Panasonic VIERA TX-P60ZT60 3D plazmatévé teszt
Képminőség
Fekete, kontrasztarány és szürkeárnyalatok
Az előző oldalakon már többször is említettük, hogy a VT60-as és ZT60-as sorozatok közeli rokonok (és később is fogjuk még párszor). Ezúttal térjünk vissza oda, ahol megállapítottuk, hogy a hardver azonos, az elektronika (vagyis lényegében a vezérlés) viszont más. A ZT60-as sorozaté a jobb természetesen. Bár azt rögtön itt az elején hozzá kell tennünk, hogy az eltérések nagyon minimálisak, és legtöbbször olyan apró változtatásokat eredményeznek csupán, amelyeket akkor is nehéz észrevenni, ha direkt az eltéréseket keressük.
Vegyük például a feketeszintet, amely 0,004 cd/m² a TX-P60ZT60 esetében. A plazmatévéknél a vezérlésből adódóan az, hogy a panel milyen feketét és milyen kontrasztot tud előállítani, függ egyrészt a pixelek tényleges vezérlési módjától, másrészt attól is, hogy a tévé milyen tartalmat vetít éppen. Az esetek többségében (tesztünk alanyánál is) romlik a fekete, ha nem teljesen sötét tesztképpel mérünk, ha nem ANSI tesztábrával, a kérdés csak az, hogy mennyivel. A Panasonic plazmáira szerencsére már eddig is az volt a jellemző, hogy alig – a TX-P60ZT60-nál pedig szinte egyáltalán nem. Ugyan mértünk apró változást, de ez hibahatáron belül volt, tehát nemhogy a szemnek, még a mérőműszernek is szinte láthatatlan volt.
A másik érdekesség, hogy a plazmatévék képe nem homogén, a működési technológiából adódóan a pixelek fényessége valójában sosem állandó. Amikor egy-egy pixel feszültséget kap, akkor felgyullad, de fénye ezután szépen fokozatosan kialszik. Azaz csak kialudna; nincs ideje rá, mert a panel másodpercenként 600 alkalommal frissül. Ezzel együtt, főleg a sötétebb árnyalatoknál némi képzaj figyelhető meg (ami egyébként nem feltétlenül üldözendő, az SD tartalmat kiváló megjelenítése például részben ennek tudható be, mert a zaj jótékonyan elfedi az átméretezésből adódó hibákat). Azt teljesen biztosra vehetjük, hogy annyira tökéletes vezérlést nem lehet alkotni, ami ezt a zajt teljesen kiszűri, így a cél csakis a minimalizálás lehet, és ebben megint nagyon jó munkát végeztek a Panasonic mérnökei, mert a tévé (főleg a GT60/ST60 sorozatokhoz képest) érezhetően kevesebb zajt produkál.
Részben ennek is köszönhető, hogy az árnyalatok megjelenítése tökéletes volt. A tévé egyébként 30720 árnyalat megjelenítésére képes színenként, és előrelépés a VT60-as tévékhez képest, hogy ez minden színprofil esetében így is van. (Korábbi tesztjeinkben viszont kifejtettük már, hogy a gyakorlatban ez egyértelműen érzékelhető előnnyel nem jár.) A Gamma THX módban 2,4 volt, optimális beállításokkal pedig 2,2. A vezérlés közel tökéletes volta ezúttal is abban mutatkozott meg, hogy a gamma gyakorlatilag „lent-fent” annyi volt, amennyit beállítottunk, a megjelenített tartalom csak észrevehetetlen mértékben befolyásolta ezt a képjellemzőt. A szürkeárnyalatok megjelenítése ezúttal még alacsony és nagy fényerőnél sem mutatott jelentős eltérést, ezt elsőként a TX-P60ZT60 tudta a nálunk járt készülékek közül.
