Fujitsu-Siemens Lifebook T1010 teszt

Sokan vannak, akik, miután kipróbáltak egy ilyen eszközt, úgy érzik, hogy semmiképpen sem mondanának le az érintőképernyő nyújtotta előnyökről, de még nagyobb azoknak a száma, akik a hátrányok miatt a jövőben inkább messziről elkerülnék az ilyen szerkezeteket. Sajnos a magyar felhasználók többsége az utóbbi csoportba fog tartozni, mivel több olyan szolgáltatás is akad, ami magyarul nem igazán működik. Ilyen például a kézírásfelismerés is: az ékezetes karaktereket sem ismeri, és a T9-hez hasonló „vajon mit akarhatott mondani a user” jellegű intelligens szófelismerési algoritmus sem tud magyarul. Ennek ellenére nem rossz dolog egy táblaPC – ha hozzászokunk, kezelése sokkal kényelmesebb lehet, mint csak billentyűzettel és tapipaddal irányítható társaié. Ráadásul vannak helyzetek, ahol a munkát is rendkívül megkönnyíti, hiszen például űrlapok, kérdőívek kitöltésére, gyors jegyzetelésre is kiválóan használható.

Külső

A T1010 egyrészt tipikus Lifebook, másrészt követi a Fujitsu-Siemens új dizájnvonalát – ennek megfelelően szögletes, és fényes fehér-fekete színekben pompázik. Bár nem különösebben nagy gépről van szó (kijelzője csak 13,3”-es), mégis elég vaskos (méretei 319x244x40 mm, tömege pedig 2,43 kg), köszönhetően a masszív kijelzőnek.

Egy tábla-PC neuralgikus pontja általában a kijelzőt és a billentyűzetet összekötő zsanér, hiszen ennek több irányban is forgathatónak kell lennie. A T1010 esetében ez a zsanér elég masszív, és kívülről úgy tűnik, hogy teljes egészében fémből készült, így valószínűleg nem is lesz probléma a tartósságával. A kijelzőt egyébként mindkét irányba elfordíthatjuk 180 fokkal, a rögzítést pedig egy ötletesen átpattintható füllel oldották meg, amely mind notebook, mind tablet állásban használható.

Egy táblaPC-n a notebookokhoz képest mindig sokkal több plusz gomb van, hogy könnyebb legyen a billentyűzet nélkül is kezelni – így nem csodálkoztatunk azon, hogy a kijelző kávájára is egész gombrengeteg került. Szemből nézve rögtön láthatjuk a kijelző jobb alsó széle alá került öt gombot (a hatodik az elcsúsztatható Power-gomb). Ezekkel többek között le- és felfelé görgethetünk a dokumentumokban, válthatunk a fekvő és álló képernyőmód között, elindíthatjuk a Fujitsu-Siemens saját alkalmazásait és így tovább. A zsanér másik oldalán egy vékony érintésérzékeny csík található, amivel scrollozhatunk az oldalakon – mindezen kezelőszervek elhelyezése olyan, hogy ha írótáblaként magunk előtt tarjuk a gépet, kényelmesen elérjük őket ujjainkkal. Kijelzője egyébként nemcsak a bal oldalból kihúzható tollal kezelhető, hanem ujjunkkal is.

Közönséges noteszgépként persze a fő beviteli eszközeink a tapipad és a billentyűzet lesznek – ez utóbbi egész jól sikerült, kényelmes is, és kiosztása is jó (persze a többi 12-13,3”-as kijelzővel szerelt géphez hasonlítva). Tapipadja sem rossz, de igazából jobb lett volna, ha kicsit nagyobbra készítik, főleg, hogy jobb szélén az amúgy hasznos scrollozós csíkot is megtalálhatjuk, ez azonban a hasznos területből elvesz egy kicsit. További „érdekes” hiba a csuklótámasz melegedése, amely minket nagyon zavart – de lehet, hogy mások szemében ez megbocsájtható.