Sharp LE635 (LC-60LE635E) LCD-tévé teszt

Képminőség

Fekete, kontrasztarány

A tévé a LED-es háttérvilágítással szerelt eszközöktől megszokott vezérlési sajátosságokat mutatta, azaz teljesen fekete kép megjelenítésekor, a dinamikus kontrasztarányt kikapcsolva is valamennyi LED fényerejét csökkentette, így extrém esetben akár 0 cd/²-es fényerőt is mérhettünk volna. Természetesen ennek sok értelme nem lett volna, már csak azért sem, mert a Sharp LC-60LE635E az LCD-k között e megoldás nélkül is kiválóan szerepelt – feltéve, hogy a tévét szemből nézzük. (Nyilván onnan nézzük persze, de ezt akkor is fontosnak tartottuk megemlíteni, mert oldalról nézve relatív sok fény szűrődik ki).

Az ANSI (fekete és fehér részeket egyaránt tartalmazó) tesztábrával mérhető fekete 0,03 cd/m² volt, amit nemcsak a konkurens gyártók LCD-tévéi, hanem egyes plazmatévék is megirigyelhetnek. A teljességhez annyit tegyünk hozzá, hogy ezt az értéket középen mértük, a széleken ennél magasabb érték, akár 0,3 cd/m² is előfordult). Ezzel együtt a kontraszt remek, 5500:1 körüli, ez szintén inkább csak a plazmatévékre jellemző teljesítmény. Ami külön tetszett az az, hogy a kontraszt az optimálisnál alacsonyabb és magasabb fényerő esetén sem változott drasztikusan – aminek persze így is kell lennie, de a tapasztalat ennek általában ellent szokott mondani.

Szürkeárnyalat

Ami az árnyalatok megjelenítését illeti, a tévé felemásan szerepelt. Nem nyújtott ugyanis tökéletes teljesítményt, enyhe csíkozódást a teljes tartományban megfigyeltünk, ezt a teljesítményt ugyanakkor stabilan tartotta, a fényerő és a kontrasztarány beállításaitól függetlenül. Másképpen megfogalmazva a tévé a nagyon világos és nagyon sötét helyeken is gyakorlatilag teljes részletességet képes visszaadni (és nem tudjuk úgy csűrni-csavarni a fényerőt és a kontrasztot, hogy ez romoljon), az árnyaltok viszont helyenként pontatlanok (és ezen pedig javítani nem lehet).

Fényerő egyenletessége, betekintési szögek

A Sharp a tévét edge LED háttérvilágítással szerelte, azaz a fényforrások nem a panel mögött helyezkednek el, hanem a kávában. Az ilyen megoldások velejárója, hogy a diffúzor, főleg, ha a panel vékony is, nem tudja tökéletesen egyenletesen eloszlatni a fényt, sötétebb árnyalatok megjelenítésénél általában megfigyelhető néhány fényesebb folt is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt az anomáliát egyik gyártónak sem sikerült teljesen kiküszöbölnie, a Sharp azonban eddig mindig relatív jól oldotta meg a házi feladatot és amennyire lehetett, minimalizálta a cloudingot. A konkurens termékekhez képest az LC-60LE635 sem teljesít rosszul, a Sharp korábban nálunk járt modelljeihez képest azonban valamivel több felhősödést figyeltünk meg – ezek főleg a kép alsó harmadában jelentkeztek.

A világosabb területek oldalról még jobban láthatók – ez azonban nem Sharp sajátosság, hanem minden VA és IPS panelt használó tévére jellemzőek, a cellákból ugyanis oldalra több fény szűrődik ki. Ez okozza, hogy a betekintési szöget közepesre értékeltük, ugyanis, bár a színek szinte egyáltalán nem torzulnak, mosottak lesznek, a fényerő növekedése miatt pedig még a kontraszt is látványosan csökken. Egy 60 colos tévénél ez összességében mégsem okoz akkora gondot, hiszen a méretből adódóan akár egy hattagú család is könnyen körbeülheti a készüléket úgy, hogy még senkinél sem jelentkeznek a fenti problémák.

