Skydigital Venice V13 HD médialejátszó teszt

Üzembe helyezés

A Venice V13HD alapesetben az analóg kimeneteket használja, ennek ellenére nem gond az sem, ha egyből HDMI kábellel csatlakoztatjuk a tévéhez, mert a távirányítón lévő TV-OUT gombbal pillanatok alatt a megfelelő kimenetre válthatunk. A felbontás persze ebben az esetben még alacsony, de a menü segítségével ezt gyorsan átállíthatjuk.

A lejátszó működési sebessége összességében jó, de sajnos a boot elég hosszadalmas, kb. 70 másodpercig tart. A beállítások érvényre juttatása sok esetben szintén nem túl gyors (ez attól is függ, hogy mit változtattunk), a navigáció valamint a filmek indítása viszont igen. Ez részben annak is köszönhető, hogy a menüt nem bonyolították túl a mérnökök, az egész kezelőfelületre még azt is nehéz ráfogni, hogy grafikus. Ez persze nem feltétlenül baj, az átláthatóságot például egyértelműen javítja a számítógépes fájlkezelőkre hajazó interfész. Nyilván cserébe nem látványos a GUI, de ez igazából egyetlen médialejátszónál sem az – vagy csak akkora többletmunka árán, hogy az véleményünk szerint nem éri meg a fáradságot. Egyedül a képek esetében hiányozhat, hogy a fájlkezelőben nincs előnézeti kép.

Ikonokat csak a főmenüben találunk – ami érdekes, az az, hogy a főmenüben van HDD menü is. Persze ez nem választható ki, hiszen HDD nincs a Venice-ben, de valamiért ezt nem sikerült eltüntetni a kódból. A Venice V13 HD kevés nyelven tud, de a magyar köztük van.

A beállításokon gyorsan végig lehet szaladni, részben az átlátható kezelőfelület miatt, részben pedig azért, mert túl sok beállítási lehetőség nincsen – viszont minden, ami fontos, az megtalálható. HDMI kimeneten keresztül automatikus, 480, 720 illetve 1080 soros progresszív illetve 1080 soros váltottsoros felbontást választhatunk például. A képfrissítési gyakoriság szintén lehet automatikus – ha a 24p-t is használni szeretnénk, akkor mindenképpen ezt az opciót kell kijelölnünk. Emellett PAL beállítással 50, NTSC beállítással 60 Hz-es fix képfrissítést és kérhetünk. A hangkezelés kitűnő, MP3, WMA, AAC, AC3 és DTS hangra külön megadhatjuk, hogy digitális vagy analóg formában szeretnénk a kimenetre küldeni.

A hálózati beállításoknál az UPnP, Samba és NFS kapcsolatokat állíthatjuk be – utóbbi kettőre akkor lehet szükségünk, ha hálózati kapcsolaton keresztül az MKV fájlokat is el szeretnénk érni, ezek ugyanis UPnP-n keresztül általában nem látszódnak. A Samba szervereket a Venice automatikusan megtalálja, az NFS hálózati helyeket viszont kézzel kell beállítanunk. (Windowshoz kapunk NFS fájlszerver programot a V13 HD mellé, amit a gyártó honlapjáról tölthetünk le.)

Samba fájlszervereken tíz megosztott mappát láthatunk, és legfeljebb tíz szerverhez kapcsolódhatunk NFS szerverből viszont csak egyhez lehet kapcsolódni, és azon csak öt megosztott mappa lehet. Szintén a hálózatkezeléshez tartozik, hogy a csatlakoztatott USB-s meghajtókat a Venice vissza tudja osztani, így azok tartalmát a hálózatra kötött számítógépekről is elérhetjük – illetve van FTP-n keresztüli elérés is.

A lejátszáshoz kapcsolódóan a diavetítés léptetési időköze állítható be, valamint az, hogy a Venice a félbehagyott moziknál később felajánlja-e a folytatás lehetőségét. Végül a rendszereszközök közé került a képernyőkímélő, ami főleg akkor lehet hasznos, ha plazmatévén nézzük a filmeket.

További érdekesség, hogy a rendszer a TrueType betűtípusokat is kezeli, így akinek nem tetszik a beépített fontkészlet (ami egyébként univerzális, mert nemcsak a menü feliratai, hanem a filmek feliratai is ezzel jelennek meg), könnyedén lecserélheti azt. A lejátszó a betűkkel egyébként nem bánik tökéletesen, már ami a renderelést illeti, a feliratok felskálázásán még lenne mit javítani.