MSI P55-GD80 teszt
A P55-GD80 az MSI Lynnfield magos Core i5/i7 processzorokhoz készített csúcskategóriás alaplapja, amelyet a cég elsősorban azoknak a felhasználóknak szán, akik a gépükből a teljesítményt az utolsó cseppig szeretnénk kifacsarni. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az alaplapra több olyan extra is került, amivel az órajeleket illetve a feszültségeket kényelmesen tudjuk változtatni.
Felépítés
A P55-GD80 fekete-kék színben pompázik, a fekete alap tulajdonképpen megszokott dolog a csúcskategóriás alaplapoktól. Az MSI több szokatlan dolgot is pakolt a GD80-ra, de ettől függetlenül az elrendezés teljesen olyan, mint bármely korábbi, Intel lapkakészlettel szerelt alaplap esetében.
Ez egyébként meglepő, mert a Lynnfield magos processzorok már eleve tartalmazzák a DDR3 memóriavezérlőt és a PCIe vezérlőt, így az Intel P55-ös lapkakészlet csak egyetlen chipből áll, tehát a PCI foglalatok és a CPU közötti hűtőborda elvileg felesleges. És valóban, nincs alatta semmi, de ez nem azt jelenti, hogy hasztalan a beépítése, ugyanis a CPU hűtő felől érkező légmozgás így hatékonyabban hűti le a moszfeteket illetve a déli hidat. Hogy picit előreszaladjunk, a hűtés, részben ennek a plusz bordának valamint a vastagabb hőcsöveknek köszönhetően, valóban hatékony, (tuning nélkül) teljes terhelésnél sem volt annyira forró egyetlen alaplapi hűtőborda sem, hogy ne tudtuk volna megfogni.
Az alaplapra négy memóriafoglalat került, ezekkel kapcsolatban egy apróságot fedeztünk fel, az MSI szerintünk nem logikusan színezte a foglalatokat, mert ha csak két modult használunk, akkor nem a kék, hanem a fekete slotokat kell használni. A leírás alapján persze erre nem gond rájönni, de ha valaki fejből szerel, az meglepődhet; ha csak a másik két foglalatot szeretnénk munkára bírni, az alaplap nem is hajlandó elindulni.
Érdekesség továbbá a három teljes hosszúságú PCIe foglalat, amelyekkel az alaplap hivatalosan is támogatja az SLI-t illetve a CrossFire-t. Viszont a Lynnfield magos Core i5/i7 processzorok csak ×16 vagy ×8 ×8 módban hajlandók működni (2×16 sáv csak a Bloomfield alapú Core i7-ben lesz), azaz a harmadik slot mindenképpen az Intel P55-é, és legfeljebb ×4 sebességű lehet. A további bővítésre két PCIe ×1 és két PCI 2.3 foglalat áll rendelkezésre meg egy halom USB port, amiből hét van a hátsó I/O panelen és további hatot vezethetünk ki hátra vagy éppen előre, ha olyan a számítógépházunk. Az Intel P55 lapkakészlet natív módon már csak SATA meghajtókat kezel, ezekből azonban (a közvetlen elődökhöz hasonlóan) hatot is használhatunk (SATA 3 Gbit/s). Ezt további két SATA porttal, egy tápfeszültséget is adó Power eSATA/USB kombóval és egy ATA-133 csatolóval egészíti ki a JMicron JMB363-as kontrollere.
Csak a teljesség kedvéért, az alaplapra két gigabites LAN vezérlő (Realtek RTL8111DL), optikai és S/PDIF digitális kimenetekkel felszerelt nyolccsatornás audio vezérlő (Realtek ALC889) és FireWire kontroller is került.
És akkor most nézzük az extrákat. Ezek többsége az alaplap jobb alsó felére került, itt találjuk meg a túlhajtásra használatos gombokat, valamint a BIOS kisütésére használható Clear CMOS-t, illetve került ide három érintőgomb is, amelyekkel az alaplapot kapcsolhatjuk ki-be, resetelhetünk illetve ki-bekapcsolhatjuk az APS-t, azaz az Active Phase Switchinget is. (Az MSI azért döntött az érintőgombok mellett, hogy egy zsúfolt gépházban a kábelek véletlenül se tudják benyomni valamelyiket.) Az APS a terhelés függvényében ki-bekapcsolja a CPU-hoz, a memóriához, illetve a lapkakészlethez tartozó fázisok egy részét, amivel energiát takaríthatunk meg, s ehhez kapcsolódóan elszórtan néhány diagnosztikai LED is elhelyezésre került, ami az aktív fázisok számáról ad infót.
Egy LED a gombok mellé is került, ami indulásnál diagnosztikai funkciókat lát el, utána pedig a CPU hőmérsékletét, illetve manuális tuningolás közben az órajelet mutatja. A gombok közül a Clear CMOS-ról már esett szó, az OC Genie pedig az MSI egygombos „csodatunigja”, míg a + és - gombokkal manuálisan állíthatjuk a CPU órajelét (az OC Genie ebben az esetben a memória órajelét és a feszültségeket szintén automatikusan számolja). Az MSI garanciát vállal arra, hogy az OC Genie-vel sem az alaplapot, sem a processzort nem tudjuk tönkre tenni, ami azért jó, mert így a kezdő tuningosok veszély nélkül kaphatnak plusz teljesítményt. Az OC Genie-vel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a gyártó szerint egyedi, mert teljesen hardveres - ez igaz, de valójában az ASUS és a Gigabyte hasonló megoldásai is hardveresen működnek, annyi a különbség, hogy azokat csak szoftverrel tudjuk konfigurálni. (Viszont konfig után már ezeknél sem kell a szoftver, akár le is szedhetjük őket a gépről.)
Ha extrém tuningra vállalkozunk, a V-Kit lesz a segítségünkre, amellyel egyrészt elbukjuk a garanciát, viszont tovább növelhetjük a CPU, a RAM és az északi híd feszültségét elvileg 0,2 volttal, másrészt a mérőpontok kivezetésének hála - egy multimétert is munkára fogva - a fenti paraméterek valós értékekét biztonságosan ki is olvashatjuk, ami hasznos plusz infó, mert korántsem biztos, hogy az alaplap valóban produkálni is tudja a beállított feszültségértékeket.
A külsőségekhez tartozik még a csomagolás tartalma, amely az alaplap árához méltón elég bőséges, de nem teljes: a dokumentáción és a CD-ken kívül tartalmaz 6 SATA és 1 PATA kábelt, 2 SATA tápátalakítót, SLI/CF hidakat, jumper bekötőket, USB kivezetést (2 porthoz), eSATA kivezetést, hátlapot és összekötőt a multiméteres méréshez.
BIOS
Az MSI az AMI BIOS-át használja, amelynek felépítése és átláthatósága véleményünk szerint teljesen jó. Jobb esetben egyébként úgyis csak az alaplap üzembe helyezése után látogatunk el ide, meg legfeljebb akkor, ha a BIOS-t szeretnénk frissíteni. A menü minden fontos opciót tartalmaz, amire a usereknek szüksége lehet, s természetesen van benne hardvermonitor is, hőmérsékletfigyelő CPU-ventilátor fordulatszámszabályzóval, meg szép számú tuning lehetőség. Ezen kívül végre került bele a BIOS frissítését USB-ről lehetővé tévő opció is, (M-Flash), ami az ASUS és a Gigabyte alaplapjainál már régóta megtalálható, valamint egy profilkezelő is. Ez utóbbi érdekes és hasznos; lényege annyi, hogy a beállításainkat elmenthetjük, így ha tuning közben csak alapbeállításokkal tud újraindulni a gép, akkor sem kell mindent előröl kezdenünk, hanem a profilt betöltve csak a leggyanúsabb paramétereket kell egy kicsit lazábbra vennünk.
A tesztelés előtt a „gyári” 1.1-esről az MSI-től kapott legújabb, 1.51-es béta BIOS-ra frissítettük, amivel stabilitási gondjaink akadtak, így visszaváltottunk a publikusan is elérhető 1.4-es változatra. Ezzel minden tökéletesen működött.

