Panasonic VIERA TX-P60ZT60 3D plazmatévé teszt

Belső

A TX-P60ZT60 a Panasonic saját bevallása szerint az eddigi legjobb plazma, ami legördült a gyártósorról. Egy biztos viszont, a tévét nem maga a panel teszi jobbá társainál, hiszen papíron a VT60-as és ZT60-as sorozatok szinte teljesen egyeznek. A TX-P60ZT60-ban lévő panel ugyanaz a modell, mint ami a VT60-as tévében, van: Full HD felbontás, 600 Hz-es képfrissítés, 3000 Hz FFD jellemzik, a vezérlés pedig színenként 30720 árnyalat megjelenítésére képes. Természetesen, ahogyan lenni szokott, a 3000 Hz-es FFD ezúttal is csak elméleti értéket képvisel, és arra utal, hogy a 0,00033 ms-os válaszidőt alapul véve a tévé elvben akár 3000 különböző képet is meg tudna jeleníteni másodpercenként. Az elektronika 100 Hz-es valós képfrissítést, 24p-t, 3D megjelenítést és THX/THX 3D üzemmódot kínál. No meg persze teljes testreszabhatóságot, hogy mindenki pontosan úgy tudja beállítani a készüléket, ahogyan a kedve tartja (és ahogyan az aktuális környezet esetleg megköveteli). Bár papíron valóban nincsen szinte semmi különbség a ZT60-as és VT60-as sorozatok egyedei között, a panel elé szerelt szűrő más: a TX-P60ZT60 egyedüliként a gyártó legjobb, Ultimate Black szűrőjét kapta, ami főleg a nappali tévézést hivatott segíteni. Emellett ugyanakkor azt is várhatjuk, hogy a precízebb vezérlésnek köszönhetően a tévé a Panasonic történetében a legjobb feketét és így a legjobb kontrasztot tudja nyújtani – rögtön kiderül, hogy ez így van-e.

Ahogyan az előző oldalon már említettük, a ZT60-as sorozat egyik különlegessége, hogy a tévé a gyártósorokat kalibrált állapotban hagyja el. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a készülék minden egyes színprofillal kalibrált, tehát kvázi ugyanolyan képet ad, hiszen akkor nem lenne értelme a színprofilok alkalmazásának. Ráadásul a dolog kicsit szemfényvesztés is, hiszen kalibrálni csak a tévét nem célszerű, mert teljesen pontos eredményt csak akkor kaphatunk, ha a művelethez a forrás eszközt is használjuk. Vagyis kalibrálni a teljes rendszert kell, nem csak a kijelzőt.

A TX-P60ZT60 THX profilt is tartalmaz, ezt kiválasztva igen jó eredményt kapunk: 2,4-es gamma, 6000K-s színhőmérséklet, 88 cd/m²-es maximális fényerő, 0,004 cd/m²-es fekete, 21700:1-es kontrasztarány és az sRGB színtér szinte tökéletes lefedése mellett 1,8-as átlagos és 3,8-os maximális deltaE-t kaptunk. Az adatokból látszik, hogy a gyári beállításokkal az eredmény nagyon jó, de nem annyira, mint a korábban nálunk járt TX-P55VT60-asnál; a színhelyességbeli különbség azonban elenyésző, a gamma pedig egyszerűen javítható. Hogy a ZT60-ast egy árnyalatnyival mégis jobbnak mondhatjuk, az azért van, mert teljesítménye nagyon kiegyensúlyozott: a szokásos gyakorlattal ellentétben a tévé bármilyen fényerősség mellett tudja hozni a fenti értékeket, ráadásul úgy, hogy a gamma sem csúszik el jelentősen. Ugyan a méréseink szerint a fekete és a kontraszt is jobb valamivel, minta a VT60-as esetében, az előny itt sem a számokban mutatkozik meg (a fekete már-már a műszerünk mérési hibahatárán mozog), hanem abban, hogy a tévé a megjelenített tartalomtól (a panel átlagos fényerejétől) függetlenül gyakorlatilag konstans teljesítményt nyújt.

