Sharp AQUOS LE820 (LC-46LE820E) LCD-tévé teszt

Menürendszer, távirányító

Az idei Sharp tévéknél megújult a menürendszer és a távirányító is. A menürendszer a korábbi szöveges helyett részben grafikus kezelőfelületet kapott, a megjelenítés mód pedig egészen érdekes. A menü csak a kijelző felső és jobb oldali részét foglalja el, a „maradék” helyre az elektronika lekicsinyíti a tévé képét, ami teljes egészében látható marad. Az átláthatóság összességében nem romlott a korábbihoz képest, de tény, hogy meg kell szokni az újfajta elrendezést.

A funkcionalitás alapvetően nem változott, a tévé menürendszere kb. ugyanazokat az opciókat tartalmazza, mint a tavalyi csúcsmodellek – néhány extra azért bekerült természetesen, például a timeshift konfigurálására. A képjellemzők részletesen állíthatók, akár a fehéregyensúly és a gamma értéke is állítható, az OPC pedig nemcsak ki- és bekapcsolható, hanem paraméterezhető is. A menü egyetlen negatívuma az, hogy rettenetesen lassú, remélhetőleg a következő modellekben ez a helyzet megváltozik majd.

Új a távirányító is, amely külsőre mindenképpen előnyére változott, ám a gombok nyomkodása nem túl kényelmes, a gombok többsége túl pici és túl magas, valamint túl puha is, ami instabilitást eredményez.

Ezzel együtt nekünk a mostani jobban bejön, mint a tavalyi verzió – kár, hogy a hangerőszabályzó és a csatornaváltó továbbra is relatív kicsi maradt. Az extra gombok között megtaláljuk a színprofil-választót, a képarányválasztó, az eco módot, de közvetlenül érhető el az epg, a teletext és a timeshift is. Továbbá nyolc extra gombbal és az AQUOS link segítségével a HDMI-n csatlakoztatott Sharp Blu-ray lejátszókat is vezérelhetjük.

Extrák

Az LE820-as széria új a tekintetben is, hogy a Sharp végre több extrát csomagolt bele, többek között egy médialejátszót is.

Médialejátszó

Az LE800/820/920-as széria az első a Sharp történetében, amelyikbe médialejátszó is került. Az USB meghajtón található fájlokat a bemenetválasztásnál érhetjük el, külön gombot a médialejátszó felület nem kapott. Ezt részben pótolja, hogy az USB stick csatlakoztatásakor automatikusan elindul a kezelőfelület. A főképernyő igényes kialakítású, és csak a három főkategóriát, a videók, zenék és képek elérésére szolgáló ikonokat tartalmazza.

Elsőként a videó módot próbáltuk ki, ahol azonnal feltűnt, hogy a fájlkezelés merőben eltér a szokásostól. A mappák egy felső sávban kaptak helyet, középen pedig az éppen kiválasztott mappa tartalma látható, csak fájlnévvel (és kiterjesztéssel), előnézeti kép nélkül. A furcsa az a dologban, hogy a rendszer kisimítja a mapparendszer hierarchikus elrendezését, így például a teszt USB sticken a főkönyvtár, a Videos SD és a Videos SD-ben lévő további mappák egymás mellett látszanak. A rendszer szerencsére azt azért tudja, hogy melyik mappákban van lejátszható tartalom és csak azokat jeleníti meg ebben a csíkban.

A médialejátszó tudása közepes, az MKV-kat a rendszer elvileg le tudja játszani, de képet csak akkor kapunk, ha tömörítéshez használt profil legfeljebb 4.1-es, és érdekes módon nem indul el a videó akkor sem, ha csak egyetlen DTS hangsáv található meg benne – más tévék, miután kiírják, hogy a hang nem támogatott, azért a képet megmutatják. A tévé kezeli az MKV, MPG, DAT, AVI, WMV és MOV konténereket, de az M2TS-t nem – így sem az AVCHD videokamerával rögzített videókat, sem a rippelt Blu-ray lemezeket nem tudjuk lejátszani. Nincs VOB támogatás sem, így a rippelt DVD-ket sem nézhetjük meg az LE820-on. A kodekek közül az MPEG-1/2/4, a H.264, a WMV támogatottak, míg a hang MP3, AC3, WMA illetve AAC lehet. A tévé boldogul több hangsávval is, viszont sem az integrált, sem a külső feliratokat nem látja.

