelenti, hogy az LK450-es széria játékkonzolhoz jó választás. A képarányok közül a levágás nélkül opciót kell választanunk, ha azt szeretnénk, hogy a kép pixelpontosan jelenjen meg.

Hangminőség

Bár a káva sokkal több helyet tartalmaz, mint egy LED-es tévé esetében, az LG nem igazán foglalkozott azzal, hogy jobb minőségű hangszórókat építsen be a 42LK450-be. Mélynyomót sem kapunk, így legfeljebb annak örülhetünk, hogy relatív nagy hangerő esetében sem jelentkezik erős torzulás.