Acer Predator X34 monitor teszt

Képminőség

Az átlagosnál jobb, de nem tökéletes színhelyességről az előző oldalon már írtunk. A statikus kontraszt kiváló a maga 1061:1-es értékével (fekete: 0,11 cd/²) – ami több is annál, mint amit a monitor papíron tud, ilyen azért nem szokott túl gyakran előfordulni. Persze a VA alapú megoldásokhoz egy IPS-panel valószínűleg sosem fog tudni felnőni, hiába, minden technológiának megvannak az előnyei és hátrányai is. A kontrasztarány javítható dinamikusan, de ezt nem ajánljuk, mert tönkreteszi a gammát és a részletességet is. A maximális fényerő viszont nem érte el a papíron megadott értéket, hét százalékkal elmaradt annál, 279 cd/m²-nél többet nem sikerült kihoznunk a monitorból.

A háttérvilágítás eloszlása a 21:9-es képarányt is figyelembe véve, és főleg az ívelt formát is nézve jó, de teljesen fekete képnél azért megfigyelhető némi bevilágítás a sarkoknál. Clouding szerencsére szinte egyáltalán nincsen. A betekintési szögek kiválóak, de mint minden IPS-panellel szerelt monitornál, úgy az Acer Predator X34-nél is gyorsan csökken a kontraszt, ha a képet oldalról nézzük, mivel ebbe az irányba a háttérfény jobban kiszűrődik, és ez a sötétebb árnyalatok kivilágosodását okozza (IPS-glow). A 21:9-es képarány miatt ez a jelenség a széleken az arra érzékenyek számára valamennyire látható is, de normál használat közben nem lesz ebből probléma (de akkor észrevehető lehet, ha mondjuk sötétebb jeleneteknél tart a film.) A háttérfénynél maradva fontos kiemelni, hogy az Acer a fényerősséget a LED-ek fényének változtatásával oldja meg, így bármilyen fényerőt is állítunk be, vibrálástól nem kell tartani (szemben a PWM-mel működő szabályozásnál, ahol a LED-ek villogtatásának sebessége adja meg az aktuális fényerőt).

A szürkeárnyalatos teszt valamint a mérések megerősítették, hogy az elektronika elég jól dolgozik, jelentősen a gamma, a színhőmérséklet és a kontraszt sem ingadozott attól függően, hogy éppen milyen fényerő értéket állítottunk be. A színhőmérséklet eltérése 5 százalékon belül maradt, úgy, hogy a nagyobb fényerőnél a melegebb, kisebb fényerőnél pedig a hidegebb irányba tért el.

Mozgásmegjelenítés

A kijelző 4 ms-os válaszideje nem rossz, de persze tudni kell, hogy egyes TN-panelek még ennél is jobb, 1 ms-os értéket is fel tudnak mutatni. Az Acer, hogy ezt a különbséget kompenzálja, természetesen overdrive-ot is használ. Ha akarjuk. Az OD ugyanis ki- és bekapcsolható, ha pedig bekapcsoltuk, akkor normál és extrém módban is használható. Ezek közül, talán nem nagy meglepetés, csak a ki vagy a normál beállítások használhatók, az extrém nem, mivel túl erős lesz az overshoot, így hiába tűnik el az utánhúzás, a képminőség összességében nem lesz jobb. Filmnézéshez és átlagos használathoz a kikapcsolt állapot is megfelelő, de ha játszunk, akkor valóban számít, ha az elektronika kompenzálja a relatív lassú (a TN-panelekkel összevetve legalábbis lassú) válaszidőt. Ez különösen akkor igaz, ha a képfrissítést is megnöveltük 100 Hz-re.

G-Sync

A monitor alapjáraton 60 Hz-es képfrissítésre képes, ami a G-Synchez nem túl sok. Viszont van egy trükk a dologban: a panel frissítését a menüből lehet tuningolni, és akár 100 Hz-es maximumot is beállíthatunk. A G-Sync ebben az esetben már 30-100 fps közötti képrátához tud alkalmazkodni, ami viszont elég jól le tudja fedni azt a tartományt, amit napjaink játékaiból egy átlagosnál jobb konfiguráció ki tud hozni. Vagyis a kijelző szinte minden körülmények között tudja saját képfrissítését úgy igazítani, hogy az egyezzen a játék aktuális képfrissítésével. Ehhez kapcsolódik, hogy van egy olyan fícsör is a menüben, ami tudja mutatni az aktuális képfrissítést a felső sarokban. (A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy az alkalmazott DisplayPort 1.2 sávszélessége ekkora felbontásnál a 120-144 Hz-es képfrissítést már nem is tenne lehetővé.) Természetesen a G-Sync csak azok számára előny, akik NVIDIA grafikus kártyát használnak, hiszen ez is szükséges a funkció kihasználásához.