Médiafájlok lejátszásához a távirányító felépítése ráadásul nem a legjobb, mert az egyes funkciókhoz használatos gombok összevissza kaptak rajta helyet.

A zenelejátszó csak az MP3 fájlokat ismeri fel, és tényleg semmi extrát nem kínál, egyedül az választható ki, hogy automatikus lejátszás esetén melyik fájlok kerüljenek be a lejátszási listába. A felület áttekinthető, de nézetet nem tudunk választani és a szoftver az ID3 tageket sem olvassa ki, így jobb híján a fájlneveket jeleníti meg. Amint az a képeken is látszik, ez azt jelenti, hogy sok szám címe nem fér ki rendesen a tévére.

A képnézegető rész viszont korrekt – csak az a fránya mappakezelés rontja el, ugyanis a mappák itt sem hierarchikus elrendezésben, hanem egymás mellett jelennek meg. Az viszont nagy segítség, hogy a mappák alatt az első három képet is látjuk! A zenekezelés után nem meglepő, hogy a rendszer csak a JPEG fájlokat látja, azokat viszont meglehetősen gyorsan kezeli, és az előnézeti képek is néhány pillanat alatt elkészülnek – ez nyilván függ a fájlmérettől is, de a tesztmappa 20 előnézeti képe kevesebb, mint 5 másodperc alatt elkészült.

A képek automatikus mutogatása mellett (diavetítés) választhatunk háttérzenét, illetve arra is van mód, hogy a képeket elforgassuk. A rendszer a Full HD felbontásnál nagyobb képeket átméretezi, a kisebbeket pedig eredeti méretben jeleníti meg (és nem is kérhetünk nagyítást). Az átméretező algoritmus viszont érdekesen működik, mert azok a képek, amelyek eredeti felbontása közel van az 1920×1080 pixelhez, az átméretezés következtében eléggé elmosottak lesznek.

Elsőre összességében nem rossz a médialejátszó funkció, főleg annak tükrében, hogy a Samsung C7000-res és nagyobb sorozatát leszámítva senki nem pakolt még tévébe tisztességes médialejátszót. Azért reméljük, hogy a következő generáció még jobban sikerül majd. Egyelőre a Sharp jelentősen sem többet, sem kevesebbet nem nyújt a konkurensekhez képest.

TimeShift

Az LE820-as széria minden tagja, így a 46 colos típus is 8 Gbájt beépített memóriával rendelkezik, amely segítségével elérhető a timeshift. A szolgáltatás nem automatikus, mert ez megnövelné a csatornaváltás időtartamát, viszont egyetlen gombnyomással aktiválható – de csak digitális tunerrel működik.

A 8 Gbájt tárhely időben kifejezett kapacitása attól függ, hogy milyen adást nézünk, de még HD adásokkal is közel egy órára elegendő.

Hálózati funkciók

A médialejátszó hálózaton, egészen pontosan DLNA kiszolgálón lévő fájlokat is el tud érni, de a jelenlegi verzióval csak zenék és képek elérésére van lehetőség. Windows 7-es tesztgépünkről a képek és zenék beolvasása tökéletesen működött, de annyi változást tapasztaltunk, hogy ilyen esetben már a mappaszerkezet is eltűnik, a fotók és zenék ömlesztve jelennek meg a tévé képernyőjén. Ezzel ki is merítettük a hálózati adapterben rejlő lehetőségeket, a 820-as széria ugyanis arra még nem képes, hogy internetes tartalmakhoz, például YouTube videókhoz férjünk hozzá segítségével – ez marad a 920-as modellek kiváltsága.

Összegzés

A Sharp az LE820-as modelljével bebizonyította, hogy tud dizájnos tévét is tervezni ha akar, illetve, ami talán ennél is fontosabb, kiderült, hogy az RGBY rendszernek lehet létjogosultsága, a négy alapszín segítségével valóban több színárnyalat jeleníthető meg. Egyelőre azonban ennek a rendszernek nem annyira jó a színhelyessége, mint a hagyományos RGB rendszernek, így az LC-46LE820E e szempontból csak átlagosnak mondható.

A Sharp AQUOS LC-46LE820E-t, a Sharptól kaptuk tesztelésre. Ajánlott végfelhasználói ára 459 000 forint.