Samsung Galaxy S III okostelefon teszt

Belső

A Samsung Galaxy S III a tekintetben mindenképpen folytatja a Galaxy S-ek hagyományát, hogy hardvere brutálisan erős. A Galaxy S II-ben lévő Exynos például annyira gyors, hogy a mobil még ma is az egyik legerősebbnek számít, ha csak a nyers erőt nézzük. Erre tesz rá még egy jó nagy lapáttal a Galaxy S III rendszerchipje, az Exynos 4412 Quad, amely nemcsak nagyobb, 1,4 GHz-es működési frekvenciával rendelkezik, hanem (a névből kitalálható módon) kettő helyett négy processzormagot tartalmaz. A Samsung saját mérései alapján az új SoC kétszeres teljesítményt nyújt, ugyanakkor a 32 nm-es gyártási technológiának köszönhetően 20 százalékkal kevesebbet fogyaszt. Ennek ellenére nem számíthatunk az üzemidő növekedésére, a nagyobb kijelző ugyanis elviszi azt az energiát, amelyet itt megspóroltak a mérnökök. A grafikus gyorsító egy kétmagos Mali-400 MP4, amelynek minden tudására szükségünk lehet, ha a kijelző teljes felbontását kihasználó játékokat is szeretnénk futtatni – normál használat közben viszont meg sem izzad. A rendszermemória mérete 1 Gbájt, az adatokat pedig 16, 32 vagy 64 Gbájtos belső memórián tárolhatjuk – nálunk a 32 Gbájtos verzió járt. Teljesítményét tekintve a Galaxy S III természetesen minden tekintetben az elsők között van, de azért akad néhány olyan teszt, amelyben a HTC One X jobbnak bizonyult nála.

A kijelző, ahogyan az előző oldalon már említettük, 4,8 colos, technológiáját tekintve pedig AMOLED; a pixelek elrendezése viszont a korábban sokat szidott pentile mátrix felépítést követi. A HTC One S-ben is hasonló panel működik, és annál a telefonnál azt mondtuk, hogy egyértelműen a készülék gyenge pontja. A Samsung Galaxy S III-nál viszont nem éreztük annyira egyértelműnek, hogy a pentile elrendezés hátrány lenne, a kijelző felbontása ugyanis 1280×720 pixel, a képpontok mérete így elég kicsi ahhoz, hogy a kontrasztos éleken se látszódjanak a „szőrök”. A képminőség így összességében igen-igen jó, és még a fényerő is elég nagy ahhoz is, hogy a panelt napsütésben is jól lássuk. (Nyilván azért lehet vitatkozni azon, hogy egy 1280×720 pixeles LCD képminősége összességében jobb-e, vagy sem.)

A Samsung Galaxy S III a kapcsolódási lehetőségek teljes arzenálját vonultatja fel. GMS adaptere négysávos, mobilnetre pedig 21/5,76 Mbp-os HSPA adapterrel kapcsolódhatunk – ha bele akarunk kötni a fícsörlistába, akkor egyébként az egyetlen támadható pont az, hogy a Magyarországon forgalomba kerülő Galaxy S III nem LTE kompatibilis. Természetesen a WiFi és a Bluetooth adott, előbbi n-es, utóbbi pedig 4.0 szabványú és A2DP támogatást is nyújt. Van még FM-rádió, NFC chip és egy sor további szenzor: a koreai gyártó A-GPS-t, gyorsulásmérőt, giroszenzort, digitális iránytűt és légnyomásmérőt is szerelt a telefonba. A készülékek közötti kommunikációt a WiFi Direct és az S Beam is segíti. Ez utóbbi az NFC chip segítségével képes automatikusan kapcsolatot létesíteni és adatot cserélni (pl. névjegyek, fájlok, stb.) más, az S Beamet szintén támogató telefonokkal – egy ugyanilyen megoldást a Google is bevezetett az Android 4.1-ben Android Beam néven, amely minden NFC-s androidos mobillal működni fog.