Természetesen lemértük ezúttal is, hogy mekkora a panel fényereje tökéletesen fehér kép megjelenítésekor; a fogyasztás kordában tartása érdekében az elektronika 45 cd/² fényességnél korlátoz (színprofiltól függetlenül). Ez általában nem okoz problémát, de ha egy filmben nagyon világos jelenet következik, akkor előfordulhat, hogy a maximális fényerő átmenetileg kisebb lesz a beállított értéknél.
Fényerő egyenletessége, betekintési szögek
A plazmatévék a működési elvükből adódóan gyakorlatilag a panel teljes felületén egyenletes fényerőt produkálnak, és a betekintési szöggel sem szokott probléma lenni – ez utóbbihoz azonban annyi kiegészítést kell tennünk, hogy oldalról nézve a panel tükröződése erősebbnek látszik, ami azért rontja valamelyest a láthatóságot. A helyzet nem annyira drámai, mint a VT60-asok esetében, hiszen a panel és az előlap között nincsen légrés.
Mozgóképfelbontás
Egy plazmatévénél nem az a kérdés, hogy a készülék képes-e a gyors mozgásokat megjeleníteni, hanem az, hogy ezt milyen minőségben teszi. A mozgások biztosan nem mosódnak el úgy, mint egy LCD-tévénél, a mozgóképfelbontás 1080 soros – és ezt a teljesítményt természetesen a ZT60 is hozza. Ugyanakkor a plazmatévéknek is megvan a saját hátránya, ha a tartalom gyorsan változik a kijelzőn. Az egyik szokásos probléma az, hogy a gyors mozgásokkal együtt a lokális képzaj is nagyobb szokott lenni, valamint általában megfigyelhető, hogy a tévén adott esetben (általában akkor, ha gyorsan mozgatjuk a fejünket a tévé előtt, a megjelenített mozgással ellentétes irányban) sárgás-zöldes árnyék jelenik meg.
A tapasztalatunk szerint ezeket az anomáliákat eltűntetni nem lehet, viszont minimalizálni igen. És ez megint egy olyan dolog, ami a mérnököknek igen jól sikerült a ZT60-asnál. Annyira, hogy a 100 Hz-es technológiát el is felejthetjük. (A plazmatévéknél nem azért van jelentősége a 100 Hz-es képalkotásnak, mert azzal a mozgások elmosódását csökkenteni lehetne, hanem azért, mert a fent leírt két jelenség hatását lehet igen jól minimalizálni. Mi viszont már a VT60-nál is azt írtuk, hogy optimális nézési távolságból nem okoz gondot sem a PWM zaj sem a plasma trail, és ezt természetesen a TX-P60ZT60-nál még inkább tartjuk.)
Képminőség
Fentiekből talán már kitűnik, hogy a tévével minden olyan szempont alapján elégedettek voltunk, ami mérhető és/vagy normál tesztábra segítségével kimutatható. Arról azonban még egy sort sem írtunk, hogy igazi tartalommal, tévéadásokkal és filmekkel hogyan teljesít a tévé.
Bár úgy gondoljuk, hogy normál felbontású tartalommal nem igazán fog bajlódni egyetlen leendő ZT60 tulajdonos sem, azért előfordulhat, hogy egy meccs vagy valamilyen más sportközvetítés – netán egy régi film a tévében – olyan csatornán jön, amely SD-ben sugároz. A jó hír az, hogy a Panasonic TX-P60ZT60 nem végez rossz munkát egyáltalán a normál felbontású adások felszámolásánál. Az teljesen biztos, hogy az LCD-tévékhez képest szebb a kép, ugyanakkor valószínűleg néhány HD Ready plazma (igaz,csak 50 colos méretben) élesebb(nek tűnő) képpel rendelkezik. Amivel persze nem azt mondjuk, hogy a ZT60 rossz lenne, de SD-ben talán nem hozták ki a mérnökök a tévéből azt, amit lehetett volna. Ez nyilván nemcsak mostani teszünk alanyára vonatkozik, hanem a Panasonic összes plazmájára is, lévén, hogy a képfeldolgozó algoritmus ugyanaz a gyártó összes tévéjében.
