Panasonic E30 (TX-L42E30E) LCD-tévé teszt

Képminőség

Fekete, kontraszt

Mivel a TX-L42E30-ban IPS panel dolgozik, csak átlagos feketére és átlagos kontrasztarányra számítottunk. A 0,15 cd/m²-es fekete valójában egy ilyen technológiájú paneltől nem is rossz, az LG például nem tud ennyire jó feketét elérni vele – ugyanakkor az LG esetében a gyenge kontraszt szinte tökéletes színhelyességgel párosul, ami sajnos tesztünk alanyára már nem mondható el.

Ahogyan az lenni szokott, a Panasonic tévéje esetében is kétféle optimális beállítás közül választhatunk: az egyik esetében a kontrasztarányt, a másikban pedig a részletességet tekinthetjük fő szempontnak. A vezérlés sajátossága miatt sajnos a részletesség a kontraszt növelésével gyorsan csökken, ezért számunkra teljesen egyértelmű, hogy inkább a részletességet kell szem előtt tartani – így még a sötét területeken is viszonylag sok apró részlet marad látható, egy LCD-tévéhez képes legalábbis mindenképpen.

Szürkeárnyalat

Az előző bekezdés alapján talán már sejteni lehet, hogy az elektronika nem elég pontos – vagy legalábbis nincs jól összehangolva a panellel. Ennek megfelelően a szürkeárnyalatok megjelenítése sem túl pontos, ami a tesztábránkon azt eredményezte, hogy az egyenletes átmenet helyett gyakorlatilag mindenhol megfigyelhetők voltak kisebb-nagyobb fokozatok. Ami pozitívum, az az, hogy elszíneződést nem tapasztaltunk – a vörös alulszaturáltsága viszont látszott ennél a tesztnél is.

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

A LED-es háttérvilágítású tévék esetében, főleg, ha a LED-ek nem a panel mögött, hanem oldalt helyezkednek el, az egyik legnehezebb dolog a fényerő egyenletes elosztása – a gyakorlati tapasztalat azt mutatja, hogy nem is szokott ez mindig megfelelően sikerülni a gyártóknak. A Panasonic a lehetőségekhez képest nem végzett rossz munkát, de a végeredmény tökéletes sem lett. Clouding nincs, ugyanakkor a sarkokban megfigyelhető enyhe bevilágítás, ami a 2,35:1-es képarányú filmek megjelenítésekor – feltéve, hogy sötétben tévézünk – a dolog egyeseknek zavaró lehet. Világos kép megjelenítésekor a TX-L42E30E esetében nem a sarkok azok, amelyek sötétebbek, hanem a panel középső része az, amelyik világosabb, mint a káva mentén mérhető fényerő.

A betekintési szög jó, de nem kiváló, amelynek oka nem az IPS-panel képességeire vezethető vissza, hanem a LED-es háttérvilágításnak „köszönhető”, amely azt eredményezi, hogy oldalról nézve a sötétebb árnyalatok gyorsan világosodnak, nagy mértékben rontva ezzel a kontrasztarányt.

Képminőség – SD

Az egyik legnagyobb különbség egy plazmatévé és egy LCD-tévé között akkor mutatkozik meg, ha SD felbontású tartalmat teszünk ki a tévére – ami a Panasonic esetében most sajnos hátrányként jelentkezik, lévén, hogy a gyártó plazmái a normál felbontású tartalom megjelenítésekor a legjobbak, és bizonyos fokig viszonyítási alapot jelentenek. A képminőség nem mondható rossznak – de igazán jónak sem. Régen írtunk ilyet, de úgy érezzük, hogy a tévé nem végez annyira jó munkát, mint amilyet egy DVD-lejátszó, set-top-box vagy játékkonzol felskálázás esetén. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy a kép elmosódott lesz, elsősorban azért, mert az elektronika kis mértékben akkor is beavatkozik a képbe, ha a képjavítókat kikapcsoltuk. Az elmosódáson lehet segíteni, de teljesen nem lehet kompenzálni a menü képélesítés opciójával sem.

