Panasonic WT600 (TX-L65WT600) UHD LCD-tévé teszt

Belső

Ha LCD-tévé és Panasonic, akkor majdnem biztos, hogy egy IPS-panellel szerelt tévéről van szó. A kulcsszó az előző mondatban viszont a majdnem! Bár tavaly a CES-en még egyszerű volt a képlet: a gyártó minden 2013-as 3D tévéje IPS-panelt kapott és passzív 3D-t használ, az IFA-n megjelent WT600-asokba viszont nem az LG-től származó (egyébként kiváló) panel került, hanem valamilyen VA variáns. Mivel rengeteg olyan gyártó van, aki a VA ilyen-olyan verziójára alapoz, ezért biztosra nem mehetünk a panel származását illetően, tippelni pedig nem szeretnénk (bár van jó tippünk). Mit jelent a gyakorlatban a VA-panel egy IPS-panelhez képest? Alapvetően három dolgot: passzív helyett aktív 3D-t kapunk, a fekete (és a kontraszt) jobb lesz, a színhelyesség (és a válaszidő is) viszont rosszabb. Utóbbi ugyanakkor olyan jellemző, amit egy jó elektronikával simán kompenzálni lehet – rögtön kiderül, hogy a Panasonic mérnökeinek sikerült-e mindez.

A 65 colos VA panel Ultra HD, azaz 3840×2160 pixel felbontású, a háttérvilágítás pedig természetesen LED-es. Az elektronika rengeteg képjavító eljárást ismer, közülük a legfontosabbak a 100 Hz-es képalkotás és a 24p. Jó jel továbbá, hogy a készülék megszerezte a THX tanúsítványt is. A Panasonic a plazmatévéknél eddig is előszeretettel használta ezt, és általában a „plecsni” egyet jelentett azzal, hogy a szóban forgó tévének van olyan üzemmódja, amely alapbeállítással is (közel) tökéletes moziélményt nyújt. A tévére a Panasonic egészen hihetetlen, 2000 Hz-es képfrissítést ad meg, amely a valóságban ezúttal is 100 Hz-es valós képfrissítést és hozzá kapcsolódóan 20 zónás scanning backlight eredményeképpen áll össze.

A tesztelést ezúttal is a gyári beállítások vizsgálatával kezdtük, és nem kellett csalódnunk: a Panasonic gyakorlatilag minden színprofilt úgy alakított ki, hogy használható legyen. Azaz a tévét nem feltétlenül szükséges kalibrálni (a tökéletes eredményért persze lehet, de a gyári beállítások és a tökéletes között a különbség nagyon kicsi.

Az, hogy használható, a dinamikus színprofilra azért nyilván nem vonatkozik, de az éppen elég, hogy a Normál, a Mozi, a Professzionális, a THX valamint a THX Bright üzemmódok egyaránt remek képet adnak. Oly annyira így van ez, hogy a legjobb beállítások ezúttal egybeesnek a THX színprofil (vagy a normál profil) beállításaival. Előbbi filmekhez tökéletes, mert az egyéb opciók (például dinamikus kontraszt, képjavítók, stb.) is eleve úgy vannak hangolva, ahogyan mi is tennénk, míg a normál módot elsősorban akkor ajánljuk, ha kicsit több beleszólást szeretnénk abba, hogyan is látjuk a képet (THX módban több beállítási lehetőség is elérhetetlenné válik).

A THX színprofilt kiválasztva 2,2-es gammát, 6350K-s színhőmérsékletet, 118 cd/m²-es fényerőt, 0,04 cd/m²-es feketét, 2700:1-es kontrasztot, 1,8-as átlagos és 4,1-es maximális deltaE-t kaptunk. A színhelyességről pontosabb képet ad, ha tudjuk, hogy 3 alatti deltaE esetén a megjelenített és az elvárt színek közötti különbséget szabad szemmel tulajdonképpen nem igazán lehet megkülönböztetni. Érdekességként egyébként kipróbáltuk, hogy kalibrátorral és némi türelemmel mire megyünk: az eredmény pedig 0,9-es maximális és 0,7-es átlagos deltaE lett.

