Skip to main content

Honor Magic7 Pro teszt

FacebookFacebookFacebookFacebook
A Honor új csúcskészüléke teljesen új szintre emeli az AI használatot, de messze nem csak ezért különleges.
Hirdetés
Pages1/2/3

Értékelés

Honor Magic7 Pro
Előnyök

• erős hardver
• jó dizájn
• sokféle AI képesség
• IP68/IP69 védettség
• villámgyors töltés

Hátrányok

• ár/értékben lehetne jobb
• előlapon kamerasziget
• alacsony kapacitású akku

A Honor Magic7 Pro minden szempontból nagyon jó telefon: dizájnban, teljesítményben és szoftverben is nagyon odatette magát a Honor, emellett nem sikerült rosszul a kamera sem. Csak az a fránya akkumulátor ne lenne; az, hogy Európába 15 százalékkal alacsonyabb kapacitású áramforrás érkezett, az üzemidőt jól elintézte. Így sem rossz azért, amit a mobil rendelkezésre állás terén nyújtani tud, de a prémium kategóriában nem átlagos, hanem kiváló üzemidőt szeretne magának az ember. Főleg 550 ezer forintért. Ezt leszámítva szinte az összes apróság, amibe bele lehet kötni, az nem feltétlen hiba, sokkal inkább egyéni ízlés kérdése. Visszatérve az árra, a Honor nagyjából annyi pénzt kér a mobilért, mint amennyibe az Apple és a Samsung csúcsmobiljai kerülnek, ez talán a két rivális malmára hajtja a vizet – így viszont adott a tér az esésre, hogy pár hónap alatt a mostani legfeljebb jónak mondható ár/érték arány javuljon valamennyit.

A Honor Magic7 Prót a Honortól kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük!

Erősen indult az év az okostelefonos piacon, hiszen január 15-én a Honor máris bemutatta legújabb csúcskészülékét a Honor Magic7 Prót – persze tegyük rögtön hozzá, hogy a mobil csak Európában (helyesebben a globális piacon) számít újdonságnak, hiszen Kínában a tavaly októberi bejelentést követően novembertől már meg lehetett vásárolni a készüléket. Apró külső változások mellett a hardvert természetesen aktualizálta a vállalat, és nem maradtak el a szoftveres fejlesztések, finomhangolások sem.

Külső

A Honor Magic7 Pro nagy vonalakban az előd stílusjegyeit hordja magán: jellegzetes kameraszigettel rendelkező, a teljes előlapot elfoglaló kijelző, hátul pedig gigantikus, kör alakú kamerasziget jellemzi a mobilt. Ha viszont jobban szemügyre vesszük a telefont, akkor látszik az is, hogy a mérnökök szinte mindenhol módosítottak kicsit a dizájnon; éppen annyit, hogy ne mondhassuk azt, a telefon kezd unalmassá válni.

Elöl a legfontosabb dolog egyértelműen az, hogy az OLED kijelző két széléről eltűnt a lekerekítés, az előlap ennek ellenére mégsem teljesen sík, hiszen az üveg mind a négy oldalán és persze a sarkoknál is minimális ívvel kell számolni. Ízlés kérdése, hogy kinek mi tetszik jobban; egy teljesen egyenes üveg a véletlen esést követően kisebb eséllyel sérülne, a vizuális hatás viszont egyértelműen jobb ezzel a formával. Mivel az AMOLED-panel mérete nem változott (maradt 6,8 col továbbra is), a telefon egy nagyon picivel szélesebb lett, és a kijelző/előlap területeinek aránya is 89,9%-ra csökkent az előd, a Magic6 Pro 91,6%-os értékéhez képest. Szintén ebből a változásból adódik, hogy az oldalsó keret vastagabb – de ennek ellenére maga a telefon vékonyabb tud lenni 1 mm-rel, vastagsága így mindössze 8,8 mm. Ha már két méretet elárultunk, akkor álljon itt a teljes adat is, tömeggel együtt: a Honor Magic7 Pro 162,7×77,1×8,8 mm-es, és 223 grammot nyom a mérlegen. Még mindig a kijelzőnél maradva: a Honor továbbra is a kamera szigetben hisz, amely a lehetőségekhez képest legalább aprónak mondható. Főleg, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szigetben a 3D-s arcfelismerés miatt nemcsak egy, hanem két kamerát kellett elhelyezni. A sarkok lekerekítése talán egy picit sok – egy Galaxy S23-hoz képest mindenképpen, bár tudjuk, hogy ez esetben nem a Honor, hanem a Samsung telefonja jelenti a kivételt a szabály alól.