A kijelző az ULMB technológiát viszont nem támogatja (mivel ahhoz legalább 85 Hz-es natív képfrissítésre lenne szükség. Az input lag kiváló, mindössze 11 ms.

Munkafelület

A 3440×1440 pixeles felbontást leginkább akkor lehet kihasználni, ha valaki munkára fogja a monitort: a pixelszámból adódóan a kijelző majd’ két és félszer annyi információt tud megjeleníteni, mint egy Full HD felbontású monitor, de még a WQHD részletességhez képest (2560×1080 pixel) is 1,8-szoros az eltérés. Az már más kérdés, hogy az Acer pontosan hogy nem ilyen környezetbe ajánlja a monitort, hanem otthonra, ahol a játékoknál és filmeknél viszont nem jár túl nagy előnnyel az UW-QHD felbontás. Az viszont pozitívum, hogy a pixelméret nem túl kicsi, így aki ki akarja használni a nagyobb részletességet, az minden további nélkül megteheti: nagyjából akkorák a képpontok, mint egy 24 colos, 16:9-es Full HD monitornál. Habár nem érdemes alacsonyabb részletességet beállítani, azért megnéztük, hogyan skálázza fel az elektronika a 2560×1080 képpontos felbontást; nem volt vele probléma, persze az interpoláció miatt a betűk nem annyira élesek, de az olvashatóság nem igazán romlott.

Menü

A menü a jobb alsó sarokban jelenik meg, de akinek ez nem felel meg, az természetesen bárhova máshova áthelyezheti az OSD-t. Ez azonban nem ajánlott, mivel a felület pontosan a gombok felett jelenik meg, ami az állítgatást eléggé megkönnyíti. A menü szöveges, ikonok csak a főkategóriák neve helyett jelennek meg. A tájékozódás ennek ellenére kényelmes, és a funkcionalitással sincsen probléma, mindent lehet állítani, amire szükség lehet. És az is pozitívum, hogy minden olyan dolgot, amire nincsen szükségünk, azt ki is lehet kapcsolni: a dinamikus kontraszt mellett ilyen a válaszidő-javító is, de persze az asztalt megvilágító LED-eket sem kötelező használni.

A gombok elég picik, és mi kicsit messzebb tettük volna őket egymástól, de még mindig sokkal jobban használható az interfész, mint az érintős felületek többsége. Az öt gomb segítségével a fontosabb paraméterek (hangerő, játék mód, bemenet) közvetlenül is módosíthatók. PIP és/vagy PbP viszont nincsen, mivel az Acernél úgy ítélték meg, hogy a rendelkezésre álló kettő csatlakozó mellé ezt a funkciót felesleges lenne beépíteni.

Extrák

Az extrák közül három dolgot érdemes kiemelni. Az egyik az USB elosztó, ami a 3.0 szabványt is ismeri. Igazán persze akkor lenne jól használható a hub, ha nemcsak hátul, hanem oldalt is lenne legalább egy csatlakozó, ez azonban lemaradt. Az viszont mindenképpen hasznos, hogy tápot akkor is adnak a csatlakozók, ha a monitor ki van kapcsolva, így telefonok töltéséhez kiválóan lehet őket használni bármikor.

A második dolog, a lefelé néző LED-es világítás elsőre kicsit talán öncélúnak tűnhet, de valójában egy nagyon hasznos kis kiegészítőről van szó, amely tökéletesen elegendő fényt ad ahhoz, hogy megvilágítsa a billentyűzetet és az egeret. A fényerősség állítható, és több árnyalat közül is lehet választani – viszont az teljesen felesleges volt, hogy a sima világítás mellé villogást, pulzálást is lehessen választani, mivel az már erősen zavaró, ha valami folyamatosan villog a monitor mellett.

Harmadikként a beépített hangszórók teljesítménye elég jó, 2×7 wattot kapunk, és DTS hangzást. Az eredmény nem is marad el: noha asztalt rengető basszust nem fogunk kapni, a hangkeltők arra azért megfelelőek, hogy hébe-hóba zenét hallgassunk vagy megnézzünk pár videót a YouTube-on.

Összegzés

Az Acer Predator X34 egy kiváló monitor: az IPS-panel nemcsak remek képminőséget ígér, hanem játék közben is kiváló teljesítményt nyújt, ami részben az Acer érdeme is, mivel egy 60 Hz-es panelből sokkal többet sikerült kihozni a mérnökeinek. A G-Sync támogatás elsősorban természetesen a játékosok számára fontos, mint ahogyan a 21:9-es képarány is kezd egyre kedveltebb lenni nemcsak a filmszeretők, hanem a sokat játszók körében is. A monitor hátrányai közül a legfontosabb tulajdonképpen a magas, 400 ezer forint körüli ár; a 3D-támogatás hiánya miatt valószínűleg kevesen fognak bánkódni, az ULMB viszont egyeseknek valóban hiányozhat.

Az Acer Predator X34-et az Acertől kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük!