Verbatim 2SSD256 SSD teszt
Az SSD-k piaca felívelő szakaszba érkezett, a piaci előrejelzések alapján jövőre már a 256 Gbájtos változatokért sem kell például 50-60 ezer forintnál többet fizetni. Sajnos idén relatív még drágák a meghajtók, ekkora kapacitást 80-100 ezer forint alatt aligha lehet megúszni. A Verbatim 2SSD256 viszont egy jó ár/érték arányú megoldásnak ígérkezik, amellyel leginkább a SATA 3 Gbit/s-os interfésszel szerelt PC-k és notebookok teljesítményét növelhetjük.
Külső
Eddig minden cikkben leírtuk, hogy egy SSD esetében a külső nem igazán számít, és ehhez a véleményünkhöz továbbra is tartjuk magunkat. Ennek fényében nem találtunk igazán kivetnivalót a Verbatim „dizájnjában” sem, pedig a meghajtó egy egyszerű, fekete hasáb formát kapott, amelyre még a márkajelzés is csak matrica formájában került fel. A fekete borításon összesen nyolc csavarhelyet találunk: négyet oldalt, négyet pedig a hátoldalon, így a rögzítést elvileg minden gép esetében meg tudjuk oldani. Azonban ez sajnos csak elvi lehetőség marad, egyrészt azért, mert az SSD magassága 9,5 mm, ami több mai notebookba egyszerűen túl magas, másrészt nem kapunk beépítő keretet sem, így a számítógépházba csak akkor tudjuk betenni, ha van natív hely SSD-nek vagy külön veszünk egy adaptert.
A csomagolás tartalmat fentiekből is adódóan egészen minimalista. Bár az SSD egy egészen nagy dobozban érkezett hozzánk, csak a meghajtót és egy telepítési útmutatót találtunk benne. Úgy látszik, hogy az SSD-gyártók valamiért szeretik a látványosan, de feleslegesen nagy dobozokat, a Kingston is hasonlóan megalomán; a hatalmas dobozméretet még az sem indokolja, hogy az amerikai gyártó több kiegészítőt is mellékel a csomagolásban. Amit mi a Verbatim esetében hiányoltunk, az a tápkábel és az adatkábel, valamint a fentebb már említett beépítő keret – nem mintha ezeket nem lehetne utólag is viszonylag olcsón beszerezni, mégis szép gesztus lett volna a Verbatimtól, ha ezeket a kiegészítőket is adja az SSD mellé.
Belső
A meghajtó specifikációjából jól látszik, hogy a Verbatim elsősorban azokat a felhasználókat szeretné megszólítani az SSD-vel, akik régebbi gépük teljesítményét akarják egy kicsit felturbózni, de legalábbis azokat, akiknek a gépében nincsen SATA 6 Gbit/s-os adapter; merthogy a 2SSD256-ra csak SATA 3 Gbit/s-os csatlakozó került. Ez rögtön előre is jelzi, hogy az SSD sem írás sem olvasás esetén nem tudja felvenni a versenyt a nagyokkal, hiszen az interfész eleve 300 MB/s-ban maximalizálja az elérhető tempót. Persze a helyzeten sokat javíthat, ha az elérési idő megfelelően rövid – azonban ez nem derül ki a specifikációból, így elöljáróban nem tudhatjuk, mire számítsunk. Megjegyeznénk, hogy a Verbatim nagyvonalúan a folyamatos olvasási és írási sebességeket is elfelejtette közölni a specifikációban. Az IOPS értékeknél egyébként ez nem is olyan nagy baj, mert a mérések és a gyári adatok általában igen messze kerülnek egymástól, ugyanakkor azt jó lett volna tudni, hogy a meghajtó folyamatos adatátvitel esetén teljesíti-e azt, amit a gyártó ígér.
Bár pillanatnyilag a SandForce vezérlői a legnépszerűbbek, és SATA 3 Gbit/s fronton az SF-1200-as chipek kiforrottnak is számítanak, a Verbatim a Phison PS3105-re szavazott. Ez a chip több korábbi olcsó SSD-ben is bizonyított már; a SATA 3 Gbit/s-os interfész miatt nyilván mai szemmel nem különösebben gyors, de egy HDD-SSD csere esetén mindenképpen minőségi javulásra számíthatunk. A chip akár 32 NAND chip kezelésére is képes lenne, a Verbatim azonban csak 16-ot épített be a 2SSD256-ba – ezek a Toshibától származnak és darabonként értelemszerűen 16 Gbájt kapacitást kínálnak. A Verbatim a csomagoláson a teljes tárhelyet hirdeti, azaz a meghajtón nincsenek tartalékok a cellák elhasználódásának esetére, ugyanakkor a szimulációk szerint 3000 újraírási ciklust feltételezve, napi 10 Gbájt adat felírásával így is több, mint 8 év élettartammal számolhatunk, ami több, mint elegendőnek tűnik. Normál használat során egyébként kizárt, hogy valaki minden nap ennyi adatot írjon fel az SSD-re. A Phison PS3105 természetesen támogatja a T.R.I.M. utasítást, a cellák idő előtti elöregedését pedig az adatok optimális elosztásával igyekszik késleltetni.

