Panasonic TX-P42V10E teszt

Képminőség II

A képminőség szubjektív értékelése előtt lássuk a kötelező köröket: a betekintési szöget a plazma technológiánál megszokott módon a TX-P42V10E esetében is kiválóak, oldalról gyakorlatilag ugyanolyan tökéletesek a színek, mint szemből.

Az előlap miatt azonban oldalról ennél a tévénél is megfigyelhető enyhe tükröződés – de ez szemből egyáltalán nem látszik!

A fényerő eloszlása viszont a plazmáktól szokatlan képet mutat, középen ugyanis gyengébb valamivel a fényerő, illetve néhány helyen függőleges csíkokat is megfigyelhetünk. Ezek persze csak abban ez esetben vehetők észre, ha homogén és viszonylag sötét (de nem fekete) felületet nézünk, ami a valóságban szinte soha nem fordul elő, így ez a jelenség inkább csak érdekesség.

Amint korábban írtuk, a tévé alapvetően ugyanazokat a képjavítókat tartalmazza, mint amiket a G10-es széria, normális esetben tehát a képminőségnek nem szabadna eltérni. Azonban a gyakorlatban azt vettük észre, hogy a 600 Hz-es alpixelvezérlés ennél a modellnél mégis más valamelyest, és a tévé a DLP-s projektorokhoz hasonló jelenséget produkál. Persze a sokkal magasabb frissítési frekvencia miatt ezt csakis a legérzékenyebb felhasználók veszik majd észre, szerintünk nem kell emiatt (sem) túlzottan aggódni.
Mindezekért cserébe a színek kiválóak, ha a képjavítókat kikapcsoljuk, és az ajánlott beállításokat használjuk, akkor teljesen természetesnek hatnak, s a nagy színtér ellenére nyoma sincs a mesterkélt túlerősítésnek. A színárnyalatok egyenletessége is tökéletes, a szürkét vizsgálva nem tapasztaltunk elhajlást egyik színkomponens irányába sem (kikapcsolt színkezeléssel).

A képminőség SD tartalommal is kiváló, ami elsősorban a plazma technológia sajátosságainak, másodsorban pedig annak köszönhető, hogy az „alap”, ki nem kapcsolható képjavítók nem agresszívek. A zajszűrés azonban továbbra is gyenge, azt ajánljuk, hogy ezt mindenképpen kapcsoljuk ki. A további képjavítók már nem ennyire rosszak, de a 100 Hz kivételével ezek esetében is a kikapcsolás mellett döntenénk, mert valamilyen módon mindegyik mesterkéltté teszi (túlszaturáltság, részletveszteség, stb.) a képet.

A HD tartalommal kapcsolatban két dolgot jegyeznénk meg. Az egyik az, hogy a tévé a 24p jelforrással kiválóan megbirkózik, s ebben az esetben már érdemes a THX módot is használni. Ezzel egyrészt automatikusan kikapcsoljuk az interpolációt, így nem lesznek kiszámolt köztes képkockák, másrészt nem lesz overscan illetve a gamma is hollywoodi kezek által kalibrált értékre kerül. A THX mód további előnye, hogy a képjavítók egy része szintén kikapcsol automatikusan, így a legnagyobb részletességet ebben a módban érhetjük el.

SD tartalomnál viszont nem ajánljuk a THX módot, mert a felkonvertálás negatív hatásait (akár a tévé, akár külső eszköz végzi a felkonvertálást) rugalmasabban orvosolhatjuk.

A tévében van játék mód is, ha ezt aktiváljuk, akkor az elektronika kikapcsol minden képjavítót, és szinte 0 ms lesz az input lag mértéke (4-12 ms közötti értéket mértünk, ami elég jónak számít). Ezzel együtt a tévét játékra nem ajánljuk, mert a statikus képrészletek miatt elképzelhető, hogy a kép rövidebb-hosszabb időre beég.

Menürendszer, távirányító

A V10-es és a G10-es széria menürendszere gyakorlatilag teljesen azonos, előbbi csupán néhány extra opciót tartalmaz (THX mód, Digital Cinema Color).

A kezelhetőségre így összességében nem panaszkodhatunk, és az opciók mennyiségével is elégedettek voltunk. Azért azt hozzátennénk, hogy a Samsung és az LG tévéihez képest a Panasonic menüje főleg a haladó képopciók között kevesebb lehetőséget tartogat, ám ez csak azoknak a felhasználóknak fontos, akik hajlandók akár órákat is a tévé előtt tölteni csak azért, hogy az optimálisnak vélt beállításokat megtalálják.

A tévéhez a Panasonictól korábban már megszokott távirányítót kapjuk, ezért erről most nem írunk bővebben.

Extrák

A TX-P42V10E először is tartalmazza a VIERA Cast internetes szolgáltatást, amely segítségével YouTube videokat illetve Picasa albumokat nézegethetünk, tőzsdei infókhoz férhetünk hozzá, stb. A rendszert korábban éppen a V10-es szérába tartozó TX-P37V10E segítségével teszteltük le, aki kíváncsi a részletekre, az korábbi,VIERA Casttal foglalkozó cikkünkben minden fontos infót megtalál.

A hálózati interfész nemcsak az intenethozzáférést biztosítja, lévén, hogy a tévé DLNA-képes is. Ha van megfelelő eszközünk, amellyel tartalmat tudunk streamelni rá (például egy Windows 7-es PC), akkor akár videokat illetve képeket is lejátszhatunk a tévén – azonban ez semmivel sem kényelmesebb, mintha a PC-n játszanánk le a filmeket, sőt. A tévé ugyanis kevés formátumot támogat: az AVCHD kódolású illetve a DivX tömörítésű videókkal birkózik csak meg. Sajnos USB bemenet nincs a tévén, a V10-es széria is csak SDHC kártyáról tud adatokat beolvasni, így médialejátszónak sem igazán használható. E két funkció a gyakorlatban összességében arra elég, hogy a videokamerával felvett videókat lejátsszuk, a nagyfelbontású MKV-kat a tévén sehogyan sem lehet lejátszani.

SD-kártyáról a képkezelés továbbra is alapszintű; elforgatásra illetve diavetítésre van lehetőségünk, de a képkezelés továbbra is elég lassú.

Összegzés

A TX-P42V10E-t önkéntelenül is a G10-es széria hasonló méretű modelljével hasonlítottuk össze, mivel a két tévé panelje ugyanaz, így a kettejük közötti eltérés csak az elektronika képességeinek tudható be. A V10-es széria extrái, így a DLNA- képesség illetve a VIERA Cast egyelőre csak nagyon kevés embernek jelent valóban kihasználható előnyt, így a THX mód jóformán az egyetlen valódi plusz, amellyel valóban színhelyesebb képet kapunk – a kérdés csak az, hogy megéri-e ez a többletköltséget.

A Panasonic TX-P42V10E-t, a Panasonictól kaptuk tesztelésre. Ajánlott végfelhasználói ára 399 000 forint.