Az oldalsó keret közelebbről meg nem nevezett fém, valószínűleg alumínium – a Honor szerint az anyag strapabíró. A mobil bal oldala teljesen üres, ebből adja magát, hogy jobb oldalra került a hangerőszabályzó és a bekapcsoló gomb. Utóbbi van lejjebb, pont olyan magasságban, hogy kényelmesen elérhető akkor is, ha a telefont csak egy kéz tartja – bár ez nyilván a kézmérettől is függ. Az alsó részen – balról jobbra haladva – SIM-tálca, mikrofon, USB-C csatlakozó és hangszóró sorakoznak, a felső oldalra pedig a második hangszóró, az infra port és a második mikrofon kerültek. A keret kilenc apró ablakot is tartalmaz az antennák számára, ezek helyét a vékony műanyag betétekről ismerni fel.

Hátul a Magic6 Próról más ismerős, nagyjából kör alakú kamerasziget vonzza elsősorban a tekintetet, amely négy kamerát tartalmaz – hogy pontosan milyen kiosztásban, arra a második oldalon, a kamera szekcióban térünk majd vissza. A kamerák között rejtették el a lézeres távolságérzékelőt, a színspektrum szenzort, valamint a LED-es villanót. A tesztpéldány holdmintás hátlappal érkezett, emellett a telefon Magyarországon fekete színben lesz még elérhető. A hátlap üveg, de matt – viszont csúszósabb is az átlagosnál.

Fontos még kiemelni, hogy a borítás bírja a port és a vizet egyaránt, ráadásul nemcsak az IP68, hanem az IP69-es tanúsítványnak is megfelel. Előbbi értelmében akár 1,5 méteres vízben is elmeríthető a telefon, utóbbi pedig azt jelenti, hogy a tokozás ellenáll a nagynyomású víznek és az akár 80 fokos hőmérsékletnek is.

Dobozában színtől függetlenül az EU-s szabályozásból adódóan töltőfej nincs, a kiegészítők listájára így csak a SIM-tű és a töltőkábel (USB-C) került fel.

Hardver

Csúcsmobilhoz illő hardver került a Honor Magic7 Próba, ami Qualcomm Snapdragon Elite rendszerchipet és Adreno 830 GPU-t jelent. Az SoC két darab 4,32 GHz-es Oryon V2 L és hat darab 3,53 GHz-es Oryon V2 M magot tartalmaz; nyers erőben nincs hiány, a Honor Magic7 Pro jelenleg a leggyorsabb telefonok egyike. A RAM mérete a tesztkészülékben 12 GB volt, a belső tárhely pedig 512 GB kapacitással rendelkezik. Idehaza hivatalosan ez a modell lesz kapható (egyébként 12/256-os, 16/512-es és 16/1024-es verziók léteznek még).

A SIM-tálca két Nano-SIM-et tud fogadni, emellett támogatott az eSIM-is, de csak a második Nano-SIM rovására. A kommunikációs adapterek listája teljes: az 5G mellett van természetesen LTE-támogatás, Wi-Fi 7 adapter és Bluetooth 5.4 (A2DP, LE, aptX HD is), adott továbbá az NFC chip is, a korábban már említett infra portot pedig a lakásban lévő eszközök vezérléséhez lehet használni. Helyzetmeghatározáshoz minden létező szolgáltató rendszere elérhető: a GPS, a GLONASS, a BDS és a GALILEO egyaránt támogatottak. Az USB-C csatlakozó 3.2-es, és nemcsak adatátvitelre lehet használni, hanem hostként is működik (OTG), sőt támogatja a DisplayPort 1.2 összeköttetést is, így akár monitort is lehet hozzá csatlakoztatni. Az európai verzióban nincs viszont műholdas kommunikációs opció segélyhívásokhoz.