Képminőség – HD

Ami a nagyfelbontású tartalmakat illeti, az E30-as nem teljesít rosszul, de az éles szem azért akkor is ki tudja szúrni, hogy a vörös színek alulszaturáltak, ha nincsen összehasonlítási alap. Az eltérés az elvárt és a megjelenített színek között a gyakorlatban nem zavaró, nem arról van szó, hogy „nincs” piros a képen – azonban, ha van egy másik tévé is a lakásban, valószínű, hogy annak színeit teltebbnek fogjuk látni. A részletességgel alapesetben nincsen gond, azonban, mint szinte minden LCD-tévénél, nem tesz jót a finom részleteknek, ha a megjelenített tartalom gyorsan mozog. Az IPS panelek esetében a válaszidő egyébként nem olyan rossz – főleg a teljes, bár erről konkrét gyári adat nincsen – és ez igaz a Panasonic TX-L42E30E-re is, mégis azt mondjuk, hogy sporteseményekhez, mozgalmas akciófilmekhez egy plazmatévé jobban fekszik. (A mozgóképfelbontással bővebben a következő bekezdésben foglalkozunk.) A fekete szint egy jobb LCD-tévével összehasonlítva elég magas, azonban ez nem feltétlenül megy a részletesség rovására – viszont azt el kell fogadnunk, hogy amennyiben sötétben tévézünk, úgy a tévé alapesetben kicsit „világítani” fog.

Mozgóképfelbontás

Mivel egy LCD-tévével van dolgunk, nem vártunk, hogy a mozgások megjelenése tökéletes lesz. A Panasonic tévéje nem teljesített rosszul, bekapcsolt IFC-vel akár 1000 sorosnál is nagyobb értéket érhetünk el, azonban sajnos az IFC – főleg a nagyfelbontású tartalmak esetében – mellékhatásokkal is jár. A gond elsősorban a gyorsan mozgó objektumoknál van, itt ugyanis gyakran hibázik az elektronika, és a köztes képkockákba „hiba” csúszik. Hozzátesszük, hogy ez nem Panasonic betegség, ugyanakkor az IFC használhatóságát csökkenti, hogy paradox módon éppen a gyors mozgásoknál lenne rá a legnagyobb szükség. Az IFC egyébként három fokozatba kapcsolható, és sajnos nemcsak a köztes képkockák kiszámolását, hanem a scanning backlight opciót is ez a beállítás aktiválja: ha a közepes vagy magas szintet választjuk, akkor villog a háttérvilágítás, kikapcsolt és alacsony beállításnál viszont nem. Szerencsésebb lett volna, ha ezt a két technológiát külön lehetne állítani, mert tapasztalatunk szerint az utóbbi hatékony fegyver az elmosódások elleni közdelemben, a 100 Hz-es technológiával viszont inkább csak a gondok szaporodnak. Mindehhez még azt is hozzávehetjük, hogy az IFC már alacsony beállítással is szappanopera hatást eredményez, ezért mindenképpen a kikapcsolását javasoljuk.

Aki Blu-ray filmeket néz majd a tévén, annak jó hír, hogy a 24p köztes képkockák kiszámolása nélkül is támogatott, sőt, ez alapesetben aktív, tehát nem kell semmit állítani a menüben ahhoz, hogy a nagyfelbontású filmek kadenciahelyesen jelenjenek meg.

PC/Játékkonzol

Bár az overscan kikapcsolható, így természetesen 1:1-es megjelenítést is választhatunk, a Panasonic TX-L42E30E-t játékokhoz nem ajánljuk – input lagja ugyanis rettenetesen magas. Normál esetben 67 ms-ot mértünk, ami játék módban jelentősen csökkenthető, de még így sem sikerült 40 ms alá beférni.

Hangminőség

Az előző oldalon említettük, hogy a hangszórók a szokásosnál nagyobb méretűek. Az összteljesítmény ennek ellenére maradt 2×10 watt, ami átlagos – viszont az E30-as hangszóróiról inkább elhisszük, hogy le tudnak 10 wattot adni, mint papírvékony társaikról. A nagyobb méret természetesen arra nem elég, hogy telt mély hangokat szólaltasson meg a tévé, azonban a hangminőség vállalható, még arra is elég lehet, hogy egy-egy filmet megnézzük velük.