Minden, amit a MobilTárcáról tudni érdemes

Gyakorlati tapasztalatok

Bár a pilotban gyakorlatilag az indulás óta benne vagyunk, szándékosan csak most foglaljuk össze a tapasztalatokat, mert így nagyon jól látszik, hogy a MobilTárca szépen fejlődött az eltelt fél év során. Általánosságban véve az egyik legfontosabb dolog annak feltérképezése volt, hogy hol lehet fizetni a kártyával. Ez, tekintettel arra, hogy e sorok írója már közel két éve PayPass funkcióval rendelkező kártyát használ elsődleges fizetési eszközként, nem okozott gondot, hiszen megvoltak azok a jól bejáratott helyek, ahol volt PayPass terminál – ahogyan korábban már leírtuk, elvileg fizetni minden ilyen helyen lehet. (Okostelefonon egyébként villámgyorsan megkereshetjük a hozzánk közel eső, PayPass elfogadóhelyeket a PayPass Locator alkalmazással.) A valóság azért sajnos nem volt ennyire rózsás, több tényező miatt sem, ezekre rögtön visszatérünk. A PayPass elfogadó helyek száma az országban jelenleg nagyjából 11-12 ezer körüli, ami az összes kártya elfogadóhelynek nagyjából az ötöde. Ez nem túl sok, ugyanakkor véleményünk szerint pont elég ahhoz, hogy a Mobiltárca működőképes és a gyakorlatban hasznos legyen. Mint minden technológiai újítást, első körben ezt is elsősorban azok a felhasználók fogják használni, akik nyitottabbak az újdonságokra – az ő zsebükben pedig jó eséllyel már most is PayPass-képes kártya lapul, így tudják, hogy a hétköznapok során hol tudnak majd fizetni a telefonnal is. Mire az NFC-s telefonok általánosan elterjednek, addigra valószínűleg ugrásszerűen megnő majd az elfogadóhelyek száma, így az érintés nélküli fizetési helyek alacsony számával, mint hátráltató tényező, mi nem számolunk. A nagyobb áruházláncok már most is készek egyébként fogadni az érintés nélküli megoldásokat, míg a kisboltokban jellemzően nemhogy PayPass elfogadó hely nincsen, hanem még egyszerű terminál sem, mert ezek az egységek egyszerűen nem tudják kigazdálkodni az üzemeltetési költségeket – ez várhatóan nem fog változni a jövőben sem.

A telefonnal való fizetés kezdetben elég rossz aránnyal volt csak sikeres, nagyjából 60 százalékban. Ebből a rendszer számlájára csupán egyféle típusú hiba volt írható; a POS terminál egyes üzletekben nem működött megfelelően, és ilyenkor mindig ugyanazt a hibaüzenetet kaptuk, mégpedig azt, hogy a rendszer csak egy kártyát kér. Ez valószínűleg szoftveres hiba, amelyet ugyanakkor a tapasztalatunk szerint az eltelt fél év alatt nem sikerült kijavítani, legalábbis azon a két helyen, ahol rendszeresen próbáltuk használni a Mobiltárcát fizetésre, de az nem működött, ott még januárban sem tudtunk sikeres tranzakciót lebonyolítani. Feltehetőleg az éles indulásra ezeket a hibákat azért megoldják az üzemeltetők, ugyanakkor nem lehet kizárni természetesen azt sem, hogy a többi bank színre lépésével és azzal, hogy a rendszert egyszerre ugrásszerűen többen kezdik majd el használni, hasonlók hibák előfordulhatnak majd.

