Meizu MX5 okostelefon teszt

Használat közben

A Meizu az Androidra települő Flyme OS-sel adja a telefont, előbbi verziója 5.0.1, utóbbié pedig 4.5.2.5I. A Flyme OS persze nevével ellentétben nem OS, de a Meizu valamiért annak hívja. A lényeg viszont az, hogy töviről-hegyire átrajzolja az Android kezelőfelületét. Alapvetően természetesen a kezdőképernyők segítségével építhetjük fel az ikon- és widgetbirodalmat, viszont az Android klasszikus programválasztója hiányzik: minden telepített alkalmazás kötelező érvénnyel kikerül a kezdőképernyők valamelyikére. A rácsszerkezet szellős, 4×4-es, plusz egy fix ikonsor is van, legfeljebb négy ikon számára.

A lezáró képernyőt alapvetően simítással lehet feloldani, amelyet lentről indítva a főképernyőre jutunk, jobbról indítva a fényképező töltődik be, balról indítva pedig egy általunk kiválasztott alkalmazás. Kár, hogy az oldalról indított simítások csak akkor működnek, ha a telefont nem zárjuk le kóddal vagy ujjlenyomattal – ha viszont ezt megtesszük, akkor a kód beírása nélkül legfeljebb a fényképezőt használhatjuk.

Az értesítési tárhely és a kapcsolópanel ugyanúgy hívható elő, mint a gyári Androidban, viszont eltérés a Google megoldásához képest, hogy a kapcsolópanel első sora (öt ikon) mindenképpen látszik.

Ez már csak azért is hasznos, mert az ikonok sorrendje tetszőlegesen módosítható. Azoknál az ikonoknál, amelyeknél ennek van értelme, a további opciók az ikon alatti szövegre kattintva érhetők el – így WiFi hálózatra például anélkül csatlakozhatunk, hogy a menüben kellene turkálnunk, de természetesen egyszerűbb így a fényerő gyors megváltoztatása is.

Az interfész alapvetően jól működik, amíg a Beállításokhoz nem érünk – szinte bármilyen telefont használtunk eddig, a káosz lesz az első szó, ami eszünkbe fog jutni a struktúra láttán. A Flyme OS-ben az opciókat teljesen más logika szerint csoportosították, mint azt tette a Google (de említhetnénk itt szinte bármilyen más gyártót is). Nem arról van szó, hogy a rendszer katasztrofálisan rossz lenne, de vannak problémák: az elrendezésből adódóan számtalan olyan menüpont van például, amelynek neve nem fért ki, és ezeknél nem is derül ki, hogy mi következik a három pont után.

Egyetlen gomb – ujjlenyomat-olvasóval

A Meizu MX5 szoftveres gombok helyett hibrid megoldást kapott, amely az iPhone után szabadon mindössze egyetlen hardveres gombot és egy kis szoftveres kiegészítést jelent. A gombbal összesen három dolgot csinálhatunk: megérinthetjük, megnyomhatjuk és nyomva is tarthatjuk, így rendre a vissza, Home és kikapcsolás funkciókat érhetjük el. A feladatkezelőt szoftveres segítséggel hívhatjuk elő, mégpedig a kijelző alsó részéről indított simítással.

Sajnos az OS ezen része sem túl jól áttekinthető, mert csak a futó alkalmazások ikonjai látszanak, ráadásul azokból is egyszerre legfeljebb csak négy. A felesleges appokat felfelé egyszerűen kipöckölhetjük; az összes bezárása gomb viszont lemaradt. A telefon a gombokat a SmartTouch segítségével is tudja helyettesíteni, a képernyőre rajzolt gesztusokkal a vissza, bezárás, áthelyezés, Home, értesítési tárhely és programok közötti váltás érhető el. Hasonló a Gyors ébresztés funkció, amikor különböző gesztusokkal alkalmazásokat indíthatunk el, vagy kérhetjük, hogy a dupla kattintással is feloldhassuk a kijelzőt.

Habár van bekapcsoló gomb is, az előlapi gombot is használhatjuk a Meizu MX5 bekapcsolására, aminek elsősorban akkor vehetjük hasznát, ha az ujjlenyomat olvasót is használjuk – ezt a gombba építették be. Összesen öt ujjlenyomatot rögzíthetünk. Az ujjlenyomat-olvasó nagyon gyors, a gomb megnyomása után mindössze pár pillanatra van szükség az azonosításhoz. A pontossággal sem volt különösebb gondunk, hibás azonosításba persze belefutottunk párszor, de nem többször, mint bármilyen más készüléknél.

