A telefongyártók egyre másra vékonyítják a készülékeket, van viszont egy olyan alkatrész, amit jelenleg nem lehet kisebbre tervezni: ez pedig a kamera. Nem véletlen, hogy az objektív a legtöbb csúcsmobilnál kilóg a hátlapból. Az objektívek vastagsága 1,5-3 mm közé tehető, és hagyományos módszerrel nem is lehet ennél lejjebb menni, mert az ívelt felület segítségével lehet a külvilágot leképezni a parányi szenzorok területére.
A Utah egyetem kutatói most viszont egy új módszert találtak, amivel a lencsék vastagsága elhanyagolható méretűre, mikronos nagyságrendre csökkenthető. Vagyis a jelenlegihez képest nagyjából ezerszer kisebb vastagságúra. A módszert ennek ellenére nem mondanánk forradalminak, csak nagyon okosnak; meglévő ötletet telepít ugyanis át az objektívek világába. A trükk a dologban az, hogy a teljesen sík felületű lencsén hálós elrendezésben apró reflektorokat helyeznek el, amelyek a beérkező fény útját a szenzorra irányítják: természetesen minden egye reflektor más és más irányból érkező fényt irányít más és más területre. A dolgot leginkább a naperőművek működési elvén keresztül lehet megérteni (a területen lévő tükröket úgy helyezték el, hogy a fényt mindegyik egy adott helyre, középre irányítsa).
A módszernek nagy előnye, hogy egyetlen lencse segítségével bármilyen látószög elérhető, és nem kell tartani a torzítástól, kromatikus aberrációtól valamint más, az objektívekre jellemző hibáktól sem. Sokkal jobb a fényerő is, hiszen a vékony üveg gyakorlatilag semmi fényt nem nyel el. Cserébe a felbontás viszont korlátozott. Éppen ez utóbbi dolog miatt egyelőre nem tudni, hogy a fejlesztés milyen állapotban van; a tippünk az, hogy legalább néhány év kell ahhoz, hogy ez a technológia élesben is bemutatkozhasson. Viszont ha beválik, nemcsak telefonokban tehet csodát, hanem akár a cserélhető objektíves kamerák világát is megreformálhatja.