Két alkalommal azért nem tudtunk a MobilTárcával fizetni, mert nem volt internetkapcsolat. Az egyik esetben ez saját hibából fordult elő (a telefonunk úgy volt beállítva, hogy éjjel lekapcsolja az adatkommunikációt, reggel pedig annyira korán mentünk a boltba, hogy még nem kapcsolt vissza, és ezt csak későn vettük észre), míg a másik alkalommal egyszerűen olyan környezetben voltunk, ahol nem volt térerő. Mivel a telefon egyik esetben sem tudta igazolni a tranzakció hitelességét a TSM rendszer felé, a fizetést a bank elutasította. Az persze a működési elv ismeretében nem volt meglepő, hogy internetkapcsolat szükséges a fizetéshez, az mindenesetre elgondolkodtató, hogy adott esetben az adatforgalmi keret lemerülése vagy a mobilinternet-szolgáltatás leállása esetén nem lehet fizetni a MobilTárca segítségével.

Végül, de nem utolsó sorban a fizetés egy esetben azért nem sikerült, mert a pénztáros egyszerűen nem engedte, hogy a telefont használjuk a fizetésre, mert nem hitte el, hogy fogunk tudni fizetni vele. Hiába mondtuk neki, hogy a terminál kiírja, ha sikeres a tranzakció. Ez nyilvánvalóan oktatással kiküszöbölhető, és bár összességében több, mint 100 tranzakcióval a hátunk mögött született ez a mostani cikk, csupán egyetlen esetben fordult elő ez a probléma fizetésnél, tehát még csak gyakorinak sem mondható. Egyébként érdekes volt látni a pénztárosok reakcióját a technológiával való első találkozáskor (mivel az egész országban összeses nagyjából csak ezer MobilTárcával rohangáló tesztelő volt, nem volt túl nehéz „szűz” kezekbe futni); adott esetben 20 év körüli pénztárosok néztek ránk gyanakvó tekintettel, máskor érdeklődve kérdezték, hogy mi ez az egész – szerencsére összességében azért ez utóbbi illetve a nyitottság volt megfigyelhető. A legmeglepőbb az volt, amikor egy nyugdíjhoz közeli pénztáros hölgy, aki ott jártunkkor éppen betanította egy kollégáját, a világ legtermészetesebb dolgaként magyarázta, hogy „van, aki már telefonnal fizet, ilyenkor nem kell megijedni, ugyanúgy működik, mint a kártyás vásárlás, és ilyenkor kérdezd meg a SuperShopot mindenképpen, mert valószínűleg az is van a telefonban” – mindezt ráadásul még a tesztelési szakasz elején.

A SuperShop kártyával több gond adódott, a hozzánk legközelebb eső, és így nyilvánvalóan az elsődleges tesztelési terepnek kijelölt üzletben ugyanis eleinte nem is akartak foglalkozni a dologgal, mondván, hogy ilyen nem is létezik, és különben is, őket senki nem tájékoztatta. Úgyhogy telefonálnunk kellett a SuperShop ügyfélszolgálatra; itt kiderült, hogy a kérdéses áruházban volt már képzés, de megígérték, hogy gyorsan tartanak még egyet. Nem tudjuk, hogy ennek hatására-e vagy nem, de másnap hajlandó volt a pénztáros hölgy legalább egy próbát tenni – igaz, fogalma sem volt, hogyan fog működni az egész. De végül a kísérlet sikeres volt, egyszerűen csak követni kellett a képernyőn megjelenő utasítást, amely a korábbi „Kártyát helyezze be” üzenet helyett immáron „Kártyát helyezze be, közelítsen” üzenetre váltott. A SuperShop kártyát átlagosan heti három alkalommal használtuk, a sikeres használatok aránya első próbálkozásra eleinte nagyjából 50 százalék volt, ilyekor a második kísérlet többnyire, de nem mindig eredményes volt. November óta viszont ugrásszerűen megnőtt a hatékonyság, azóta a rendszer gyakorlatilag hiba nélkül teljesített.

