Acer Aspire Switch 10 teszt

Az általunk kipróbált Switch 10 érdekes szerzet, de nemcsak azért, mert táblagép és notebook is egyben (hiszen ilyet láttunk már), hanem azért, mert az Acer nem sokkal a piacra dobása után úgy frissítette a benne lévő hardvert, hogy kettőt lépett előre, és egyet hátra – miközben a típusjelzésen nem igazán változtatott. Lehet, hogy ez így elsőre titokzatosnak tűnik, de mindjárt elmagyarázzuk!

Ami a Switch sorozatot illeti, ez most az Acer kedvenc 2-az-1-ben terméke, és minden bizonnyal szeretné is vele a netbookokkal elért sikert megismételni, hiszen annyiféle változatban áruljá. A most bemutatásra kerülő változat a legkisebb méretű (10 colos), de abból az egyik legjobban felszerelt típus. Aki a 10,1 colos képernyőt kicsinek találná, annak ott a Switch 11 a maga 11,6 colos kijelzőjével (és Core i3 processzorával), vagy a Switch 12, 12,5 collal és Core M CPU-val.

Külső

A Swich 10 SW5-012 első számú versenytársa az ezt a kategóriát gyakorlatilag megalapozó ASUS Transformer T100, de az Acer gondosan ügyelt arra, hogy még véletlenül se hasonlítson a két készülék egymásra. Bár a burkolat színe természetesen hasonló, a Switch egy határozottan szögletes dizájnt kapott, különösen a tabletes részen, ahol a hátlapon a legcsekélyebb lekerekítést sem találjuk.

A kedvező árszint, ahogy azt megszokhattuk, a burkolaton is érezteti hatását, ez ugyanis túlnyomórészt műanyagból áll. Szerencsére a legtöbbet látott részek az igényesebb fajtából vannak, amely selyemfényű ezüstszínben pompázik, de a készülék alja már egy lépcsővel gyengébb kivitelű. Az ilyen szétszedhető gépek érzékeny pontja pont a két részegység szétválasztását biztosító mechanizmus, és szerencsére ezt nem érintette a spórolás: az Acer azt találta ki ugyanis, hogy erős mágnesből és két vezetőfülből álló rendszer alkot, az elektromos csatlakozást pedig egyszerű érintkezők (szám szerint kilenc) biztosítják. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy nincs szükség kifáradó rugóra, beszoruló reteszekre, elég egy határozott mozdulat, és máris kezünkben a tablet – na és persze ugyanilyen egyszerű a visszarakása is, hiszen a mágnesek szépen a helyükre húzzák a részegységeket. Sajnos ezt akkor is megteszik, ha nem találjuk el pontosan a vezetőfüleket, ilyenkor viszont az érintkezők nem találkoznak, tehát próbálkozhatunk újra. Az viszont mindenképpen örömteli, hogy a kapcsolat elég erős ahhoz, hogy simán egybentartsa a notebookot még akkor is, ha csak a monitornál fogva emeljük fel, és még kicsit meg is rázzuk – ezt működő gépnél azért ne próbáljuk ki!

Az alsó és felső rész mozgatását lehetővé tevő zsanér igen erősre sikeredett, így mindenképpen két kézre van szükségünk a notebook kinyitásához és a kijelző dőlésszögének állításához. A legnagyobb dőlésszög sem igazán nagy, de a kényelmes munkához bőven elegendő. Arra viszont érdemes figyelni, hogy a többi ilyen eszközhöz hasonlóan a Switch 10 is kicsit fejnehéz, hiszen a monitoros részében van szinte minden hardver, tehát viszonylag könnyű hanyatt dönteni.

Mivel a két részegység közötti kapcsolatot biztosító csatlakozó mind a két irányban működőképes, a Switch többféle módon is összeállítható, és a hagyományos noteszgép és tablet mellett lehet sátor és médiaállvány formájú is (az előbbi akkor hasznos például, ha sokat kell bökdösni a felállított kijelzőt, mivel az ilyenkor a legstabilabb).

Ha végignézzük a gép oldalait, akkor láthatjuk, hogy csatlakozókkal túlzottan nem leszünk elkényeztetve, de ez ebben a kategóriában igazából nem meglepetés. A tablet részen láthatunk egy integrált hangcsatlakozót, egy micro HDMI és egy Micro USB kivezetést (az utóbbi USB OTG képes, de adapterkábel nem jár hozzá), illetve egy microSD-kártyafoglalatot.

Ezeket egészíti ki egyetlen teljes méretű USB 2.0 a billentyűzetes dokkolón, amelynek az alja kizárólag egyben szerelhető le, nincsenek külön ajtók a memória vagy a HDD bővítéséhez. Ugyanígy ennek a burkolatnak az eltávolítása szükséges az akkumulátor cseréjéhez is, amely ennek megfelelően a szakszervizek feladata lesz leginkább.