Az igazán ínyencek kedvéért megemlítjük, hogy a tévé nem támogatja a Rec.2020 szabványt (vagyis a jelenleg megszokottnál szélesebb színteret), amit egyelőre nem vettünk számításba, mint negatívum. Több okból is. Egyrészt azért, mert jelenleg nincsen olyan képi anyag (és forrásként szolgáló eszköz), amivel ki lehetne használni az extra színeket. Másrészt a jelenlegi LCD-tévék a technológiából adódóan amúgy sem alkalmasak arra, hogy a Rec.2020 színspektrumot teljesen lefedjék. Ehhez ugyanis a jelenleginél fehérebb LED-ekre vagy RGB rendszer alkalmazására lenne szükség. A helyzet nem ismeretlen, korábban, amikor a LED-es háttérvilágítás megjelent, akkor a gyártók a LED-ekkel is csak arra a területre lőttek, amelyet a CCFL fényforrással rendelkező tévék le tudtak fedni, aztán szépen beszivárogtak a „wide-gamut” monitorok (és tévék), amelyek ma már csak „standard-gamut” eszközök. A széles(ebb) színtartományt akkor is a korábbinál fehérebb LED-ekkel illetve RGB rendszerű háttérvilágítással oldották meg a gyártók, ami technológiai szempontból rendben is volt, de az eszközök árát az egekbe emelte. A helyzet hasonló most a Rec.2020 esetében is, és nagy kérdés, hogy akár a tartalomszolgáltatók akár a készülékgyártók lépnek-e abba az irányba, hogy megjelenjen nagyobb színfelbontású tartalom.

Ami a fogyasztást illeti, a tévé a méretéhez képest nem túl nagy étvágyú, optimális beállításokkal (vagyis a THX színprofil kiválasztásával) 141 wattos energiafelvételt mértünk, míg készenléti állapotban gyakorlatilag 0 wattot.

Menürendszer, távirányító(k)

Mivel a japán gyártó csúcskategóriás tévéi tavaly már olyan funkcióválasztékkal büszkélkedhettek, amelybe nem igazán lehetett belekötni, és a Panasonic tévék menüjével a dizájnt tekintve sok gondunk sosem volt, a legnagyobb kérdés bennünk valójában az volt, hogy a mérnökök hozzáigazították-e az OSD-t a négyszeres felbontáshoz. A válasz az, hogy igen – ami ugyan apróságnak tűnik, de összességében azért elég sokat tud dobni egy felületen, ha sem a rajta megjelenő betűk sem a rajta megjelenő ábrák nem pixelesek.

Ami a funkcióválasztékos illeti, gyakorlatilag a normál szettel találjuk szemben magunkat; az IFSccc kalibrációs lehetőségek engedélyezése után az alapvető képjellemzőkön kívül állítható a háttérvilágítás erőssége, használhatunk korrekt CMS rendszert, beállíthatjuk a fehéregyensúlyt és gammát is (ezeket akár 10 pontos részletességgel is), és természetesen nem maradt le a Pure Direct üzemmód sem. Sőt, utóbbiból már kettő is van, mert a 1080p Pure Direct mellett megjelenit a 4K Pure Direct üzemmód is. A 4K-s felbontással összefüggésbe hozható másik plusz opció a 1080p Pixel by 4 pixels menüpont is, amelynek szerepére később, a képminőség részletesebb elemzésekor fogunk kitérni.

A vezérléshez a Panasonictól a korábbi években megszokott távirányítókat használhatjuk: a klasszikus vezérlő mellé a csomagba bekerült az okostévé funkciókhoz használható, és a hangutasítások bevitelére is használható érintőpaneles változat, valamint természetesen az okostelefonra/táblagépre letölthető alkalmazás is működik, amely nemcsak az alapvető parancsokhoz használható, hanem akár arra is, hogy a mobiltelefon és a tévé között egyszerűen osszuk meg a tartalmakat. A távirányítók ezüstszínűek (világosszürkék).