Telefon funkciók

Ha alaposan nem is, kicsit mindenképpen sikerült átrajzolni az alapfunkciókat nyújtó alkalmazásokat, amelyek ettől persze még nem tudnak többet, mint bármely más Android OS-t használó készüléknél. A tárcsázó, a hívásnapló és a névjegyzés egy alkalmazáson belül találhatók, közöttük váltani az alsó ikonok segítségével lehet. Használat közben nagyjából a megszokott lehetőségek vannak (például prediktív névválasztás), ami eltér, az abból adódik, hogy a telefonba akár két SIM-et is tehetünk, ez igényel némi alkalmazkodás a szoftvernél is, hiszen tárcsázás előtt lehet választani, hogy melyik előfizetést szeretnénk használni.

Érdekes hiba, hogy a tárcsázó mindenképpen pittyeg, még akkor is, ha a mobil amúgy rezgőre van állítva – ezt minden bizonnyal egy későbbi frissítésben fogják javítani. A hangminőséggel elégedettek voltunk, és a vonal másik végén sem panaszkodtak sosem arra, hogy nem lehetne érteni, amit mondunk. Az üzenetek, az Androidtól megszokott módon, párbeszédes formában jelennek meg.

A naptár természetesen szinkronizál a Google felhőjébe, és akár több fiókhoz tartozó eseményeket is meg tud jeleníteni, viszont csak havi, napi vagy időrendi nézetet kínál fel, ami az áttekinthetőség szempontjából nem biztos, hogy optimális. Levelezésünket az E-mail alkalmazással bonyolíthatjuk, amely POP3, IMAP és Exchange fiókokhoz egyaránt tud kapcsolódni. Alapesetben ezt kell használnunk akkor is, ha Gmail fiókunk van, mivel a mobilról a Google alkalmazásai szinte teljesen hiányoznak.

Alapprogramok

Az Androidot használó telefonoknál megszokhattuk, hogy van egy alap szoftverválaszték, amelyet a gyártók kiegészítenek saját programjaikkal. Tulajdonképpen a kezelőfelület mellett ez az a terület, amely a gyártókra jellemző képre formálja a készülékeket. Nos, a Meizu úgy tűnik ki a mezőnyből, hogy a kínálatot a minimumra szorította, de ezt tényleg szó szerint kell érteni, mivel még a Google alkalmazások nagy része is hiányzik a telefonról: csak a Play Áruház, a Térkép, a Google (kereső), a Hangalapú keresés és a Google beállítások vannak meg. Alighanem ezek is csak azért, mert különben a Google nem adott volna engedélyt a Play Áruház használatára. Tulajdonképpen a kínálatban semmi érdekes nincsen, egyedül a Meizu saját alkalmazásboltja lenne az, ha a kínálat nem korlátozódna csak kínai nyelvű tartalmakra – egy biztos, lesz pár látogatásunk az alkalmazásboltban, mire összerakunk egy használható programcsokrot.

A gyári képnézegető legfontosabb extrája az, hogy alapvető szerkesztésre és effektezésre is képes, a zenelejátszóban pedig van EQ és Dirac HD hangzásjavító eljárás is – ha megfelelő minőségű fülessel rendelkezünk (a gyári csomagban semmilyen sincsen), akkor valamelyest tisztább hangot kaphatunk a funkció bekapcsolásával, de a zene karakterisztikája lágyabb is lesz, ami nem feltétlenül fog tetszeni mindenkinek. A zenelejátszó sajnos nem éppen szokványos felépítésű, de ha egyszer rájövünk, hogy mi hol van benne, akkor már nem nehéz használni. A videolejátszó sokféle formátumot kezel, támogatja a feliratokat és ablakos üzemmódban is tud működni – egyébként ez az egyetlen ilyen app a Meizu MX5-ön.

A szoftveres felhozatal szűkösségét jól jelzi, hogy alapállapotban mindössze 11 widget közül lehet választani.

