Skip to main content

Csápolnak, koreográfiára mozognak a robot lányok

FacebookFacebookFacebookFacebook
A Murata egy érdekes demót rakott össze, amelyben nem kevesebb, mint 10 robot járja a táncát.
Hirdetés

A Murata egy érdekes demót rakott össze, amelyben nem kevesebb, mint 10 robot járja a táncát.

A Murata egyike azon vállalatoknak, amelyet eddig minden évben megnéztünk itt a CEATEC-en, mivel a gyártó számos érdekességet szokott mutatni. Az egyik fénypont mindig a robotok bemutatója: a vállalat korábban olyan autonóm robotokat is fejlesztett már, amelyek kettő vagy egyetlen kerék segítségével és egyensúlyozással tudtak közlekedni. A fejlesztések üteme azonban tavaly látszólag megtorpant; szerencsére csak látszólag, mert a Murata most egy egész csapat „robotlánnyal” tért vissza. Piros szoknyaruhás pompom robotlányokkal. A robotok felépítése elég sokat változott, a korábbi kerék helyett most már labdán egyensúlyoznak a kütyük, és természetesen ennek mozgatásával közlekednek is. A két gömbben végződő kezek fel-le irányban mozgathatók, de ez inkább csak látványelem, mintsem szükséges funkció, célja csupán az, hogy a robotok felismerhető módon tudják utánozni a lány csapatok mozgását. A labdák egyébként világítanak is, sőt, színük is változtatható.

A csapat tíztagú, a robotok meglehetősen összeszokott módon mozognak. Össze biztos, hogy nem ütköznek: a titok nyitja egy központi számítógép, amely vezérli és összehangolja a mozgásukat. A „lányok” minden pillanatban jelentik pozícióikat, és ez alapján számolja ki a rendszer agya, hogy kinek hol kellene lennie, majd érkezik az utasítás minden egységhez, hogy mi legyen a következő lépés. Az egész annyira olajozottan működik, hogy a mozgás teljesen folyamatos. Azt nem mondanánk, hogy élethű, és nem is túl gyors még a formáció, de kezdetnek ez sem rossz. Sőt. Az egyensúlyozás természetesen továbbra is giroszenzorok segítségével történik, amelyből három is található a robot hasában. A művelet papíron egyszerű: meg kell nézni, hogy merre dől a robot, és arra kell elmozdítani az alját. Persze ez másodpercenként rengetegszer kell elvégezni, különben túlságosan is kilengene a fej, és onnan már nem lenne visszaút.

A központi egységgel a kommunikáció természetesen vezeték nélkül történik, a pozíció meghatározása pedig infrás-ultrahangos megoldással. A pozíciók mérése a kis távolságból és a nagy pontossági igényből adódóan nem is lehetne GPS-alapú, így viszont a robotok nem abszolút helyzeteiket adják meg, hanem azt, hogy egymáshoz képest hol helyezkednek el. Nem mintha eddig unalmas lett volna a történet, de ez azért ad hozzá némi pluszt még.

Ami a technikai specifikációt illeti, a csapat egyelőre egy 4×4 méteres területen tud megbízhatóan mozogni, és több formációt is ismer, amelyek között természetesen minden gond nélkül, szépen tudnak tagjai átmenetet képezni. A robotok 36 cm magasak, tömegük kb. 1,5 kg, és másodpercenként akár 30 cm-t is tudnak haladni; és mivel labdán állnak, ez utóbbi bármilyen irányba lehetséges. Saját akkumulátoruk van, amely nagyjából 60 percnyi üzemidőt biztosít.

A robotok megépítésének természetesen nem az volt a célja, hogy a robotokkal játszott focimeccseken is legyen, aki a szünetben szórakoztatja a (robot) közönséget. Arról van inkább szó, hogy a rendszer minden elemét a Murata gyártja, így ez a formáció egy látványos demója annak, hogy a komponensek együtt mire képesek. A távlati tervek között szerepel például egy olyan intelligens közúti rendszer kifejlesztése, amely az autókba épített szenzorokkal és egy felhő alapú „aggyal” segítene elkerülni az ütközéseket – s ez máris párhuzamot von a demó illetve a valódi életben történő felhasználás között. Az ütközéselkerülő rendszer ráadásul, ha beválik, akkor a távoli jövőben az autonóm közlekedés egyik fontos biztonsági eleme is lehet.

Szintén távlati terv, hogy a központi agy helyett a robotok egymás között beszéljék le, hogy éppen hol is helyezkednek el. Ha ez megvalósul, akkor olyan robotokat is lehet majd építeni, amelyek részei darabonként juthatnak el szűk helyekre (mondjuk katasztrófa esetén egy épület roncsai alá), hogy aztán bent, ha szükség van a munkájukra a túlélők kimentéséhez, gyorsan összeszereljék magukat.