LG LK450 (42LK450) LCD-tévé teszt

Menü

Bár az LG 42LK450 2011-es modell, ez a tévé menürendszerén nem látszik meg, a vezérlés pontosan ugyanazon a felületen keresztül történik, mint a tavalyi LG tévék esetében. Ez a gyakorlatban nagy hátrányt azért nem jelent, annál is inkább, mert a fejlesztések közül az egyik legfontosabb az új Home screen, azaz a megújult kezdőképernyő, amelynek alkalmazása az okostévé funkciók hiánya nélkül nem igazán lenne indokolt.

A grafikus felületről sok újat nem tudunk elmondani: logikus hierarchia mellett a legnagyobb gondnak azt tartjuk, hogy aki minden paramétert részletesen szeretne beállítani, annak nagyon sokat kell a távirányítót nyomkodni. Viszont ez legalább azt jelenti, hogy megvannak ezek az opciók is – a versenytársak közül a Panasonic és a Sharp például a jobb ár/érték arányú tévéikből a gammakorrekció és a fehéregyensúly precíz beállításának a lehetőségét kihagyják.

A gyakori funkciókat tartalmazó gyorsmenü szintén a 2010-es változat: a távirányító Q.Menu gombjával hívhatjuk elő a kép jobb alsó sarkában lévő kör alakú felületet, amivel – többek között – a színprofilt, a képarányt és az elalváskapcsolót aktiválhatjuk.

A távirányító szintén régi ismerős: a rajta lévő iránygombokkal egybeépített funkciópanelt kicsit szokni kell, de ettől eltekintve kézre álló darab. Sok gyorsgomb került rá, a menübe való belépés nélkül állíthatjuk a bemenetet, színprofilt, az energiatakarékossági szintet és a képarányt, elérhetjük továbbá a kedvenc adók listáját és az EPG-t is. A kontroller a médialejátszó vezérléséhez is kapott néhány plusz gombot, valamint, bár ebben a tévében Home screen nincs, a Menü feliratot Home-ra cserélte az LG (de funkciója nem változott).

Médialejátszó

Miután a menüt a 2010-es tévékből kapta az LK450-es sorozat, nem meglepő, hogy a beépített médialejátszó is tavalyról származik. Funkcionalitásban ez semmilyen komoly hátrányt nem jelent, a formátumtámogatás például nem bővült az LG 2011-es tévéiben, így az LK450-es széria is ugyanazt nyújtja, mint mondjuk az LW980S, ami a jelenlegi csúcsmodell. A médialejátszót a bemenetválasztó vagy a gyorsmenü (Q.Menu) segítségével indíthatjuk el, és rögtön ezután ki kell választani, hogy videókat, képeket vagy zenéket szeretnénk a fájlkezelőben látni.

A videolejátszó a következő formátumokat ismeri:
• Konténerek: DAT, MPG, MPEG, TS, TRP, TP, VOB, MP4, MKV, AVI, DIVX, WMV
• Video: DivX/XviD, MPEG-1/2/4, H.264/AVC, WMV
• Audio: AC3, AAC, HEAAC, MP3, PCM
• Feliratok: SMI, SRT, SUB, ASS, SSA, TXT, PSB

Amint a listából látható, a szoftver a DTS hangsávval nem tud mit kezdeni (még bitrstream továbbítást sem kérhetünk az optikai kimenetre), és több, az L5.1 szint beállításaival tömörített H.264 kódolású videóval is meggyűlt a baja. E két dolog együtt azt jelenti, hogy a netről letöltött filmek nagy részét nem tudjuk a tévén lejátszani, ugyanakkor a sorozatokkal nem lesz baja – legalábbis a 720p-s változatokkal biztosan nem. A nagyfelbontású formátumok közül az LG tévéje nem tudta megnyitni a videokameráknál használatos AVCHD formátumú tesztvideókat sem, a WMV és VC-1 kódolású filmek viszont nem okoztak neki problémát. SD tartalmakkal a szokásos lehetőségekkel és megszorításokkal találtunk szemben magunkat: a tévé kezeli a DVD-ket, de csak menü nélkül, a fájlokban felismeri, és jól kezeli a több hangsávot, valamint a népszerű feliratokat is meg tudja jeleníteni, akár külső, akár belső feliratról van szó. Az ékezetes karakterek megjelenítése hibátlan, a feliratok betűmérete, pozíciója és szinkronja pedig változtatható.

A médialejátszó használatakor kevesebb képjellemző állítható, amelyek közül a legfájóbb talán az lehet, hogy az IFS beállításokat egyáltalán nem választhatjuk ki. (A képjellemzők közül a háttérfény, a kontraszt, a fényerő és a színtelítettség állítható, valamint ki-bekapcsolhatjuk az élkiemelést és a zajcsökkentést).

A 42LK450 a képek közül csak a JPEG fájlok ismeri fel, de ezeket gyorsan kezeli. Az 1920×1080 pixelnél kisebb felbontású képeknél kérhetünk (valódi) nagyítást, és persze van diavetítés és elforgatási lehetőség is. Nemcsak a képek megnyitása, hanem az előnézeti képek generálása is gyorsan elkészül.

A zenelejátszás az MP3 fájlokra korlátozódik, az egyetlen extra pedig az, hogy a mappákon belül lehetőség van a zenék kiválogatására. Sajnos a tévék interfésze a jelenlegi konstrukcióban nem igazán alkalmas arra, hogy akár már egy kisebb zenegyűjteményt is hatékonyan lessen kezelni pusztán a távirányító segítségével.

Összegzés

Az LG 42LK450 pillanatnyilag az egyik legjobb ár/érték arányú 42 colos LCD-tévé, amelynek tervezésekor az LG csak a képmegjelenítésre koncentrált, az olyan modern „fícsöröket” mint a 3D, az okostévé funkciók vagy éppen a LED-es háttérvilágítás (annak minden előnyével és hátrányával együtt) kihagyta. Ezekre nem mindenkinek van pénze és/vagy szüksége – nem véletlen, hogy mennyiségét tekintve az LK450-es széria tagjai és a hozzájuk hasonló alapmodellek fogynak a legjobban. A tévé egyetlen hátránya az alacsony mozgóképfelbontás, amely miatt sportközvetítésekhez nem ajánljuk, de a tévé minden más esetben jól teljesít.

Az LG 42LK450-et az LG-től kaptuk tesztelésre, ára 110 ezer forint körül mozog.