Fényképező

A Meizu MX5 fő kamerája 20,7 MP-es érzékelőt kapott, természetesen automatikus fókusszal (ami lézeres, így pontos, viszont nem túl gyors), optikai képstabilizátor nélkül. A képérzékelőt a Sony szállítja, ugyanarról a modulról van szó, amely az Xperia Z2-ben is megtalálható. A gyenge fényben készülő képeknél kettős tónusú LED segít be.

A kamera vezérlő szoftvere meglepően jó felépítésű – a kesze-kusza menü után nem igazán számítottunk erre – viszont az opcióknak nincsen fekvő nézete. Bal oldalt a felvételi mód állítható, jobbra pedig exponálni, videót indítani, vakuzni és effektezni lehet, valamint visszanézhetjük a korábbi fotókat, válthatunk az előlapi kamerára és beléphetünk a beállításokhoz is. Utóbbiakból túl sok nincsen, az opciók közül a HDR az, amelyet érdemes kiemelni. Aki szeret bíbelődni a fotókkal, annak jó hír, hogy van manuális mód – igaz, mindent ilyenkor sem lehet állítani.

A fotók minősége nem rossz, de nem is kiemelkedő. A vonalélesség rendben van, a dinamikatartomány viszont nem igazán jó – és bár a HDR ezen elég hatékonyan tud segíteni, cserébe a fotók nagyon lassan készülnek el. A fő gondot inkább az jelenti, hogy képzaj még jó megvilágítási körülmények között is felfedezhető, és még annak örülhetünk, hogy ezt nem próbálták meg (Sony módra) minden áron eltűntetni. A 20,7 MP-es részletesség, előbbiekből adódóan, messze nem érvényesül teljesen, de az átlagos szintet a telefon azért meg tudja ugrani. A sarkokban valamelyest elmosottak a kontúrok, de ez is bőven tűréshatáron belül van – hiába, kisméretű objektívvel nem igazán lehet csodát tenni. Akkor viszont gond van, ha kevés a fény; mint minden telefonnál, megnő a zajszint, és az élesebb kontúroknak is búcsút mondhatunk.

Az előlapi kamera 5 MP-es képeket készít, Facebookra teljesen jók a vele készítet fotók. Videót ezzel a kamerával Full HD-ben rögzíthetük, míg a fő kamerával akár 4K-s részletességben is gondolkodhatunk. Csak felesleges, mivel a telefon az átlagosnál jóval nagyobb tömörítéssel dolgozik (és ez nem is állítható), ami a jól látható módon megy a minőség rovására. Ez valószínűleg egyébként azért van, hogy a 16 GB-os modell kevéske tárhelye se fogyjon el pillanatok alatt.

Összegzés

A Meizu nem véletlenül számít az egyik legismertebb kínai gyártónak, az MX5-ön is látszik, hogy a vállalatnál nem agy nélkül lökik ki az újabb és újabb telefonokat a piacra. A Meizu MX5 dizájnja teljesen rendben van, simán felveszi a versenyt más gyártók csúcskategóriás készülékeivel. Az egygombos megoldás az androidos világban szokatlan, de a gyakorlatban nagyon jól működik, a mobil hardvere pedig, ugyan nem top kategóriás, de biztos, hogy még évekig ki fogja tudni szolgálni a leendő tulajdonosokat. Nem rossz a kamera sem, de itt azért már érződik a neves gyártók előnye (főleg videóknál).

Plusz pont jár a gyors és pontos ujjlenyomat-olvasóért és a két SIM-es kialakításért, apróságok viszont hiányoznak: ilyen az infra és az NFC is. Illetve, ha a Meizu valóban a csúcskategóriába szánja a telefont (ahova egyébként nem ér oda, de a felsőkategóriába simán), akkor illene adnia mellé egy jó minőségű fülest is. A szoftver viszont még fejlődhetne: amellett, hogy a Flyme OS messze nem hibátlan, hajlunk arra is, hogy bizonyos átalakítások feleslegesek voltak. És persze arra is, hogy az alapválaszték már túlságosan is fapados: inkább bosszúság, hogy még az olyan alapprogramokat is, mint a Gmail vagy a YouTube, nekünk kell feltelepíteni. A Meizu MX5 ára viszont kellemes, 130 ezer forint.

A Meizu MX5-öt a Ping Digitaltól kaptuk kölcsön a tesztelés idejére, köszönjük!