Villantani viszont nem is SD-ben kell, hanem HD-ben, sőt, Full HD-ben. És a TX-P60ZT60 ezt meg is teszi, nem is akárhogy. Ez persze egyenes következménye mindannak, amit fentebb már írtunk. A panel és a vezérlés harmóniája olyan eredményt produkál, amelybe nem igazán lehet belekötni. Bár nyilván a mérések és az objektív(ebb) tesztábrák elemzése után volt bennünk egyfajta fokozott elvárás a képminőség tekintetében, már az sokat elmond a tévéről, hogy a várakozásainknak még így is gond nélkül meg tudott felelni. Ha a kérdést úgy tennénk fel, hogy a ZT60 képe számottevően jobb-e, mint akár egy VT60-as, akár egy GT60-as akár egy ST60-as tévé képe, akkor a válasz az, hogy semmiképpen sem. (Ez viszont nem a ZT60-ast minősíti le, hanem a többi szériát fel. Főleg, hogy azok árban sokkal kedvezőbbek.) Ami természetesen nem azt jelenti, hogy nincs különbség a képminőség tekintetében. A TX-P60ZT60 ugyanis az egyik, ha nem a legjobb képminőséget nyújtja a valaha gyártott tévék közül. Egyszerűen minden a helyén van: szépek a színek, kitűnő a fekete, kitűnő a kontraszt, az árnyalatok megjelenítése pontos, minden részlet „ott” van és minden részlet a helyén is van, a mozgások tökéletesek, és ha egyik paramétert finomhangoljuk, nem kell aggódnunk amiatt sem, hogy a többi elcsúszik. Emellett minden olyan negatívum, ami a technológiából adódóan nem kiküszöbölhető, azt sikerült olyan szintre visszaszorítani, ami nemhogy nem zavaró, hanem a legtöbb esetben még csak észre sem vehető. A legtöbb tévénél kompromisszumokat kell kötnünk (még, ha egy plazmatévénél rendszerint egészen minimálisat is), a ZT60 esetében viszont nem. A ZT60-as olyan apró dolgokban ad többet, ami iránt meg sem fogalmazódik az igény, ha nem látjuk magát a tévét működés közben – ám ezek a dolgok, bármennyire is aprók, később, ha a ZT60-ról váltunk, akkor már hiányozni fognak.
Az egyetlen, amibe bele lehet kötni, az az, hogy az elektronika a fogyasztás szabályozása miatt nem engedi a túlságosan nagy átlagos fényerőt, ami egyes filmeknél a nagyon világos jeleneteknél gondot okozhat, de sötét környezetre optimalizált tévével ilyen gondunk is csak szökőévente lesz. Persze azt is meg kell említeni, hogy világos környezetben azért a ZT60 sem képes csodákra. Bár az Ultimate Back technológia jobb valamivel, mint az Infinite Black Pro, annyira sajnos nem tudja lecsökkenteni a panelbe jutó fény mennyiségét, hogy világosban is olyan minőségű képet kapjunk, amivel tökéletesen elégedettek lehetnénk. Mondhatjuk, hogy a plazmatévék között világos környezetben a TX-P60ZT60 teljesít a legjobban, de ez kevés. Ahogyan az olcsó plazmák is verik a drága LCD-ket sötétben, úgy az olcsó LCD-k is verik a drága plazmákat világosban. Ez tény, így akinek nem fűlik a foga behúzogatni a függönyt, amikor bekapcsolja a ZT60-at, annak csak két szavunk van: automata karnis.
