Iomega ScreenPlay TV Link Director médialejátszó teszt

Korábban járt már nálunk teszten az Iomega csúcs hálózati médialejátszója, a Screenplay Director HD. Most a belépő szintű modellt, a merevlemez nélküli ScreenPlay TV Link Directort teszteltük, ami - többek között - akár a WD TV Live ellenfele is lehet(ne).

Külső

A lejátszó az egyik legapróbb a piacon, készülékháza nagyjából akkora, mint egy notebookhoz készült külső optikai meghajtó: 133×128×20 mm-es. A borítás kialakítása igényes, maga a ház fémből készült, kivéve az előlapot és a hátlapot, ezek műanyagok. A ScreenPlay TV Link Director fekete, de szerencsére alapvetően nem fényes, kivéve az előlapot, így ujjlenyomatgyűjtő felületből nagyon kevés van. A dizájn összességében jó, a lejátszóval legfeljebb annyi gondunk lehet, hogy túl pici, nincs igazán lejátszós külseje. Illetve nekünk az sem tetszik, hogy csak fekvő helyzetben használhatjuk; talán jobb megoldás lett volna, ha kapunk egy talpat, amivel állítva is elhelyezhetjük a ScreenPlay TV Link Directort, mondjuk a tévé mellé.

A kis méretből következik, hogy a hardver belső merevlemezt nem rejt, az Iomega lejátszója az adatokat USB porton keresztül, vagy hálózati meghajtóról kaphatja. USB portból három is került a gépre, ebből kettő az előlapon, egy pedig hátul található. A hálózati interfész 100 Mbites, ami tekintettel arra, hogy fájlmásolásra nem fogjuk használni, elegendő. Vezeték nélküli adatper alapból nincsen, de külső eszköz vásárlásával ezt a hiányosságot pótolhatjuk. Az Iomega lejátszói a ScreenPlay Director WiFi adapterrel kompatibilisek, ez n-es, tehát optimális esetben 300 Mbites, a gyakorlatban pedig nagyjából 100 Mbites sebességet kaphatunk vele. Ez még a HD videók továbbítására is elég kell, hogy legyen. Az adapter ára 10 ezer forint körül alakul.

Amint arról korábban már szó esett, az előlapon két USB portot találunk, illetve a visszajelző LED is ide került, ami fehér színű – és túlságosan is fényes. Hátul a tápcsatlakozó és a harmadik USB port mellett a HDMI kimenetet, az optikai audio kimenetet, az Ethernet adapter csatlakozóját és AV csatlakozókat találunk. Komponens és SCART kimenetek nincsenek. Ez utóbbit azért pótolhatjuk, a csomagolásban lévő adapter segítségével. A doboz továbbá HDMI kábelt és egy háromeres RCA kábelt rejt, a szokásos kiegészítők, vagyis a tápegység és a távirányító mellett. Telepítő CD-t nem kapunk, extra szoftverek ehhez a lejátszóhoz nem járnak.

Távirányító

A távirányító alapvetően jó, kézreálló, és sok funkcióhoz közvetlen elérést is nyújt: főképernyő, video, képek, zene, kimeneti felbontás, info, helyi menü, online funkciók. Emellett van hangerőszabályzó is, aminek persze csak akkor van hatása, ha a hang nem bitstreamként távozik.

Belső

Belső felépítését tekintve a lejátszó egyszerű darab, és nem high-end dekóder chip került bele. A dekódolási és egyéb feladatokat az ST Microelectronics STi7109IWD jelzéső SoC (System on Chip) rendszer látja el. A processzor a 266 MHz-en ketyegő ST40 (az SoC részeként), ami Linux, Windows CE és OS21 rendszerekkel egyaránt kompatibilis – e hármasból az Iomega természetesen a Linuxot választotta, ez „hajtja” meg a ScreenPlay TV Link Directort. A processzor érdekessége, hogy általában IPTV set-top-boxokban szokták alkalmazni, így támogatja a DRM-et, a DHCP-t, és CI interfészen keresztül a dekóderkártyákat is – ezekből persze egy médialejátszó esetében legfeljebb a WMV fájloknál (is) akalmazott DRM ismeretének vehetjük hasznát. Az STi7109IWD fogyasztása egyébként annyira alacsony, hogy aktív hűtésre nincs is szükség – főleg, mert az Iomega megoldotta a processzor és a fémburkolat közötti hőcserét, így a borítás egyben nagyméretű hűtőbordaként is funkcionál. A hőátvitel kétségkívül működik, mert 20-30 percnyi működés után már alig lehet megfogni a lejátszót – ez azok számára lehet fontos infó, akiknél fennáll a lehetősége például annak, hogy kisgyermek kerüljön a hardver közelébe.

Specifikációja szerint a lapka az MPEG-4 (beleértve a DivX és H.264 formátumokat), a VC-1 és az MPEG-2 formátumokat egyaránt ismeri, de H.264 esetében csak a szokásos 4.1-es profilszintig megy a lejátszás. Audio esetében az MP3, az AAC, a WMA, az AC3 és a DTS támogatott – de a formátumtámogatásra később természetesen még bővebben visszatérünk. Ami érdekesség lehet, az az, hogy a rendszer párhuzamosan az analóg és digitális kimeneteken is képes hangot kiadni.

Az USB csatlakozók elvileg bármilyen HDD-t képesek fogadni, a FAT, FAT-32, NTFS, Ext2 és Ext3 fájlrendszert egyaránt ismeri a ScreenPlay TV Link Director, mi FAT-32 és NTFS fájlrendszerrel teszteltük a lejátszót. Nem működnek viszont a csatlakoztatott optikai meghajtók, így arra senki ne számítson, hogy a lejátszót mondjuk egy külső Blu-ray meghajtóval bővíti majd a későbbiekben.