Így fest az EU és az USA közötti légiforgalom egy napja

Minden valószínűség szerint az észak-atlanti égbolton, vagy Európa és Amerika között a jövőben még több repülő fog közlekedni, pedig már így is két-háromezer repülő szeli át naponta az égbolt legforgalmasabb területét – amelyen egyébként a teljes hosszú távú forgalom 80 százaléka halad át. A forgalom ezen a területen többé-kevésbé légifolyosókon zajlik, ami miatt a legtöbb repülő nem feltétlenül az optimális időben indul és érkezik, nem az optimális sebességgel halad és nem az optimális útvonalat használja – hanem kényszerűen igazodik a többi repülőhöz. Ennek oka az, hogy a gépek nem kerülhetnek bármilyen közel egymáshoz; a radarral felügyelt területeken például legalább 3-5 tengeri mérföld (5,5-9,3 km) távolságnak kell lenni két gép között oldalirányban (azonos magasságon), a radarok hatósugarán kívül pedig ennél jóval több. Ráadásul két azonos útvonalon közlekedő gép legfeljebb 15 perc távolságra követheti egymást. Ezek a távolságok és időintervallumok a légifolyosók helyét is meghatározza. A pilótáknak bizonyos időközönként be kell jelentkezniük, a következő, és az az utáni tájékozódási pontját megadva (ez ma már műholdakon keresztül szöveges üzenetekkel is történhet). A légi irányítás ezen a területen már az előző nap megkapja az összes repülőgép tervezett útját, szükség esetén pedig a pilótákkal egyeztetve az útvonalat is módosíthatják. Ezt persze a légitársaságok is megkapják, akik járataikat a forgalomhoz igazítják már ma is, és úgy tűni, hogy a jelenlegi kapacitásnál ez kellő hatékonysággal működik is.

Viszont gond lehet, ha a forgalom jelentősen nő. A megnövekedett igények lefedése érdekében a terv egyébként az, hogy az azonos légifolyosón közlekedő repülőgépek közötti minimális vertikális távolságot a jelenlegi 2000 láb felére, 1000 lábra (kb. 300 méterre) csökkentenék. Ehhez viszont, a biztonság szem előtt tartásával, az előre leadott tervek helyett már aktív, a helyzetet pontosan meghatározó rendszert kell működtetni. Ehhez műholdas segítséget, valamint az ADS-B és ADS-C (Automatic Dependent Surveillance-Broadcast) rendszereket használnak már ma is. A javított irányítás következtében a repülők rövidebb útvonalakon, kevesebb üzemanyagot felhasználva repülhetnek majd két földrész között.