3D és a sportok

A 3D készülékek többé-kevésbé már megfizethetőek – legalábbis „Nyugaton”, és gyártási kapacitás is lenne, ha a szükség úgy hozná. A gond a tartalommal van, főként annak hiányával. 3D film alig akad, ráadásul abból a kevésből is a legtöbb a különleges hatásra összpontosít, nem olyan apróságokra, mint történet, színészek, rendezés. A 2D tartalom kényszer térváltása pedig legtöbbször gyenge eredményt szül. Mi marad akkor? A két legkomolyabb húzóműfaj, a pornó és a sport. Előbbi gyerekcipőben jár, ám a sportadások már beindultak, ahogy az első sportadó is. A TechRadar modern kisöccse, a 3D Radar pedig sorra vette, melyik sportág mennyire mutatna jól térhatásban.

A felmérés eredménye – természetesen – meglehetősen vegyes lett, ahogy fogadtatása is. Kifejezetten 3D-re termettnek ítélték az ökölvívást, a tornát, az asztali teniszt, a billiárdot és snookert, valamint a Forma1 futamokat. Ezen kívül úgy látták, kifejezetten jót tenne a nézőszámnak, ha 3D-ben közvetítenék az amerikai futballt és rögbit, a baseballt (sőt, krikettet), a kosárlabdát, a golfot, a lóversenyt, a bob és szánversenyt, az alpesi síelést és síugrást valamint a pankrációt.

A szigorú ítészek szerint viszont teljesen alkalmatlan a térhatású közvetítésre az íjászat, a mű és toronyugrás, az úszás, és az evezős sportok bármelyike; ahogy a hoki, a vitorlázás, a squash és a tenisz is csak épphogy megérdemli az erőfeszítéseket. A maradék néhány sportágat közepesre ítélték, azaz elsőre nem hangzik túl hasznosnak a térbeli közvetítés, de egy jó rendező azért sokat javíthat ezen a megítélésen. (A sakk érthetetlen módon kimaradt, pedig egy Battle Chess, vagy Varázslósakk közvetítés népszerű lehetne.)