Természetesen az átlagos 1,8-as érték is azt jelenti, hogy a megjelenített és az elvárt színek között szabad szemmel gyakorlatilag nem lehet különbséget tenni. Az optimális beállítások viszont ez esetben csak akkor egyeznek a THX profillal (a TX-P55VT60-nál azt ajánlottuk, hogy keresgélés helyett váltsunk THX-re), ha a 2,4-es gammával nincsen gondunk – mi általában a 2,2-es értéket részesítjük előnyben, így a gammát a menüben korrigáltuk. Ez csak minimális mértékben módosított a színhelyességen és a fényerőn, ami szintén arra utal, hogy a vezérlést a Panasonic mérnökei nagyon körültekintően alakították ki: az átlagos deltaE a korrekciókat követően 1,6-ra csökkent, a gamma pedig 2,2-re változott, a többi érték viszont szinte meg sem moccant (kivéve a fehéregyensúly, amit szintén korrigáltunk 6500K-ra).

A beállításoknak egyébként bátran neki lehet esni, de a THX-nél jobb eredményt csak akkor fogunk elérni, ha műszeres segítségünk is akad. Amire figyelni kell, az a HDMI tartalom típusa: ez alapeseten Auto, ami azt jelenti, hogy egyes képjavítókat az elektronika magától kapcsolgat. Jobb ezt az opciót inkább letiltani.

A készülék THX módban 303 wattot fogyasztott, kikapcsolva viszont beérte 0,1 wattal. A fogyasztás nem kevés, de ha figyelembe vesszük a 60 colos képátlót és azt, hogy a havi extra fejében a világ jelenlegi legjobb tévéjét nézhetjük, akkor szerintünk igazából még csak mérlegelni sem kell, hogy a dolog mégéri-e.

Menü, távirányító(k)

A menüben található opciók számát és minőségét tekintve is a legjobbak között van a ZT60-as sorozat. A menü természetesen tartalmazza az IFSccc kalibrációs lehetőségeket is, így akinek van hardveres mérőműszere, az akár teljesen tökéletesre is be tudja állítani a tévét (akár 1 alatti átlagos deltaE is elérhető). Az alapvető képjellemzőkön kívül állítható a háttérvilágítás erőssége, van CMS, fehéregyensúly és gamma is (utóbbi kettő akár 10 pontos részletességgel is állítható), és természetesen nem maradt le a 1080p Pure Direct üzemmód sem.

A készülékben a Panasonic saját képfeldolgozó egysége teljesít szolgálatot, amely néhány új trükkre is képes: A Resoltuion Remaster és a Brillance Enhancer például, különböző megközelítésből, a lokális kontrasztot növelik, a Caption Smoother pedig a képernyőn megjelenő feliratokat élesítik – ezek a megoldások azonban szükségszerűen úgy nyúlnak bele a képbe, hogy a színhelyességet és a gammát is rontják, ezért társaikhoz hasonlóan nem ajánljuk használatukat. A menü működése abból a szempontból tökéletes, hogy a paramétereket mindig olyan jellemzőkhöz köti, amelyekhez logikus: a HDMI módbeállítás például színprofiltól független, más paraméterek viszont a profillal együtt változnak, sőt, ha ugyanazt a színprofilt használjuk 2D és 3D módban, akkor adott esetben mindkét üzemmódra külön szettet választhatunk. Hasznos extra, hogy a beállításokat egyetlen gombnyomással át tudjuk vinni másik színprofilra.

A vezérléshez a Panasonictól a korábbi években megszokott távirányítókat használhatjuk: a klasszikus vezérlő mellé a csomagba bekerült az okostévé funkciókhoz használható, és a hangutasítások bevitelére is használható érintőpaneles változat, valamint természetesen az okostelefonra/táblagépre letölthető alkalmazás is működik, amely nemcsak az alapvető parancsokhoz használható, hanem akár arra is, hogy a mobiltelefon és a tévé között egyszerűen osszuk meg a tartalmakat. A klasszikus távirányító legfontosabb gombjai kikapcsolható háttérvilágítással rendelkeznek, az okostelefonos app pedig használható arra is, hogy a tévén az egyéni üzemmódot kiválasztva a paraméterekkel is játsszunk.