Teszteredmények
Teljesítmény
AnTuTu 10:2 703 422
Geekbench (s): 3055
Geekbench (m): 9499
GFXBench (M, on): 117 fps
GFXBench (M, off): 443 fps
GFXBench (C, on): 121 fps
GFXBench (C, off): 189 fps
Kijelző
Maximális fényerő: 1576 nit;
Kontraszt: végtelen
Színhőmérséklet: 6800 K
Egyéb
Töltési idő (10-100%): 36 perc
Üzemidő (normál VAGY net): 8 óra 55 perc
Üzemidő (video): 14 óra 23 perc
Szabad kapacitás: 475 GB

Kijelző

Sem méretben, sem felbontásban, sem technológiában nem változott a kijelző, amely továbbra is egy 6,8 colos OLED-panel, 1280×2800 pixellel és 19,5:1-es képaránnyal. Felbontás alapján ennél a panelnél vannak jobbak is, de azt látni kell, hogy már a Honor készüléke is 453-as PPI-vel rendelkezik, azaz olyan finom részletességet nyújt, ami túl van az emberi szem teljesítőképességének határán. Más szóval a nagyobb érték felesleges. A panel másodpercenként 1-120 alkalommal képes frissíteni tartalmát, az fps-t az elektronika intelligensen (és automatikusan) szabályozza. Normál üzemmódban a panel papíron 1600 nites fényerősséget tud, kültéren viszont ez akár 5000 nit is lehet rövidebb időszakokra. A gyári 1600 nites értéket a panel hellyel-közzel tudja, de csak 3%-os lefedettség mellett – teljes fehér fény esetén ennek kb. felével lehet számolni. A panel HDR-képes (Dolby Vision és HDR Vivid szabványok szerint).
Ami fontos még, az az, hogy a Honor fóliával adja a telefont, így a kisebb karcok miatt nem kell aggódni, a fólia pedig elhasználódást követően egyszerűen cserélhető.
A Honor alaposan ráment a szemkímélő funkciókra is, hiszen a kék szín intenzitása alacsonyan tartható, emellett a panel képes arra is, hogy az alapesetben 6800K-s színhőmérsékletét a környezeti fényekhez (vagy a napszakhoz) igazítsa.

Akkumulátor

A működéshez szükséges energiát egy 5270 mAh-s akkumulátor biztosítja, ami sajnos azt jelenti, hogy mire a mobil a kontinensre ért, elvitte a cica a milliampereket, merthogy Kínában és mindenhol máshol is 5850 mAh-t tud a beépített áramforrás. A miértre pontos válasz azon kívül, hogy a telefon csak így felelt meg az aktuális jogszabályoknak, nincs – a tippünk az, hogy a kötelező szerelhetőséget csak így tudta biztosítani a Huawei. Bár még ez a válasz sem teljesen kielégítő, mert a Honor Magic7 Lite viszont ide tudott érni 6600 mAh-val úgy, hogy ugyanazt a technológiát használja (szilícium-szén).

Mindenesetre az 5270 mAh minden szempontból visszalépést jelent, meg azt, hogy ha valaki nagyon intenzíven használja a telefont, akkor lehet, hogy nap közben is kelleni fog a töltő. Az viszont pozitívum, hogy tölteni nagyon gyorsan is lehet: vezetéken 100 wattos, vezeték nélkül 80 wattos a plafon, amivel rendre 36, illetve 47 percig tart a visszatáplálás 10-ről 100%-ra.

Use the pager below
Pages1/2/3
//
1. / Külső, hardver, kijelző, üzemidő