Képminőség – SD

A 60 colos képméret eléggé behatárolja, hogy a tévét mire lehet és mire nem lehet használni – és el kell fogadnunk, hogy a normál tévéadások illetve DVD-k megjelenítése ez utóbbi kategóriába tartozik. Még akkor is, ha ez a képesség egy több, mint 400 ezer forintba kerülő tévé esetén igazán elvárható lenne. A gond itt már nem a technológiából ered, egy 60 colos plazmatévén ugyanúgy nem lehet SD felbontású adásokat nézni – egész egyszerűen arról van szó, hogy kevés az az információtartalom, amit 720×576 pixel hordoz. Nyilván ennyire egzakt módon nem lehet átszámolni, azonban árulkodó, ha kiszámoljuk, hogy 60 colon 1 pixel mérete, még 4:3-as képarányt feltételezve is 1,3×1,3 mm, és a helyzet tovább romlik, ha 16:9-es filmet nézünk, ebben az esetben ugyanis már 1,83×1,83 mm-nyi terület jut a forrás egyetlen pixelére. A helyzeten valamennyire persze javít az elektronika, hiszen a képet átszámolja 1920×1080 pixelesre, azonban azok az algoritmusok, amelyek 40-42 colon még látszólag (közel) hibátlanul működnek, 60 colon minden gyengeségüket megmutatják: a kép elmosott lesz, a kontúrok elvesznek, a részletesség csapnivaló, a színek valamivel fakóbbak.

Persze mondhatjuk, hogy a 60 colos tévétől is lehet annyira távol menni, hogy a képminőséget megfelelőnek találjuk. Ez így is van, csakhogy senki nem azért vesz ekkora tévét, hogy aztán a szomszédhoz menjen át leülni – az optimális távolság egy 60 colos tévénél SD tartalmat feltételezve csaknem öt méter, ez egy átlagos magyarországi nappali hosszának felel meg. Ráadásul, mivel a HD felbontású anyagoknál jóval 3 méter alatti a legjobb távolság, a kétféle használati mód között nincs ésszerű kompromisszum sem.

Képminőség – HD

Mindezek fényében nyugodtan mondhatjuk, hogy a nagyfelbontású tartalmakkal a készülék valóban kivirágzik – bár azt hozzátennénk, hogy 60 colon azért néha már az is látszik, ha mondjuk a kábeltévén fogható HD adó vagy (bár tudjuk, ilyet senki nem csinál) a netről letöltött filmek tömörítése adott esetben az alacsony bitráta miatt nem tökéletes. Ha ezeket az eseteket, amelyekről nyilván nem a tévé tehet, nem számoljuk, a részletességgel elégedettel lehetünk, végre ráadásul még a sötétebb helyeken is minden információtartalmat megtalálhatunk. A képméret miatt a látvány 2,5-3 méterről is lenyűgöző, eszünkbe sem fog jutni, hogy esetleg a 3D képessége hiányozna a készülékből.

Hogy a helyzet mégsem teljesen tökéletes, arról sajnos a Sharp megint gondoskodott, natív 24p megjelenítés ugyanis nincsen, a gyártóra jellemző módon kadenciahelyes megjelenítés helyett interpolációt kapunk csak – igaz, ennek mértéke legalább két fokozatban kapcsolható, és a funkció igény esetén teljesen le is tiltható.

Mozgóképfelbontás

Amint az előzőekből már kiderült, a tévé interpolációra is képes, de emellett megtalálható benne a scanning backlight eljárás is. Ez utóbbi alapfícsör, így külön nem lehet ki-bekapcsolni. A Sharp 100 Hz-esként hirdeti a tévét, annak ellenére, hogy más gyártók az interpoláció és a háttérvilágítás ki-bekapcsolásának kombinálásakor 200 Hz-ről beszélnek, sőt, az LE830-asoknál maga a Sharp is így tesz. A 100 Hz-es technológia alkalmazott megoldása azonban más, mint a gyártó felsőkategóriás megjelenítőinél, legalábbis nekünk úgy tűnt, hogy sokkal kevésbé jelentkezik a szappanopera hatás – egészen nyugodtan meg lehet próbálkozni a funkció bekapcsolásával.

A mozgóképfelbontás 850 sor körüli még ez esetben is, ami LCD-tévéknél jellemző érték – filmre ez már elegendő, a gyors mozgásokat tartalmazó sportműsoroknál azonban kevés lehet, ez utóbbi esetben egyébként is egy plazmatévével jobban járunk.

PC/játékkonzol

Az input lag alapesetben elég nagy, azonban a játék színprofil kiválasztásával a felesleges képjavítók is kikapcsolhatók, így már elfogadható szintre, 27 ms-ra lehet csökkenteni az input lag mértékét. A tévének természetesen az 1:1-es megjelenítéssel nincs problémája – ehhez a menüben rendelkezésre álló lehetőségek közül a pontról pontra beállítást kell kiválasztanunk.

Hangminőség

A Sharp LC-60LE635E papíron éppen azt tudja, mint versenytársai, kettő darab 10 wattos teljesítmény leadására képes hangszóró került bele. Ezek mérete azonban sokkal nagyobb, mint amit megszokhattunk, így egy átlagos LCD-tévé és a Sharp monstrumának hangminősége között az eltérés hatalmas.

Ezzel nem azt mondjuk, hogy az LE635-ös széria képes kiváltani a hifit, azonban van mély hang is és a hangszórók még relatív nagy hangerő esetén sem torzítanak.