Akadály a szerzőijog-védelmi terrorhadjáratok előtt
2008 szeptemberében az Egyesült államok kontra Dove perben a 2005-ben lefülelt Elite Torrents csoport vezetőjét, Daniel Dove-t az esküdtek bűnösnek találták szerzői jogvédelem alatt álló anyag illegális másolásában és terjesztésében, valamint bűnszövetkezetben elkövetett szerzőijog-sértésben. A vádlottat a bíró, James P. Jones vádpontonként 18 hónap börtönre és összesen 20200 dollár kártérítés fizetésére ítélte. Ez utóbbi tétel az, ami messze alulmúlta a jogvédő szervezetek elvárásait, ezért külön kártérítési beadványt nyújtottak be.
A RIAA 183 megosztott album több mint 17000 letöltéséért a 2005-ös átlagárak alapján albumonként 7,22$, összesen 124769 dollár kártérítést követelt, de beérte volna 47000 dollárral is, ha Dove szerepet vállal kalózkodás ellenes kis agit-prop filmecskéjükben. A Lionsgate filmforgalmazó is hasonlóan számolt: Dave 700 megosztott film többszázezer letöltésével összesen 22 milliós kárt okozott, mivel 28 film jogait ők birtokolják, arányosan 880000 dollár kártérítés jár nekik.
A bíró, James P. Jones, szerint azonban „Azok, akik ingyen töltenek le filmeket vagy zenét, nem feltétlenül vásárolnák meg azokat a filmeket vagy zenéket teljes áron. (...)Bár az igaz, hogy aki lemásolja egy zenei felvétel digitális verzióját, kevéssé ösztönzött azok törvényes módon való megvásárlásában, de ebből nem következik kötelezően, hogy a letöltő törvényes vásárlást eszközölt volna, ha a felvétel nem érhető el ingyen.”
Sajnos a döntés nem hat ki automatikusan a hasonló perekre, ugyanakkor sokkal kellemesebb hivatkozási alapot jelent majd, mint a hírhedt eset, amikor Jammie Thomast 24 db. zeneszám megosztásáért 222000 dolláros kár megfizetésére kötelezték. (Időközben ezt az ítéletet is hatályon kívül helyezték – a megosztás és terjesztés fogalmának korábbi összemosódása miatt.)