Visszatérve a képminőségre, a tévének teljesen mindegy, hogy mit nézünk rajta. Legyen az egy családi videó, egy Blu-ray film vagy egy focimeccs, nem fogunk csalódni. Az elektronika minden olyan technológiát támogat, ami a kiváló eredményhez kell, a Blu-ray filmeknél rendelkezésre áll például a 24p (4:4-es leképezés mellett vagy interpolációval is), a zajszűrés és egyéb képjavítók kikapcsolt állapotban pedig valóban ki vannak kapcsolva, a képfeldolgozó ilyenkor egyáltalán nem nyúl bele a képbe. Mivel Panasonic tévéről van szó, a menüben a Pure Direct üzemmóddal is találkozhatunk, amelynek bekapcsolásával elvileg egy az egyben jeleníthető meg a HDMI-n keresztül érkező, YCbCr 4:4:4 formátumú jel. Ilyen képforrás viszont szinte nincsen, a Blu-ray lemezeken 4:2:0 formátum az általános, legfeljebb arra van mód, hogy egyes felső- és csúcskategóriás Blu-ray lejátszók átszámolják a képet 4:4:4 formátumra (viszont ilyenkor a képminőséget nemcsak a tévé elektronikája határozza meg, hanem az is, hogy éppen milyen Blu-ray lejátszót használunk). Játékokkal ugyanakkor kihasználhatjuk a teljes színfelbontás előnyeit.
Amit érdemes még megemlíteni, az az, hogy a tévé elvileg képes az sRGB-hez képest nagyobb színtér lefedésére is, a valóságban azonban a THX színprofilt illetve a profi módokat használva az elektronika az sRGB színtérre korlátozza a színfelbontást. Ennek az egész egyszerű oka az, hogy nincsen olyan forrás, amivel ki lehetne használni a szélesebb színspektrumot, a digitális feljavítás pedig a Panasonic mérnökei szerint (tegyük hozzá, nagyon helyesen), nem fér bele.
3D
A 3D visszacsúszott az apró betűs részbe a gyártóknál. A Panasonicnál is, pedig a vállalat plazmatévéi az egyik legjobb képminőséget nyújtják annak ellenére, hogy aktív szemüveggel választják szét a bal és a jobb szem számára készült képet. A technológiai háttér nem változott az elmúlt évekhez képest, így a szemüveget Bluetooth kapcsolat segítségével vezérli a tévé. A térbeli élményhez szükséges kiegészítőből egyébként kettő jár a TX-P60ZT60 mellé.
Bár a panel vezérlése 2D-ben az egyik, ha nem a legtökéletesebb, amit valaha láttunk, 3D-ben ugyanez már nem mondható el a tévéről. Ennek egyszerű, technológiai oka van; amennyiben a tévé kétszer annyi képkockát jelenít meg, kevesebb idő jut arra, hogy a feszültségek trükkös vezérlésével az árnyalatokat pontosan állítsa be az elektronika. A Panasonic még így is egészen jól megoldotta a helyzetet, ami azonban egy egészen minimális részben a 3D felbontás rovására megy, mivel a tévé nem minden sort frissít minden ciklusban. Hogy mi marad ki, az tartalomfüggő.
A 3D élmény a Panasonic TX-P60VT60-nál ezzel együtt összességében jó, szellemkép csak minimálisan figyelhető meg, a 60 colos méret pedig biztosítja, hogy a mélységérzet is megfelelő legyen.
Játékkonzol
A tévé képjavítóit kikapcsolva alacsony, 21 ms-os input lagot mértünk, ami kiváló érték, a késlekedést játék közben gyakorlatilag nem lehet észrevenni. Fontos, hogy minden képjavítót kikapcsoljunk, mert ellenkező esetben a késleltetés könnyen a fenti érték két-háromszorosa is lehet. A tévé természetesen a megfelelő képarány és a 16:9 Overscan mód kikapcsolása után a pixelpontos megjelenítésre is képes.
Hangminőség
A TX-P60ZT60 mélynyomót is tartalmaz, amelynek 10 wattos teljesítménye tévés összehasonlításban nem rossz, de általánosságban azért megmosolyogtató. Persze, ahogyan korábban már említettük, a hangrendszer ennél a tévénél aztán főleg másodlagos; megnéznénk, hogy ki az, aki megveszi a TX-P60ZT60-at, aztán szépen leül megnézni elé egy filmet komoly erősítő nélkül.