A MobilTárca használhatóság szempontjából összességében jól vizsgázott, azt viszont látni kell, hogy a szolgáltatásnak vannak korlátai. A MobilTárca egyetlen célja jelen pillanatban az lehet, hogy a kártyahasználatot, ahol lehet, kényelmesebbé tegye, egyszerűsítse. Bár a rendszert egyelőre csak két kártyával tudtuk kipróbálni, azt már most egyértelműen elmondhatjuk, hogy ezt tökéletesen meg is teszi. Az automatikus kártyahasználatot kijelölve sokkal gyorsabb és kényelmesebb a fizetés; a mobilt egyszerűbb kivenni a zsebünkből, mint a tárcát, és nem kell a kártyák között sem kutakodni, hiszen megteszi ezt helyettünk a platform. A hangsúly ugyanakkor azon vagy, hogy „ahol lehet”, ott tegye kényelmesebbé. A MobilTárca arra NEM alkalmas, és belátható időn belül nem is lesz alkalmas arra, hogy kiváltsa a bankkártyát és egyéb kártyáinkat. Azok mellett, kiegészítő (kényelmi) szolgáltatásként használhatjuk, így óriási hiba lenne azt várni, hogy a kártyáinkat innentől kezdve el lehet dobni, otthon lehet hagyni. Attól még, hogy a mobilban ott lapulnak a plasztikok virtuális megfelelői, sajnos a kártyáinkat továbbra is magunknál kell hordani (de legalábbis célszerű így tenni). A bankkártyát például azért, mert ha egy üzletben nincs PayPass terminál, akkor csak a fizikai kártyát tudjuk használni – és ugyanez a helyzet akkor is, ha valamiért nincsen mobilnet. Ha úgy alakul majd, és a BKK valóban NFC-s beléptető kapukat fog bevezetni, akkor pedig a bérletre akkor is szükség lesz, hiszen a buszon az ellenőr nem fog tudni mit kezdeni azzal, hogy a mi bérletünk a telefonban van.

Ami a Telenor MobilTárca alkalmazást illeti, több véleményt is hallottunk arra vonatkozóan, hogy a szoftver kevés szolgáltatást kínál. Nos, ezt egyrészt nyilván megfelelő felhasználói visszajelzések alapján lehet bővíteni, másrészt a panaszokat nem minden esetben gondoljuk jogosnak. Akinek megmutattuk, hogyan működik a rendszer a gyakorlatban, szinte csak azt kérdezte meg, hogy nem rossz-e, hogy csak az utolsó tíz tranzakciót láthatjuk. Véleményünk szerint nem; ez a funkció ugyanis nem arra szolgál, hogy a költéseinket folyamatosan ellenőrizzük, hanem egyfajta rövidített tranzakciós naplóként működik arra az esetre, ha mondjuk a fizetés során valami probléma adódna. Komplett számlatörténetre már csak azért sem lehetne használni a MobilTárca alkalmazást, mert amint fentebb írtuk, egyáltalán nem biztos, hogy minden esetben tudunk fizetni a virtuális kártyával; a szoftvertől az pedig nem várható el, hogy a banki adatainkhoz hozzáférjen. Erre a célra minden (magára valamit is adó) bank már amúgyis elkészítette saját szoftverét.

Összegzés

Ha a tapasztalatainkat röviden kell összefoglalni, akkor azt mondhatjuk, hogy a MobilTárca szerintünk bizonyította, hogy helye van a mindennapi életben. Sokkal kényelmesebb a telefonnal fizetni, mint állandóan a tárcánkat előkapni, és a kényelmességi faktor az idő múlásával csak nőni fog, ahogy egyre több és több kártyát fogunk tudni helyettesíteni a szolgáltatás segítségével. Az induláskor látszott, hogy a rendszer kiforratlan; több hiba is jelentkezett, ezek egy részét azóta viszont már sikerült kijavítani. A MobilTárca Szövetség szerint a teszt sikeresnek mondható, ami ugyanakkor nem jelenti azt, hogy a rendszer készen állna az indulásra; a tesztidőszakot, amely eredetileg 2013. december 31-ig tartott volna, hivatalosan is meghosszabbították 2014. június 30-ig. Ez azt jelenti, hogy az éles indulásra ennél korábban nem érdemes számítani.